Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-16 / 13. szám

2 Szatmár, péntek S Z A T MARI II I R L A P. 1903. január 16 13 szám dományos Akadémia is több tagjával képviseltette magát, akik Eötvös Lóránt báró, elnök vezeté­sével rándultak le Kolozsvárra. Szélhámos igazgató. Budapest, január 15. (Saját tudósítónktól.) Az egész főváros­ban ina délután kínos feltűnést keltett Erdős Armand letartózta­tása. Erdős Armand a „Függet len Magyarország“ kiadóhivatalí igazgatója, aki ellen az utóbbi na­pokban igen sokan tettek csalás és sikkasztás miatt bűnvádi feljelentést, mig a mai napon a rendőrség le­tartóztatta. Erdős a többek közt egy budapesti hangszerkereskedőtől négyezer korona áru hangszereket vett bérbe, havi 20 korona bérért, de a bérbeadott hangszereket rögtön eladta. A „Független Magyaror­szág14 kiadóhivatali tisztviselőinek kauezióját elsikkasztotta. A letar­tóztatott igazgató ezelőtt az „Egyet­értés14 kiadóhivatali főnöke volt. Letartóztatott orosz herczeg. G«nf, január 15. (tíajáf tu- dósitónkől.) Az itteni rendőrség több esetben elkövetett csalás miatt letartóztatta Naka Sidzer orosz herczeget, akit kilencz év előtt Oroszországban halálra ítéltek, mert részese volt egy a czár ellen szőtt összeesküvésnek. A hei’czeg a ha­lálos ítélet elől hazájából megszö­kött s a mai napig senki sem tudta, hogy Gcnfben rejtőzködik. Még nem késő! A harmadik csendörkerületi székhely. Szatmár, jan. 15. A „Szatmári Hírlap“ tegnapi számában röviden megírtuk, hogy az ujonan létesítendő három csendőrke­rületi székhely egyikét a kormány Deb- reczennek szánta, egyben reá mutat­tunk arra az abszurdumra, hogy a bölcs kormány Szatmári ismét mellőzte és kombi náczióba sem vették a mi váro­Ö pedig halkan és halaványan, mint a halál, sápadtan, mintha bosszú­ságát gyűrte volna le — utat nyitott magának a tömegben és elment a korcsmából. A cseplesz eiftberke ebben a pil­lanatban mindnyájukba tiszteletet ol­tott, a miről az emberek többé meg sem feledkeztek. Ettől a naptól fogva, valahány­szor csak emlegették a Mous szabó nevét, az emberek mindig csodálkozva mondták: — Ördöge van! Ki hitte volna ? Hogy ez az ember egy-egy köböl búzát tud vinni a hóna alatt! A hire, dicsősége lassankint úgy megnövekedett, hogy végre maga is hitt az óriási erejében és mindenütt, mint legyőzhetetlen győző lépett fe’. Sikere annyira bátorrá tette, hogy mogkérte a szép Abelonát. Abelona egyszerűen a nyakába borult és csakhamar a felesége lett. Boldogan élt vele együtt abban a tu­datban, hogy a falu legerősebb embe­réhez ment feleségül. sunkat, holott —mint alant kifejtjük —- sokkal jogosultabbak lennénk mi az egyik csendörkerületi székhely elnyeré­sére, mint Debreczen, a mely már amúgy is csaknem roskadozik a kor­mány kegyei alatt. Daczára, hogy a képviselőház szerdán délelőtt tartott ülésén harmadszori olvasásban is elfogadta a javaslatot, azt hisszük, még nem lenne késő az alaposan elpus­kázott javaslaton reparálni. Mig a ja­vaslat törvénybeiktatva nincs, figye­lemreméltó érveinkkel meggyőződtet- hetjük a kormányt, az Országgyűlést, az egész közvéleményt, hogy Debreczen helyett csakis Szatmári illeti meg jogosan az egyik csendörkerületi székhely. Ugyanis a Dcbreczenbe tervezett kerület hatásköre alá jut Hajdú, Jász- Nagv-Kun-Szolnok, Bihar, Bereg, Má- ramaros, Szabolcs és Szatmármegye. Valószínűleg e kerülethez csatolják még Ung és Ugocsamegyéket is. Ha már most geográfiái szempontból vesszük figyelembe e kerületi beosz­tást, első, a mi szemünkbe ötlik, hogy ennek a kerületnek éppen a központja Szatmár, mig Debreczen a kerület szé­lén fekszik. Hogy egyébként is mi pre­desztinálja éppen Debreczent arra, hogy az északkeleti vármegyék csen­dőrkerületének székhelye legyen, holott Szatmár a természetes központja az északkeleti vármegyéknek, ezt valóban nem tudjuk. Ez éppen olyan érthetet­len, a milyen abszurdum Szatmár mel­lőzése. De ha már a törvényjavaslat elfo­gadása előtt nem gondoskodhattunk arról, hogy a csendőrkerületek szervezésénél Szatmári illetékes helyen figyelembe ve­gyék, szinte kötelességünkké válik most, mig egészen el nem késünk vele, a dol­gon lehetőleg reparálni. Az elfogadott javaslat még nem szentesített tör­vény ; a javaslat elfogadása ellen nem tettünk semmit, hogy érdekeink kellő védelemre találjanak, emeljük fel jogos tiltakozó szavunkat a törvény szente­sítése előtt. Minden, a mivel gyarapod­hatunk, csak előnyünkre szolgálhat; kereskedelmi és ipari forgalmunk eme­lése nagyonis reánk fér. Már pedig a csendörkerületi pa­rancsnokság székhelye nem olyan je­lentéktelen kérdés, a mint némelyek talán gondolják. A kerület mintegy száz őrssel, tehát legalább hétszáz emberrel szaporodik. A legkisehb köz­ségek is őrsöt kapnak. Maga a kerü leti parancsnokság mintegy ötven tisztet és két-három század legény­séget hozna Szatmárra. A város for­galma s katonai szempontból való je­lentősége nagy mértékben fog emel­kedni a kerületi székhely létesítésével. Mindezek, azt hisszük, elég nyo­mós argumentumok arra, hogy a kerü­leti székhely érdekében, legalább most, mielőtt az elfogadott javaslatból szen­tesített törvény lesz, megmozduljunk s — ha egyebet nem — a kormányhoz és a képviselöházhoz intézendő me­morandumban fejtsük ki részletesen mindama okokat, a melyek a csendör­kerületi székhelynek Debreczen helyett, Szatmárra való helyezését teszik indo­kolttá. Lesz-e eredménye felszólalásunk­nak, egyelöro nem tudhatjuk, de leg­alább értésére adjuk a t. kormánynak, hogy elvégre is, nem vagyunk oly gyá­moltalanok, hogy minden mellőzést szó nélkül tűrjünk. De meg : ha erélyesen fölemeljük szavunkat, talán eredménye is lehet ! A na^ykárolyi kasszafurót elfogták. Saját tudósítónk távirata. Nagykároly, január 15. A múlt esztendő deczember 29-én történt, hogv a nagykárolyi adóhivatalba ismeretlen tettesek éjjel betörtek és miután az egyik Wert- heim-szekrényt kifúrták és feltör­ték, mintegy 200.000 korona ér­tékű értékpapírokat loptak el. Az ismeretlen kasszafuróknak akkor nyoinaveszett s a rögtön megindí­tott nyomozás daczára, már-már azt kellett hinni, hogy a gazemberek- nak sikerült úgy elillani, hogy nem kerülnek a büntető igazságszolgál­tatás kezébe. De a megszakítás nél­kül folytatott nyomozás végre is eredményre vezetett: a kasszafurók egyike már a csernoviczi hatóság- kezében van. Nagykárolyban ugyanis tegnap a kora délelőtti órákban futótűzként terjedt el a szenzácziós hír, hogy az adóhivatal kassznfuróinak egyi­két a csernoviczi rendőrség elfogta és letartóztatta. A szenzácziós elfogatásról nagy­károlyi tudósitónk az alábbiakat táviratozza: A nagy károlyi rendőrkapitány ma reggel táviratot kapott a fővárosi rend­őrségtől, hogy az adóhivatalba történt betörés tettesét Reisz Hersch nevű egyén személyében Csernovitzban el­fogták. A szenzácziós hir a városban csakhamar elterjedt s mindenütt élénk feltűnést keltett, A fővárosi rendőrség távirata szó szerint a következő : Csernovitzi városi tanács távirata szerint ma ott elfogták Reisz Hersch ismert betörőt, midőn 472021, 472022, 629295, 629300 számú 1000 koronás, 4 százálékos koronajáradék kötvényt értékesíteni akart. Nála talált iratok szerint tegnap és tegnapelőtt Lemberg - ben, Targopolban és Colomiában 19000 korona értékű hasonló papírokat, re­gale kártalanítási és földtehermentesi- tési kötvényeket adott el. Csernovitz városi tanácscsal közöltük, hogy a papírok a nagykárolyi adóhivatalból lopattak el. Reisz fogvatartását kértük. A hir vétele után Demidor Ig- nácz rendőrkapitány azonnal távirati­lag intézkedett a betörőnek Nagyká­rolyba való kisérése iránt, egyszersmint az ellopott értékek jegyzékét is meg- küldötte, kérve, hogy a tettestársak ki- nyomozása iránt is intézkedjenek. Ezek után nem szenved tehát két­séget, hogy a nagykárolyi kasszafurók egyike — mert igen valószínű, hogy többen voltak — hurokra került, s bi­zonyos, hogy az ellopott értékek nagy­része is megkerül. Érdekes, hogy 2—3 nappal a nagykárolyi betörés után Szinyérváralján is betörlek az adóhi­vatalba, de ott idején vették észre a gaztettet és a betörök elmenekültek. Szinte bizonyosra vehető, hogy a szi- nyérváraljai betörést is a nagykárolyí kasszafurók követték el. A hurokra került Reisz Herschet, midőn e sorokat írjuk, már útnak in­dították Csernoviczból Budapertre és 2—3 nap múlva már Nagykárolyban lesz, a honnan a szatmári kír. ügyész­ség fogházába kerül. SZÍNHÁZ. Pogány Gábor. Bemutató előadás. Pogány Gábor báró (Bátosi) az ős nemes Pogány család utolsó sarja­déka. Könyelmii költekezése a tönk szélére juttatta. Az ősi kúria felett Damokles kardjaként függ a dob. A helyzet kétségbeejtő. Hosszas lelki tusa után Gábor édes anyjával, akinek talán halálát jelentené ha birtokától meg kellene válnia, megkéreti a dúsgazdag Lindner Bertát (Holéczy), aki bár tudja, hogy Gábor tönkrement, örömmel igent mond. Ugyancsak akkor jegyzi el, Ko­vács [Fodor) Pogány Annát (Étsy), Gábor távoli rokonát, aki viselkedésével elárulja, hogy Gábort szereti, de un­szolására igent mond Kovácsnak. A harmadik felvonásban Gáhor rájön, hogy ő voltaképpen Annát szereti. Egy nagyon is romantikus jelenetben, melyben a szerző inkább külső efektusokkal dolgozik, megvallja lán­goló szerelmét Annának, aki szótlanul omlik karjai közé. Az utolsó felvonás­ban Gábor paraboliztikus mesében fel­tárja a helyzetet arája és családja előtt. Mielőtt azonban kimondaná az igazsá­got, hírül hozzák, hogy Anna megölte magát. Ez vázlatosan Ferenczy drámájá­nak tartalma, mely úgy szerkezetileg, mint lélektanilag hibás. Sok benne a valószínűtlenség, a lehetetlenség. A szerző e mellett a romanticzizmus le­taposott ösvényén halad s ugylátszik Ohnet és társai hatása alatt irta meg a Pogány Gábort. Az előadás elég gyors tempóban folyt le. A czimszerepben Bátosi sok­kal nagyobb hatást ért volna el, ha balkezével kevesebbet gesztikulált és helyesebben hangsúlyozott volna. Ho­léczy hálátlan szerepében is érvénye­sült értelmes beszéde és kifejező mi­mikája által. Étsy Emilia kedvesen játszott. Kár, hogy az érzelmesebb je­leneteknél hiányzott hangjából a me­legség. Egry, Bern Rózsa és B. Pol­gár Fáni kitünően egészítették ki az ensemblét, mit Fodor Oszkárról egyál­talán nem állíthatunk. ÚJDONSÁGOK. Egy czigány és két dáma. A nagyváradi Rigó Jancsi. Igen-igen pikáns kis eset történt Nagyszaiontán. Az eset hőse egy Rigó Jancsinál is szerencsésebb, többszörö­sebben imádott barna czigány gyerek, ki eddig egy nagyváradi czigánybandá- ban czimbalmozott s most a nagysza­lontai Joó Károly bandájának a czim- balmosa. Nagy Don Juán lehetett Nagy­váradon a ezimbalmos. Valőságg

Next

/
Thumbnails
Contents