Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-31 / 123. szám
Szatmár, 1903. május 31. Vasarnap. Második évfolyam, 123. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . Fél évre . 8 kor. 4 kor. 2 kor. Negyedévre . Egy hóra . E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket: ‘ í méltányos, szabott árbCn és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, KaZinczy-u. Apró hirdetések ^ " 10 szóig 40 fillér,,, további szó 3 Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 5 A R T H A KÁLMÁN. Felelős szerkesztői HARSÁNYI SÁNDOR. bői uj erőt meríthet a további küzdelemhez. Menjünk ma mindnyájan ama forráshoz, a vallás forrásához. Imádkozzunk egyesült erővel, hogy az égi kegyelem töltse meg lelkünket világossággal, hittel, könyörülő szeretettel, hogy a krisztusi eszmék szüljék meg bennük az igaz keresztyén életet, ügy legyen ! Biki Károly. Pünkösd. A Pünkösd a keresztyén anya- szentegyház megalapításának évforduló emlékünnepe. E napon alapították meg az apostolok az első keresztyén egyházat. Csudálatos történet! Tizenkét egyszerű ember, akik azelőtt szegény halászok, vámszedők voltak, tekintély. hatalom, vagyon nélkül kiáll az akkori Zsidóország fővárosának, Jeruzsálemnek piaczára, s egy közülök tart egy olyan beszédet, hogy annak hatása alatt háromezer ember keresztelkedik meg és lesz tagja a Krisztus lelki országának. Ez nem pusztán emberi munka volt. Zsidóországban a mózesi törvény, a római birodalomban a pogány bölcsészet uralta a lelkeket s bevinni ezekbe a társadalmakba a krisztusi eszméket, széttörni a lel- kekre nehezülő sok százados bilincseket, bizony ehhez az apostolok ereje gyönge lett volna, ha segítségül nem nyerik a szentlélek erejét az első Pünkösd ünnepén Megnyerték a ennek erejével lerombolták az ó világot. ... Mi volt a nép a keresz- tyénség eIőtK~i3őkben ? . . . egy tömeg, melyet a fejedelmek vasvesz- szeje igába hajtott, mely vonta a nehéz jármot, mint az oktalan állat, s jutalma lön ezért: korbácsütés! Azok az egyptomi pyramisok, melyek romjaikban is csudálatunkat keltik föl, néma tanúi a nép milliói szenvedésének, mert mig azokat fölépítették, százezrek hullottak el a terhes munka és korbácsütések alatt. Azok az öldöklő csaták, miket az ó világ Xerxesei, Nagy Sán- dorai s a római imperátorok vívtak elleneikkel, véresre festették a folyókat, s tengereket a nép vérével ... s e csaták nem a nép érdekében, hanem legtöbbnyire acae- sárok személyéért vivattak. A nép, az istenadta nép halomra gyilkolta egymást zsarnokai érdekében. S vájjon mi lön ezért jutalma ? talán szabadság, jólét, műveltség?... Igen! rabbilincs és kóhérbárd a bátraknak, szolgaság a gyöngéknek. Maga a pogány vallás kegyetlen törvényt szabott a hadviselő felek számára, mert a harezban foglyul esettek tüzmáglyán áldoztattak fel a had Istenének. Sőt nemcsak n foglyok, de a nép gyermekei, szűz leányai százanként ölettek le vallásos szertartásból, hogy ezzel tiszteletet adjanak az Istennek. Magok a fejedelmek gazdagságban, bőségben úsztak, fényben éltek — s a népet sokszor éhhalál seperte el egész vidékeken. A műveltség kizárólagos tulajdona volt a felsőbb osztálynak s maga a kasztokra való osztás megtiltotta a rabszolgáknak, a munkás népnek a művelődést. — Aki szolgának született, annak gyermekei is szolgának maradtak. Ezt az ó világot rombolta le a Krisztus, midőn megjelent a földön s fölemelte az embert eredeti méltóságára. Évek, évszázadok kellettek a Krisztus tudományának, mig megküzdütt a pogányság szellemével, mig leromboltatta a pogány oltárokat, s benépesíthette az emberlakta földet keresztyén templomokkal. Ebben a nagy munkában az apostolok voltak az első munkások, kik a krisztusi eszméket széthordták három világrészben, segitve az isteni lélek erejétől. Ők magok mindnyájan, az egy Jánost kivéve — vértanúi lettek az örök eszméknek, de az általuk elvetett mustármagból világgyőző keresztyén kultúra fejlődött. Majdnem kétezer éves már a pünkösdi történet és a keresztyén világ folytonos lelkesedéssel újítja meg annak emlékét minden évben, bebizonyítván ünneplése által, hogy a der. vallás nagy tényeit vallásos tiszteletben tartja, annak igazságaihoz ragaszkodik s ha a testi világ ezer meg ezer gondjai között egyébkor nem, de a nagy ünnepeken vágyódva keresi föl a forrást, melySzatmár, május 30. Mit akar Széli? Fejérváry báró tegnap hazajött Bécsböl. Fejérváry zavaros időkben már sokszor jött haza Bécsböl és meg kell vallani, hogy sohasem jött, haza üres- sen, — ha nem akart üressen hazajönni. A mostani zavarokban egy kicsit makacskodott a honvédelmi miniszter ur, állandóan katonáskodott, indulatos- kodott és kiabált, de ehhez már hozzá vagyunk szokva. Az ország sorsa ma úgy látszik a Fejérváry kezében van. Széli teljesen tehetetlen. Szép tőle, hogy ö ezt beismeri. Próbálkozik ugyan még, de minden kísérlete hiábavaló. Vergődése azonban tagadhatatlanul érdekes. A legutolsó eszköz, a mit igénybe vesz az, hogy hizeleg az ellenzéknek. Az ellenzék az obstrukeziót tudvalevőleg becsületbeli ügynek tekinti mar; a miniszterelnök most arról akarja meggyőzetni és meggyőzni az ellenzéTARCZA. Pünkösdkor. ügy állok itt a zugó rengetegnél, Mint templom küszöbén az üldözött. Ezernyi megtört vágygyal a szivemben, Ezernyi bus emlékeim közölt. A sivatagban kóboroltam eddig, S bol megpihenjek — árnyat nem lelék. Gyönyör felől álmodtam éjszakánként, S ha jött a hajnal — bura ébredék. A kelő nap p jzánkodó sugára Virágra, fára csókokat vetít . . , Majd lágy pacsirtadal zendül az ágon. S az erdő fénynyel s dallal megtelik. Minthogy ha lelke vón a rengetegnek Zsibongása fohászba olvadott . . . S minthogyha sima szent imája közben; Úgy pergeti a gyöngyös harmatot. Ily szépnek még nem láttam a virágot, S ily büszkének sem még a lombos fát, Pacsirtadal nem zengett soha szebben, S nem hallék még ily fönséges imát. És nincs erőm, hogy e szentélybe lépjek, Hogy megzavarjam ez áhítatot. Üde virágot gyilkolón letépjek S elvonjam töla lelkét: a napot. És messziről vig társaság közelge, Tudva az árnjas rengeteg felé . . . S a mint beléptek, elnémult az erdő, A kis pacsirta dalát feledé. Vádló zsibongás reszketett a mélyben, A sok virágszál mind megremegett. A templomot fölverte a tivornya — És véget ért az — istentisztelet ! . . . Láng Jenő. Becsületből. Irta: Sas Ede. I. A fiatal ember, mikor a vasúti kocsi sarkába behúzódott, kezébe vette a lapokat s szeme megakadt ezen a híren : A z elm aradt vőlegény. Egy szép, fiatal leány szomorú regényéről, egy tragédiává változott lakodalomról szól az ének. A fiatal leányka a varrógép robotosa volt, s a kattogó gép mellett szőtte tündérálmait a jövőről: egy fiatalemberről, aki abban fáradozott, hogy megszerezze magának a kenyérkereső diplomát. Az ifjú szegény volt, s egyelőre az ő kenyerét, meg az egyetemi leczkepénzt is a varrógépnek kellett megkeresnie. S a varrógép kereke sokszor még éjjel is forgott, s gazdaasszonyának erőt adott a remény, hogy mindezért a fáradtságáért édes kárpótlást nyer a jövőben. Az ifjú meg is szerezte a diplomát; a varrógép el is készítette a menyasszonyi ruhát, — de az esküvőre összegyülekezett násznép hiába várt a vőlegényre. Helyette egy levél érkezett a menyasszonynak, amelyben az ifjú elmondta, hogy arra a felfedezésre jutott, hogy nem szereti a leányt. Nagyon fiatal volt, mikor neki hűséget esküdött. Később lassan-lassan felmerült lelkében a kétség, de küzdött magával, érezte, hogy neki becsületbeli kötelessége a leányt nőül venni. Most azonban az elhatározó lépést nem tudta megtenni. Ennek a házasságnak ugyanis boldogtalanság lenne a vége; hát ha kölcsönösen lemondanak egymásról. — A szegény menyasszony ájultan roskadt össze bűbájos álmai romjain ; a násznép pedig felháborodva beszélt az ügyvéd úrról, aki kezében a diplomával nem vezette oltárhoz a szegény varrókisasszonyt, aki néki a diplomát szerezte. A leány kétségbeesésében öngyilkossági kísérletet követett el, s most élet-halál közt lebeg. Jávor Géza elsápadt, mikor e hirt olvasta. S azután egész éjszakai utazása alatt nem tudta többé kezébe venni az újságot; tenyerébe hajtotta a fejét s gondolataiba mélyedt. Mikor reggel czéljához ért, a szállóban sietett átöltözködni és egyenesen — az esküvőre hajtatott. Szép piros menyasszony, liliomruhás rózsa várta, de annál halványabb volt a vőlegény, úgy, hogy arája aggódva kérdezte : — Mi bajod, édesem ? — Semmi, — felelt az ifjú. — Egy kicsit megtört az utazás . . . A menyasszony forró, boldog öleléssel zárta öt keblére. S a fiatal ember azt mondta magában: — Jól tettem. Nem vagyok olyan gazember, mint akiről az újsághír szól. II. Kis lakásban vagyunk, amelynek berendezése még az egykori jobblétről mesél. De a bútorok kelméje megfakult, kihasadozott; szőnyegek hajdani virágdísze szomorú szürkévé kopott. De nemcsak a szegénység sir felénk a pusztuló fészekből; sokkal bántóbb az a rendetlenség, amely a kietlen falak közt honol. A háziasszony tündérujjai- nak sehol semmi nyoma. Ezt a fészket nem tisztogatja, csinositgatja beczézö gond. Akik itt laknak, nem szeretik az otthonukat. Nem szeretik egymást. Mert akik otthonukat nem szeretik; egymást nem szeretik. A levest már a foszladozó abrosz közepére tette a cselédleány, aki éppen délelőtt mondott föl az asszonyának, mert nem állja már tovább a sovány kosztot. Követeli, hogy adják ki a bérét, amit már három hónapja benn tartanak. A nagysága csaknem görcsöket kapott, hogy a nyelves cseléd neki támadt. De még sokkal nagyobb csapás volt szegény, megtépett idegeire, amikor a törvényszéki szolga férjét kereste és helyette neki adta át azt a hosszú írást, melynek betűi összefolytak szemei előtt, amikor elolvasta. Az asszony ott állott az ablaknál és merően bámult a havas utczára, melynek túlsó odalát végigöntözte a déli nap s a csillogó fényszalagban boldog sétálók sütkéreztek. Nem fordult meg, sőt nem is viszonozta a férje halk köszönését, mikor az most a szobába lépett. A férfi sem ment oda hozzá; nem kérdezte meg tőle gyöngéd öleléssel: miért haragszik ? Szinte természetesnek találta, hogy neje őt Róth Fülöp kárlsbádi czipőrak.tárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! A Szatmár és vidéke Iegaaggobb ezipőpa^ára. WÍDfTÓítlro7ftplr f taVaszl és nyári idéqyre ríjegrendelt összes úri QŐi és gyermek iTiugui IVuLuun. . # © A % valódi franczia sehewrő borii lábbelik A A A A
