Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-20 / 66. szám
Szatmár. 1903. márezíus 20. 18 Péntek. T Második évfolyam, ^6; szág^V Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Eél évre . . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Eél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik'Naponta ftiétfS. kivételével.) Hirdetfé'^elte! VöA'i méltányos, száiű{t>áií)ÍAjé»' egyezség szerint feTíéiiz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinozy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Az ellenzék nem alkuszik. Szatmár, márcz. 19. A nagyváradi polgárság szabadság-lakomáján nyilt és határozott, mondhatnék szenzácziós kijelentést tett dr. Barabás Béla orszá gos képviselő a maga és negyven követtársa nevében. Azt mondotta, hogy az esetben, ha az ellenzék mostani nagy hazafias érdekeket szolgáló obstrukcióját a nemzeti követelések teljesítése nélkül, bármi okból is leszerelnék: ő habozás nélkül lemondana mandátumáról és példáját még negyven elvtársa kész követni. A függetlenségi és negyvennyolczas párt — hangoztatta — nem adja fel a katonai javaslatok ellen folytatott küzdelmet s végig harcolja. Ezt a gordiusi csomót másként meg nem oldhatja a kormány, mint: vagy feloszlatja a képviselőházat, vagy visszavonja a javaslatokat, vagy teljesíti a nemzet követelményeit. Ha nem igy történnék, ő nem lesz hitszegő, hanem visszaadja Nagyvárad polgárságának a követ levelét. Erős hadüzenet ez a kijelentés a Széli-kormánynak, mely még mindig bízik abban, hogy az ellenFelelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. zéktől kialkudja a békét, ha a tisztességes visszavonulás hidját megépíti s szemfényvesztésül az igére tek arany porával hinti be. Ennek az országot bejáró üzenetnek megadja az erkölcsi súlyát az a körülmény, hogy Barabás Béla, akinek ajkáról elhangzott, a függetlenségi és negyvennyolczas párt alelnöke. És ez megingathatlanul erős meg- czáfolása az úgynevezett kormányképes ellenzék sajtó-pletykáinak, melyek nagy titokban íolyó béketárgyalásokról regélnek s ennek végeredményeként a leszerelésről. Jól tudjuk és tudja az ország is, hogy a nemzet akaratával szembeállították a koronát, ami pedig példátlan eset alkotmányunk legújabb történetében. A hangulatot mostanában nemcsak az udvari ebédeken, de a kihallgatások alkalmával is csinálja maga a —- király. Tessék csak elolvasni azokat a sorokat, a melyek a szegedi kiil • döttség audienciájáról szólnak. Tehát az uralkodó nemcsak a budavári estélyeken szállt le a trónus fényességéből a párttusák és politikai szenvedélyek porondjára, de minden kicsiny alkalmat megragad, hogy kifejezésre juttassa a katonai javaslatok mellett való állásfoglalását. Egyik hir nyomában száguld a másik, feltör itt, belecsimpaszkodik a harczi kedvbe ott: hogy a király elitéli az obstrukciót és az ujonczlétszám felemeléséről szóló tervezet változtatásnélkül törvényfelemelését kívánja. A kormány bukása immár kikerülhetetlen, de azért csak akarnia kell és szép temetést csináltathat magának. Ha a tisztviselők fizetés- rendezéséről szóló törvényt gyorsan letárgyaltatja, egy rokonszenvet keltő kedves, jó emléket is hagyna maga után, mert soha általánosabb óhajtással törvényjavaslat még nem találkozott, mint ez. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, márcz. 19 A képviselőház mai ülésén, a napirend előtt Papp Zoltán dr. újra szó- vátette a Magyar színházban lefolyt rendőri túlkapásokat a „Gotterhalte“ czimü színdarab ügyénél. Súlyosan vádolta a miniszterelnököt, hogy presz- sziót akart gyakorolni a színház vezetőségére ; neki azonban súlyosabb téKiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendök. nyékről is van tudomása, nevezetesen Fejérváry honvédelmi miniszter megtiltotta a katonatiszteknek, hogy a nevezett darabot megnézhessék. A honvédhadapródiskolában pedig márczius tizenötödikén a növendékekkel a „Got- terhaltét énekeltették. Széli Kálmán miniszterelnök ismétli tegnap előadott kijelentéseit, neki — úgymond — semmi része sem volt az egyenruhák lefoglalásában. A katonai javaslatok tárgyalásánál, a mai ülésén először Horváth Dezső néppárti, majd pedig Visontai Soma Kossuth-párti képviselő beszélt, mindketten alapos érvekkel támadták a javaslatot és fejtegetvén azon nagy terheket, melyet a katonai javaslatok a nemzetre rónak. A két felszólaló beszédét a baloldal zajos helyeslésekkel kisérte. TÁVIRATOK. A király elutazása. Budapest, márczius 19. (Saját tudósítónktól.) 0 felsége a király ma délután Bécsbe utazott. A nyugati pályaudvar előtt óriási közönség verődött össze, mely zugó éljenzéssel búcsúzott el a királytól. TARCZA. Dal. Valamikor egyszer Álmodtam egy éjjel Hogy virágok nyíltak Itt is — ott is széjjel... Álmodtam, hogy láttam Örök fényességet S egy rózsabokorban Ott láttalak téged. Balassa Sándor. A hitelező ... — A fővárosi életből. — A beteg Weeber szabó felesége kihúzta sovány, ránczos kezeit a mosótek- nőből s összekulcsolta azokat kellemetlen vendége, Sáfár ur, a sarki mészáros előtt: — Legyen irgalmas I várjon csak néhány napig még ... a férjem nem dolgozik már két hónapja, azon tengődünk, amit én keresek a mosással ; ez meg épen csak az orvosságra elég s öt gyermekemnek néha egy kis kenyérre. Nekem bizony nem jut! Negyedik napja nem ettem mást, mint főtt burgonyát, azt is sótalanul. Tegnap el kellett adnom a fiókos szekrényt, legkedvesebb bútorunkat . . . szegény édes anyám kapta hazulról, amikor férjhez ment ... Ah Sáfár ur! — folytatá a szegény asszony könnyes szemekkel — az anyám jó házból való leány volt ... a fiókos szekrény sok szép napot látott s most ráment az orvosra, patikára . . . A himlőhelyes, vörösképü férfi összevonta szemöldökét s bosszúsan szólt: — Mi közöm hozzá? Tehetek én arról, hogy a szegény embernek annyi a baja s hogy több a gyermeke, mint a betevő falatja? S azután kellett-e maguknak hús, ha nem telt reá ? Ha én mindenkinek „várok“, ehetek én is főtt burgonyát sótalanul . . . — Csak néhány napig még 1 — rimánkodott a szegény asszony, — a férjem jobban lesz s ha újra varr, első keresetével önt fogjuk kifizetni. A kályha mellől, onnan a szegényes ágytól kínos nyögés, majd szaggatott hörgő köhögés hallatszott és Sáfár ur gúnyos szánalommal tekintett oda. Szemeinek szívtelen, meg vető tekintetej arczának hideg, gúnyos kifejezése elárulták gondolatait: „Nyomorult, bolond asszony te! A te férjed már sohasem fog ifjú, szép hölgyeknek rózsaszín habos ruhát varrni. . . Sohasem fogja azt mondogatni udvariasan hajlongva: „így édes nagysád, igy 1 Ezt a finom selyem csipkét ide a bal vállhoz, a szép moire szalagot le a derékaljra ... be szép is lesz.“ — Nálam nincs irgalom! — monda az erős vállas ember durván, nincs irgalom. Ha holnap 3—4 óra között nem lesz pénz, eladatom az utolsó czók-mókját is. Nekem mindegy ! Érti ? .. . Mindegy ! Sáfár ur már rég kinn járt a folyosón s az a szegény nyomorult ember ott az ágyon még mindig ismételgette panaszos nyögését, kínzó köhögés közben: „Nincs irgalom, nincsI“ Lent a lépcső alján három szegényesen öltözött gyermek ácsorgott. Sáfár ur éppen egy két éves, csepp leánykába botlott, a ki ott ült a lépcső alján. Keze félig a szájába dugva, sápadt sovány kis arezán csak úgy omlott a köny. A két nagyobbik fiú éppen osztozkodni látszott valamin s ijedten tekintettek az ide enre. — Hej! ti gazficzkók! kiáltá a mészáros nyersen. Ezzel itt mit csináltatok, miért sir ? A nagyobbik fiú hirtelen eldugott valamit a háta mögé, oda támaszkodott a falhoz s daczosan szólt: — A kapitányék szakácsnéja most hozta le a szemetet az emeletről, kiszedtük a kalarábé héját s egy darab száraz kenyeret. A. felét Józsinak adtam, fele az enyém, éhesek vagyunk! Az apánk beteg, a mama azt mondja .- Nincs kenyér, nincs semmi! A kis Ilon azért sir, mert neki nem jutott .. . ő kicsi még, szophatja az ujját . . , Óh nincs, én legalább azt hiszem, nincs szomorúbb, szivettépőbb látvány egy siró, éh» ző gyermeknél. A szegény szabóné ugyancsak megijedt, mikor a mészárost visszatérni láttál Bámult, mikor az megko- pogtatta az ablakot s telj°«en megindult hangon szólt: — Fogja a kosarat s jöjjön velem! Adok húst, süsse meg a gyermekeinek, de rögtön! Hozzáírjuk a többihez, aztán várok tovább... nem bánom, várok! Z B. Róih Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevő közönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ® Szat» és vidéke Iegnaggabb czipöna^ára. WlnnArifrn'7Í[nIr t t taVaszl és uyápi idéqyre cgegreadelt összes upI, női és gyermek IVlBgcPKBZüBK • • # ® 9 # ® valódi franszia sebewrő bőrű. lábbelik. # ® 1 A
