Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-24 / 117. szám
2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 24 117 s/ám. Kaczérkodás a Yidéki városokkal. A kormány furfangja. Szatmár. május 23. Lapunk egyik minapi számában egy kormánypárti könyomatos kiadása nyomán, mi is hirt adtunk arról, hogy a belügy- és pénzügyminisztériumokban komoly munkálatok folynak arra nézve, hogy a bor- és husfogyasztási adók átengedésével a vidéki városok jövedelmeit szaporítsák. Mint illetékes helyről most értesülünk, az egész híradás nem egyéb ravasz csaléteknél, a mit a kormány állít fel a vidéki városoknak, hogy a törvényhatóságok minél tömegesebben lépre menjenek — a bizalmi nyila tkozatokkal. A Széli-kormány ugyanis végső vergődésben a verembe jutott vad cselvetéseivel akar segíteni magán. De ezt is gyáván, mert tenni akar. A miniszteri bársony székek tulajdonosai a . passzív reszisztenczia“ je gyében haldoklanak. Igen jámborok, igen szelídek, dehogy harapnának az istenadták, sőt inkább nyájasan dörgő lödznek a nemzet fenyitó kezéhez. Ki nos, keserves megvetni való látvány a vergődésük, a gyávaságnak és alattomosságnak a teljessége. Első megnyilvánulása ennek a hátgörbitő alattomosságnak a tisztviselők fizetésrendszeréről szóló törvény- javaslat volt, amivel az ország tisztviselői karát akarta a kormány föllázi- tani az obstruáló ellenzék ellen. A cselfogás nem sikerült. A függetlenségi párt a legnagyobb készséggel jelentette ki, hogy abban a perczben megszavazza ,a javaslatot, amelyben beterjesztik a Ház elé. S ilyen formán a csapda visszafelé sült el, megint a kormány sántul bele, mert az ország tisztviselői csak azt látták ebből, hogy Széllék csalétkül használják őket. A tisztviselők fizetésrendezéséröl gzóló törvényjavaslattal a tisztviselőket akarja sorompóba állítani a kormány az ellenzék ellen, a beruházási törvényjavaslattal a munkátlanok tömegei elé tart vörös posztót, hogy az ellenzék ellen felingerelje. Most jön aztán a harmadik cselfogás. Egy kormánypárti könyomatos hinti szét a maszlagot egy nyolcz soros hireeske formájában, mely szószerint igy hangzik: A belügyi és a pénzügyminisztérium között megindult tárgyalások sikerre vezettek s Lukács pénzügy- miniszter legközelebb, ha erre a parlamenti viszonyok alkalmasak lesznek, törvényjavaslatot nyújt be a képviselőházhoz, amelyben a bor- és husfogyasztási adók átengedtetnek a városoknak azok közigazgatási és kulturális terhének az apasztására.“ Hát ez a cselfogás rettentő ügyetlen. Alig múlt még huszonnégy órája, hogy a debreczeni polgármester kongresszus határozott formát adott ennek a régi és jogos követelésnek s a kormány már is kimondta volna a szentesítő ament ? Nem kell hozzá semmi ismerete a politika furfangjainak, hogy az ember egyszerű sakk-huzást lásson ebben a szenzáczióban, még pedig olyan ügyetlen húzást, a mit sakknyelven durva elnézésnek mondanak. Ez a húzás se el nem hárítja, se nem késlelteti a mattot, csak azt mutatja, hogy a kormánv már a szalmaszálhoz kapkod. Ha "nem sikerült a tisztviselőket beugratni, talán sikerül a városokat föllovalni, hogy lázadjanak föl az ob- strukczió ellen annak reményében, hogy a parlamenti viszonyok alkalmassá tételével majd dob nekik a kormány valamit, mint a vadászebet részesítik a a fölhajtás eredményéből. Hiába zeng azonban a szirénének, a magyar városok régen tisztában vannak már vele, hogy a hattyúnak lud-lába van. S az eredmény megint csak az lesz, hogy a kormány magát sebesiti meg a tisztességtelen fegyverrel. A 70 éves Társaskör. A hetvenedik évforduló megünneplése. Szatmár, május 23. Zajtalanul, a külső fény és pompa, a szokásos lármás reklámok mellőzésével tartotta meg tegnap, szombaton este a „Szatmárnémeti Társaskőra hetven éves fennállásának jubileumát. A hetvenedik évfordulóról való megemlékezés mindössze annyiból állott, hogy a Társaskör jelenlegi tagjainak élénk részvétele mellett bankett volt, a melyen Veréczy Antal táblabiró, a Társaskör elnöke mondott emelkedett szellemű „hivatalos“ toasztot, rövid visszapillantást vetve a Társaskörnek közel háromnegyed százados, dicsőséges múltjára és egyben körvonalazva amaz irányelveket, a melyek a Társaskört jövőbeni működésében vezérelni hivatva vannak. De bárminő zajtalanul folyt is le a tegnapesti ünnepély, mégis nagy jelentőségűnek tartjuk Szatmár város társadalmi életében. Mert az tény, hogy a Társaskör egy hosszú emberöltőn keresztül, közel háromnegyed évszázad viharaival daczolva; a kü- lömbözö társadalmi hullámzásokkal szemben — hogy úgy mondjuk: testi, szellemi és anyagi erejében meggyarapodva — fönáll és teljesiti nemes hivatását a város társadalmi életének fejlesztésében, garanczia arra, hogy Szatmár város jövőbeni társadalmi életének fejlődése — a Társaskör mostani vezetőinek személyében — jó kezekben van letéve. Azok a férfiak — társadalmunk előkelőségei —- akik jelenleg a Társaskör élén állanak, egytől egyig tuda>- tában vannak magasztos hivatásuknak s bizonyára azon fognak ezután is fáradozni, hogy a Társaskör közel háromnegyed százados múltjának dicsőségét a jövő el ne homályositsa. Legyen e kör ezután is az egységes társadalmi élet szent csarnoka, a hol a vallásfelekezeti és politikai elvek önként ledőljenek; a hol a testvéries egyetértés, a felebaráti szeretet szolgáljon vezérelvül a közjó iránt kifejtendő folytonos munkálkodásban ; mert csak igy lesz nagy, igy lesz erős, impozáns és a közjó érdekében kifejtendő munkálkodásában termékeny e város nagy- rahivatott társadalma. * A Társaskör 70 éves fennállása alkalmából érdekesnek tartjuk e helyütt főbb vonásaiban röviden összefoglalni annak történetét. Az érdekes történetből a következőket közöljük: A karok és rendek harmadik üzenetét készité vármegyénk halhatatlan fia, Kölcsey Ferencz, midőn 1833. év márczius hó 30-ik napján sz. kir. Szatmár-Németi városában levő főbb és tisztesebb rendű urak nagy számmal gyűltek össze, hogy a kaszinó társaságot megalapitsák. A legnagyobb magyar a nemzeti kaszinót 1827-ben alapitá meg Budapesten, mely évenként kegyelettel áldoz az alakuló emlékének. Szatmár-nómeti- ben a kaszinó társaság 6 év után alakult, akkor, midőn még az ország többi városaiban kaszinó alig volt. Nyolcvannégyen voltak az alakú, láskor jelen, felekezet és rangkülönbség nélkül, azok, kik az erőket, hogy használhassák, egyesite ni akarták egy testületbe, melynek nevét kaszinói társaságnak állapították meg. A nyolczvannégy tag közül ma csak egy van életben. Korányi János ügyvéd, a szatmári ügyvédi kamara elnöke. Az alakuló gyűlésen főelűlülőnek tekintetes berenczei Kováts Sándor, alelőlülőnek Jeney György, mind kettő több tekintetes nemes vármegyék táblabirája, közfelkiáltással választatott meg. Rendes tagok voltak a rém. kath. egyháziak közül: Gróf Waldstein János nagyprépost, Obermayer András és Lintzi József — később mindkettő nagyprépost. Lázár János, ki 1837-ben kanonok lett, Szíri Ferencz, Szabó József, Tóth Károly és ugyancsak 1833. év szept. 24. Schlachta Márton kanonok, végre az 1869. évben köztisztelet és szeretet részvétkönnyeivel eltemetett püspök Biró László. A reformált egyház részéröl Fésős András, György József és Mészáros István. A világiak közül azokat említjük fel, kik utódaik által ma is mint kaszinói tagok körünkben élnek, vagy kiket még körünkből nem rég vesztettünk el. Ezek a következők : Antal Vincze, Belicza Mátyás, Csermák Sándor, Koós György, Makay Sámuel, Reich András, Orbán Mihály, Somlay Mihály, Sztanaczky András, Tegze Ferencz, Zsiga György, Joó András, Joó Gábor, Joó Ferencz, Joó Mihály, báró Yécsey Miklós, Wallon Jakab, Váraljai Lajos, Weisz János, Vásárhelyi József, Vajay Imre. Alapszabálya a kaszinó társaságnak az 1833. évi április 21. tartott közgyűlésen fogadtatott el és állapíttatott meg. Az alapi rendszabások 5-ik pontja szerint 10 tagból álló bizottság elválasztatott, kiknek betürend- szerint való neveik ekképpen következnek : Buday József, Eötvös János, Fésős András, Gaál József, Kováts Ágoston, Lintzi József, Pap Péter, Somlay Mihály, Szilvay Lajos, Sztanaczky András, Joó Ferencz, Weisz János, akik a kaszinó első választmányi tagjai voltak. Eötvös János és Hartmann István voltak az elsők, akik a Társaskörnek olvasás végett könyvet ajándékoztak. Az első folyóiratok és újságok, amelyeket a Társaskör megrendelt, a kö vetkezők voltak: Magyar kurír, Sokféle, Jelenkor, Társalkodó, Regélő, és Honmüvósz, Erdélyi Híradó, Társalkodó (erdélyi), Allgemeine Zeitung, Handlungszeitung, Pfenningmagasin. Ugyanekkor rendeltettek meg a „Fi- náncz munkálatok fonákja“ és „Mu- zarion“ czimü könyvek. Volt rendes felvigyázó, ki naponta őrködött a rend fentartására, mint az a 45. sz. határozatából kitűnik. A Társaskör első könyvtárosa Fáy Imre volt, a ki 120 váltó forint honorárium ellenében teljesítette a „levéltáriu teendőket. Az 1833. évi deczember 26-iki ígazgatószék, már a „Traktéri“ feltételeket elfogadta és igy ennek alapján az egyesület vendéglői helyiséggel köttetett össze. Az évi tagsági dij 1834. évben 5 írttól 6 frta emeltetvén, a 3 évi alakulás mondatott ki. 1835, év május 5-én a tisztviselői kar, ekkor már titkos szavazat utján, újból megválasztatott. 1835. év junius 3-án a föelőlülői, illetve ekkor már elnöki tisztet két évig ritka kitartással viselt Kováts Sándor leköszönvén, munkás fáradozásaiért hálás köszönet mondatott. A megürült elnöki székre megválasztottak közlelkesedéssel egy férfit, ki székét elfoglalván ékes beszéddel nyitá meg az ülést, háláját nyilvánítván az iránta tanúsított közbizalomért, miután az egyesület nevében is üdvö- zöltetett s a közöröm éljen kiáltásokban harsogott. E közörömmel fogadott férfiú a halhatatlan Kölcsey Ferencz volt. Érdekes volt azon vita, midőn 1836-ban a városi tanács, miután a város fogadójában a bált megtartani nem lehetett, a bemeneteli bilétek adása és váltását megtiltotta; azonban mi volt a végeredmény: a jegyzőkönyvekből kitudni nem lehetett. 1836. év május 28. Kölcsey Ferencz leköszönvén, a megüresült föel- nöki hivatallal közmegegyezésből főtisztelendő Schlachta Márton urat megtiszteltük volna, ő azt hálás érzettel elfogadta; Jeney György igazgatónak, Gaál József pénztárnoknak és Wallon Jakab levéltárnoknak ezzennel elválasztattak. 1840. évben Jeney György a már ekkor igazgatónak nevezett állásáról leköszönvén, helyette Sztanaczky András választatott meg, ugyanez alkalommal lett Wallon Jakab pénztárnok. A régi jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy a Társaskörnek különösen elnökei változtak igen gyakran. 1847. évben a tagsági dij 8 ezüst forintra emeltetett fel. A szatmárnémeti kaszinó-egylet alapszabályai czim alatt uj szabályok alkottattak, melyek alapján a tisztujitás megtartatván, elnök lett Gaál József, alelnök Sztanaczky András, jegyző Tegze Mihály, pénztárnok Danigovics Bogdán; majd azon év junius 6. Sztanaczky András az országgyűlésre eltávozván, alelnök lett Békéssy Károly, Tegze Mihály jegyző és könyvtárnok helyett könyvtárnokká Nagy Vincze, jegyzőnek Dobos Károly választatott meg; ekkor már 12 lapot hordatott az egylet és pedig: Pesti Hírlap, Erdélyi Hiradó, Nemzeti Újság, Budapesti Hiradó, Jelenkor, Hetilap, Életképek, Pesti Divatlap, Religio és nevelés, Egyházi lap, Augsburger Allgemeine és a Pester Zeitungot. 1848. évi január 30. tartott gyűlés a kaszinó jövedelmének és kiszolgáltatásainak házilag való kezelése határoztatván, a vendéglői üzlet megszűnt és külön szabályok alkottattak a kezelésre nézve, melyek alapján főfelügyelőnek általános óhajtással Nagy Vincze választatott meg. 1848. évi junius 1. napján elnökül újból Gaál József választatott; jegyzőnek Tegze Mihály; 48-ból az utolsó jegyzőkönyv junius 30-án vétetett fel; utána egy fehér lap következik. 1848. junius 30-tól 1851. év október 19-ig nincs jegyzőkönyv, csak egy néma lap ; minek is írtak volna akkor papírra, midőn a honfiak saját vérükkel írták a földre honszeretetük történelmét. Az alelnöki állás 1870. május 8-án rendszeresítetett, a midőn ezen állásra egyhangúlag, közfelKiáltással azon férfiút választották meg, aki ma is a kaszinó emelkedésének egyik fő- tényezője és elömozditója: Antal Dániel. A Társaskör 1868-69-dik évben pangásban volt, oly annyira, hogy alig létezett már, minek folytán erős mozgalom indult meg egy uj Társaskör alakitására. A mozgalom már-már veszélyeztette a régi Társaskör fennállását, midőn a két egylet egyesülvén, 1870. április 10-én az uj kaszinó bizottsága elfogadta a szatmár-németi Társaskör alapszabályait és ezzel a mostani társaskörbe olvadt bele. Érdekes, hogy a Társaskörben a kártyajáték eleinte teljesen tiltva volt és csak 1839. év november 19-én mondatott ki, hogy : „Beállván a hosszú téli esték, minthogy némely tagok estenként magukat kártyával kívánnák mulatni, azonban nehogy ez által a főbb czélnak az olvasásnak akadályul legyenek, a biliárd szoba kártyázóvá is jeleltetvén, fűtése megrendeltetik.“ A kaszinói társaságnak első he^zÁHpSíTkontmensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Lctd angol gyapjúszövet gyárosnak \A/riQ7 rVI II A posztó és gyapjúszövet kereskedőnél VV LjDZ- O T ULA Deák-tér. Freund ház ü Felhívja a nagy érdemii közönség figyelmét idény Újdonságaira. • ■ ~ SZATMÁRON egyedüli raktára :
