Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-04-28 / 96. szám
Swtmár, 1903. ápriHs 26. Kedd. vmMásodik évfolyam, 96. szám; — ------------------"t—t~— Me gji HirdetéWtajr' méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon i 108. Eföftzetési árak: Helyben Kézhez Korévá; Egész évre . . f2 kor. Fwl évre . * feer. Negyedévre . 3 kor. **T hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: S ész évre . . 16 kor. 1 évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: J(azmoz^utcza^6^zár^ SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48~as PÁRT KÖZLÖNYE. Lapvezér; URAY GÉZA. Főszerkesztő: BARTHA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Meghívó. A Nagy-Károlyban 1903. május hó 6-án este 9 órakor a Polgári olvasókörben tartandó pártértekezletre a megyei függetlenségi párt tagjait van szerencsém meghivni. Budapest, 1903. april 25. Luby Géza. megyei pártelnök. A megjavított konverzió. Ssatmár, április 27. Pap Géza polgármester eredménynyel tért haza pesti útjáról. A Magyar Jelzálogbank lényeges engedményeket tett. Hogy mindazt megadta volna jeles hitelezőnk, mit megadnia módjában állott s a mit méltányosan meg kellett volna tennie ; azt az irigység sem foghatja rájuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a polgármester elérte azt, t mit az adott viszonyok között el érnie lehetett. Az eddig á.8Tl/i°/0- kal megállapított annuitás 4.85 százalékra csökkent. A záloglevelek leszámítolási árfolyama egy teljes százalékkal javul, amennyiben minden 100 frt névértékű záloglevélért nem 95,/e, hanem forintot fogunk kapni. Végül a mit nem csekély értékű vívmánynak tartunk, visszafizetés, vagy újabb konverzió esetén nem 2 százalékos, de 1 í/i százalékos Storno dijat kell fizetnünk. A két előbbi vívmány számokban kifejezve a következő : A raegjavitott árfolyam folytán annyival kisebb összegű kölcsönt kell felvennünk, a hány egy forinttal többet kapunk minden 100 frtos záloglevél beváltásánál, mint ameny- nyit a múltkor elfogadott ajánlat szerint kaptunk volna. E szerint 17.666 koronával kisebb összegű kölcsönt kell fölvennünk. És mert ebben is, de meg a mérsékeltebb annuitásban is, megtakarítást eszközlünk : a pontosan kiszámított évi javulás 1335 korona. Ez ötven éven át 66.750 korona megtakarítást jelent a városra. A Storno dij mérséklése jövő kölcsöneiknél fogja éreztetni kedvező hatását, mert ha 1/i százalékkal kevésbé terhes a jelzálogbank kölcsönének más pénzintézetek utján való visszafizetése, akkor ez annyit jelent, hogy egy fél százalékkal kevesebbet húzhat rajtunk a bank a jövendő kölcsönök fölvételénél. Ismételjük a Jelzálogbank nem erőltette meg magát túlságosan. Győr városa csak a napokban vett föl 2 millió 600 ezer koronás kölcsönt, tehát a mienknél nem sokkal nagyobbat, jóval kedvezőbb föltételek mellett, mint a minőt a konverziós műveletnél nekünk biztosítottak. De a Jelzálogbanknak ma fennálló 2 százalékos visszafizetési Storno dija folytán nem tudtunk volna oly kölcsönt kapni, a melynél jobban jöhettünk volna ki, mint a hogyan kijövünk a Jelzálogbankkal a most már megadott engedmények mellett. Végeredményében tehát örö műnket fejezhetjük ki az elért sikeren, a melyből — úgy hisszük — lapunk, minden hivalkodás nélkül veheti ki a maga részét. A sajtóban mi voltunk az egyedüliek, a kik a már közgyülésileg elfogadott s igy megdönthetetlennek látszó ügyletnek bástyáit megostromoltuk. Az eredmény mutatja, hogy az ostrom nem volt sikertelen. De ezért az eredményért azokat a férfiakat illeti a köszönet, a kik igyekezetükkel és tudásukkal ehhez az ostromhoz, a fegyvereket szolgáltatták és a már eltemetettnek hitt ügyet föl- elevenitették. Végül nem feledkezhetünk meg országgyűlési képviselőnk, Hiero- nymi Károly érdemeiről sem, a ki famozus nyilatkozatával, hogy „jobb kölcsönt kapni nem lehet“, a várost az elhamarkodott határozatba valósággal belehajszolta. Teljes tisztelettel adresszáljuk hozzá az ismert választási dalt: „Mit szól mindezekhez ön Doktor Domokos Ödön ? . . . Széli Kálmán nyilatkozata. Saját tudósítónk távirata. Budapest, április 27. Az egész ország nagy érdeklődéssel nézet elébe a képviselőház mai ülésének. A nagy érdeklődésnek meg volt az alapja, mert Széli Kálmán miniszterelnök nyilatkozott a helyzetről. Három és fél óra hosszat beszélt s beszédében kifejtette bécsi útjainak és tárgyalásainak czélját, eredményét Ámde a hosszú beszéd nem volt az, a mit vártak tőle. Ismét csak kerülgette azt a mit tulajdonképen ki kellett volna mondania. A lelkiismeretével is leszámolt akkor, a midőn kijelentette, hogy helyén kell maradnia. Az obstruk- cziót, mely a nemzet jogos kívánságainak eredménye, elitélte s az ellen zéket tette felelőssé a történendökért. ígéreteket is tett a katonai terhek megkönnyebbítésére nézve, de hát ez bizonyára mind csak puszta Ígéret marad, ép úgy mint a múltban tett sok más ígérete. Az óriási érdeklődés és kíván csiság most hát ki van elégítve, de tudni éppen annyit tudunk, mint ezelőtt, semmivel se többet. Részletes tudósításunk a következő : A napirend előtt Barabás Béla állott fel szólásra. Kijelentette, hogy a kormánypárti sajtó kivétel nélkül elfer ditette egy magánjellegű beszélgetését s az igazság helyett azt hangoztatta, hogy ha a kormány megkaphatná az indemnitást, s ha a miniszterelnök a véderő javaslat miatt feloszlatná a Házat, úgy a Kossuth-párt meghajolna a nemzetnek az uj választásokon nyilvánított akarata előtt. Ilyesmit ö pártja megbízásából soha se beszélt, a mit mondott az csak magánjellegű véle mény nyilvánítás volt. Ezután az indemnitási vita tárgyalása következett. Általános érdeklődés között állott fel Széli Kálmán miniszterelnök. Beszédét azzal kezdte, hogy a költségvetési provisorum kérdése nem bizalom, vagy bizalmatlanság szempontjából való tárgyalásra. A költségvetés megtagadása ultimaració a törvénytipró erőszakos kormánynyal szemben, de jogtalan, a jelen esetben. A megtagadás akadályozza az államháztartás alkotmányos vezetését. Majd hivatkozott az ellenzék régi prakszisára, de ö elfogadja adott helyzetét és az obstrukczió elől nem hátrál meg. Kijelentette továbbá, hogy Fejér- váry Géza által megígért engedmények teljesedni fognak s a két éves szolgálat ellen semmi elvi akadály nincs. A magyar tiszteknek a magyar ezredeshez való áthelyezését is Ígérte, s hiszi, hogy ez közelebb hozza a hadsereget a nemzethez. Végül kijelentette, hogy lelkiismerete parancsolja, hogy helyén maradjon. Az obstrukcziót elitéli s az ellenzékre hárit minden felelősséget. A minisater beszédét az ellenzék zajos ellentmondásokkal fogadta, a jobb oldal azonban zajos helyeslésben tört ki. A miniszterelnök beszédével az ülés véget ért. w Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát JnL ajánljuk at. ve vőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ffi^^ Közvetlen e °annonia szálloda mellett! 9 Szataár és vidéke Iegnaggobh czipóra^feápa. IWnrrÁrtlvn'Tfcnlr • t tavaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri, női és gyermek lYlBgerKBZIKK • • # % 9 9 9 valódi franezia sehewrő bdrtt lábbelik. 9 9 A czivillista felemelése ellen. Indítvány a vármegyei közgyűlésen. Szatmár, április 27. Érdekes, sőt szenzácziós közgyűlése lesz a vármegyének a jövő hó 7-én. A szenzácziót Luby Gézának, a Szatmár vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnökének alább közölt indítványa szolgáltatja, mely a megyti törvényhatóság utján arra kéri a képviselőházat, hogy az udvartartás költségeire a kormány által javaslatba hozott két millió koronával való felemelését sem méltányosnak, sem jogosnak ne ismerje el és hogy a kormánynak erre vonatkozó javaslatát vesse el. A tény az, hogy a magyar nemzet uralkodójával szemben lojális és hűséges volt mindenkor, az ma is. A vitám et sangvinem pro rege nostro mint megdönthetetlen, örök igazság él a nemzetnek királyáért lelkesedő sze- retetébcn és ha kell, a magyar nemzet életét, vérét áldozza királyáért ma is. A mikor azonban a magyar nemzet egy hosszú ezredév alatt megedződött a haza és királyszeretetben, ugyanakkor elvárja alkotmányos, megkoronázott királyától, hogy szívben és lélekben vele érezzen és hogy a népével való ezen együttes érzésének kifejezést is adjon. Sajnos, a tények — legalább külsőleg — nem igazolják, hogy az uralkodó dinasztia a magyar nemzettel szívben és lélekben egygyé forrott volna. Csak az udvartartásra kívánunk ezúttal rámutatni, melynek költségeihez a magyar nemzet ugyanannyival járul hozzá, mint Ausztria. Ennek daczára mindenről beszélhetünk inkább, csak magyar udvartartásról nem, mert ilyen nem létezik! Az a bizonyos hires paritás itt is igen szegényesen nyilatkozik meg. A mikor tehát a magyar nemzet czivillista költségeinek felemelését ellenzi, ezzel nem követ el illojalitást, *
