Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-10 / 8. szám
Szatmár, szombat SZATMA R I H I R L A P. 1903. január 10. 8 szám. Antal Dániel kereskedő, Schefteli Sámuel fakeres kedő, Lengyel Endre birtokos, Kovács Leó nyug. ezredes, Bölönyi László mészáros, Jankovics János tanító, • Fogarassy Sándor mérnök, Reiter Béla kereskedő, Dr. Török István orvos, Yadav Károly ügyvéd, Wallon Lajos kereskedő, Rosenfeld Miksa kereskedő, Jákó Sándor földbirtokos, Göbel Ferencz gőzmalomtul., Berghoffer István főkönyvelő, Horváth József gyógyszerész, Uray Géza ügyvéd. Póttagok: Dr. Nagy Barna ügyvéd, Unger ülmann Sándor gyógysz., Kovács Ábrahám fakereskedő, Scheiber Ferencz kereskedő. NAGYKÁROLYI HÍREK. Az uj rend. Az államosított megyei tisztviselők búcsúja. Saját tudósítónktól. Szatmárvármegyének államosított tisztviselői, a pénzügyigazgatósági és pénztári személyzet e hó 8-án csütörtökön délután 3 órakor tisztelegtek gróf Hugonnai Béla főispánnál, hogy tőle elbúcsúzzék. A ttsztelgök szónoka Jeney Géza vármegyei főszámvevö volt, ki a következő szép beszédet intézte a főispánhoz: Méltóságos gróf főispán ur ! Szatmárvármegyének volt számvevőségi és pénztári tisztviselői megjelentünk itt ma, hogy ragaszkodásunk, szeretetünk is őszinte tiszteletünk kifejezése mellett Méllóságodnak egy búcsú „Isten liozád^-ot mondjunk. Kesergő szívvel hagyjuk el a vármegyét, annak kormányzóit s volt tisztviselő társain kát. Méltóságodban pedig, ki öt éve elmúlt, hogy a megye élén, mint a kormány bizalmi férfia áll, ezen idő alatt oly férfiút ismertünk meg, ki mindig el tudta találni a helyes utat, intentiói keresztülvitelénél, bizony pedig voltak sokszor viharos napok, de Méltóságod a viharos napok hullámait mindig szerencsés kézzel tudta lecsen- desiteni. A vármegye tisztviselői pedig, igy mi is, Méltóságodban mindig a humánusan gondolkozó férfiút ismertük, ki a tisztviselők között különbséget nem téve a becsületes, pontos, kötelesség- tudó tisztviselőnek mindig meleg pártfogója s munkásságának elismerője volt. Mi is öt éven keresztül, mióta főispánja Méltóságod e vármegyének, igyekeztünk Méltóságod intentióinak, kü- könosen a tisztviselői munkásság és becsületesség terén megfelelni. Hogy ennek mennyire feleltünk meg, volt alkalma Méltóságodnak személyesen meggyőződni. A búcsú pillanatában fogadja Méltóságod köszönetünket irányunkban tanúsított jóindulatáért, s kívánjuk, hogy vármegyénk javára az Isten sokáig éltesse. A zajos éljenzés után Hugonnai Béla gróf, főispán megható szavakban köszönte meg a búcsúzó tisztviselők ragaszkodását és szép beszédet intézeti volt tisztviselőihez. Nem ismerne önmagára — úgymond — ha meg nem vallaná, hogy a tisztikar megjelenése neki igaz jól esik, habár az a bucsuzkodás fájó érzésével van is egybekötve. És habár neki is fáj, hogy ettől a tisztikartól búcsúzni kell, de másrészt büszke arra, hogy az tisztelg’ott B a r t h o s gató helyettes vezetése állam oly tisztviselőkarhoz jut, mint a milyen a volt számvevőség és pénztár tisztikara. Főispánságának ideje alatt volt alkalma meggyőződni arról, hogy mily lelkiismeretes pontossággal teljesítették kötelességeiket s most a bucsu- zás pillanatában jól esik megmondani, hogy legutóbb is épen ez a tisztikar volt az, mely ellen a legkevesebb kifogás merült fel. — És habár közvetlen fönhatósága alól ki is vállaltak, de az ő állása olyan, hogy a közigazgatás más ágaiba is beleszólni joga van s az érintkezés ezután is, habár közvetve fen fog maradni s Ígéri, hogy tehetségéhez képest a hozzá fordulóknak érdekeit figyelemmel fogja kisérni. Ezután a megjelentek mindegyikével kezet fogva, a tisztelgés a főispán lelkes éltetésével ért véget. * Szolgálati jubileum. A nagy- károlyi pénz ügyiga,zgatóság' tisztikara s vele együtt a város intelligentiája meleg bensőséggel ünnepelte meg Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató közszolgálatának 30 éves évfordulóját e hó 3-án. Délelőtt az egész tisztikar testületileg Zsig’mond igaz- alatt, ki szépen átérzett beszédben méltatta az igazgató érdemeit, köszönetét mondva neki a pártatlan, igazságos vezetésért s a tisztikar irányában mindenkor tanúsított igaz, jóindulatáért. Egyben átnyújtotta a tisztikar ajándékát, egy remek kivitelű ezüst serleget, melyre a következő szavak vannak bevésve: „Harmincz éves közszolgálat emlékére, a nagykárolyi kir. péuzügyigazgatóság tisztikara 1903. ián. 4.“ A pénzügyigazgató a nem várt kellemes meglepetés által annyira meg volt hatva, hogy a zokogástól pár per- czig szóhoz sem tudott jutni. Megköszönte a tisztikarnak a kifejezett jó kívánságokat s Ígérte, hogy mint eddig, úgy ezután is mindig- igaz barátjuk lesz. Este a régi kaszinó helyiségében társas- vacsorára gyűlt egybe a tisztikar, kikhez a vidéki adóhivatalok: es "pénzügy- őrségek tisztviselői is csatlakoztak s ezenkívül Nagykároly városának intelli- gencziája is mcejelent, úgy hogy mintegy 15Ó-en voltak jelen, köztük N a g y László alispán, Debreczeni István polgármester stb. A vacsora alatt az első felköszöntőt Hegedűs Ferencz pénzügyi titkár mondotta az ünnepeltre. Azután Kerné n y Alajos pónzügyigaz- gató, kezében a tisztikar által ajándékozott, még érintetlen serleggel, felségére, a királyra, Lukács László pénzügyminiszterre s a kartársakra mondott pohárköszöntőt. Még számos pohárköszöntő hangzott el, melyek közül különösen Obholczer Gyula számtanácsos, Adler Adolf dr. és B a u d i s z Imre ügyvédek szellemes tósztjai tűntek ki. A társaság a hajnali órákig maradt együtt a legkedélyesebb hangulatban. A pénzügyigazgató nemcsak Nagykárolyban, hanem az egész vármegyében szeretetnek és becsülésnek örvend, mert igazságos, méltányos eljárásával, nyájas modorával, készségével mindenkit lekötelez maga iránt. Mint a társadalmi élet terén is vozérszerepet vivő egyént minden mozgalmakban ott látjuk s tudását, munkaerejét nemcsak hivatalának, hanem a közjónak is szenteli. Azért ez ünnepélyes alkalommal a magunk részéről is a legmelegebben csatlakozunk az el hangzott jókivánatokhoz. * Műkedvelői szinielöadás. a nagykárolyi kereskedő ifjak köre által folyó hó 4-én a polgári olvasókör helyiségében rendezett műkedvelői szinielöadás minden tekintetben fényesen si került. Nagy és díszes közönség jelent meg, mely nem győzött eleget tapsolni a szereplőknek, kik valóban reá szolgáltak az elismerésre. A „Mozgó fény- képek“-et Blumenthál és Kadelburg kaczagtató humorral megirt bohózatát adták elő s a szereplők Kelepatz Lujza k. a., Filep Endréné úrnő, Schöberl Erzsiké és Kerekes Erzsiké k. a. két-két gyönyörű csokrot nyertek — a számtalan tapson felül — fáradtságuk jutái mául. A f-'-rfi szereplők Pucsu Károly. Kovács György, Grósz József, Somlyai Elemér és Sterively Sándor is kitünően megállták helyüket s a közönség nem is fukarkodott elismerésének jelét adni. A rendezőnek, Simkó Gyulának is bőven kijutott a tapsból s a vacsora folyama alatt is több pohárköszöntőben fejezték ki a darab betanulásával járó fárad-ágért az ifjúság kör háláját. Az előadást e hó 10 én szombaton megismétlik. * Felolvasó estély. A »agykárolyi kath. legényegyesület e hó 11-én vasárnap este 6 órakor saját helyiségében felolvasó estélyt rendez a következő műsorral: 1, A merengőhöz, irta Vörösmarty Mihály, szavalja Rencz Mariska. 2. Monolog, előadja Popovits Rudolf. 3. A fonográf bemutatása előadás kíséretében. 4. Solo énekek, énekli Kolozsváry Miklós. 5. Családi-kör, irta Arany János, szavalja Csörg-ő Géza. 6. A szegény asz- szony könyve, irta Vörösmarthy Mihály, szavalja Fíeisz Mariska. * Pénzintézeti közgyűlés. A nagykárolyi „Központi Takarékpénztár Részvénytársaság“ évi rendes közgyűlését e hó 18-án délelőtt 10 órakor fogja saját helyiségében megtartani. * Anyakönyvi statisztika. Nagykároly városában a múlt évben a születések száma 553 volt, a haláleseteké 472, a házasságoké 133. Az állami anyakönyvek életbe léptetése óta a születések száma 4005, a halálozásoké 2716, a házasságoké 752. A szaporodás tehát e hét év alatt 1289. SZÍNHÁZ. Heti műsor. Szombat: Modell. Vasárnap: d. u. Robinson, este Modell. Jtóífö: Felhő Klári. Kedd : Páholy. Szerda: Bolond.-v JJsütüríök : Pogány Gábor. Péntek : Baba. — (Ócskái brigadéros.) Herczeg t erencz örökszép, hazafias színmüve, az „Ócskái brigadéros“ tegnap este ;óna előadásban zsúfolt házat vonzott. ^ czimszerepet Bátosi játszotta nagy gyekozottel, a mi mindenesetre dicsértére válik. Egyes jelenetekben kellő látást is tudott elérni, a midőn teljesen ászolgált a hálás publikum zajos tapsira. Iloléczyról, aki Tisza Ilona petikus szerepét játszotta, csak ismé feiten konstatálhatjuk, hogy a társulat «•ámai személyzetének legkiválóbb erős- sge. Rutinirozott, intelligens színésznő, aiben sok az alakitó képesség és ki ftezésteljos játékával mindannyiszor él- vzotet nyújt a közönségnek, ügy átérzett jtéka, mint fényes toilettjei a mienknél Síkai nagyobb színpadokra is predeszti- n!ják. A szenvedélyes és heves Dilli czí- gayleány megrázó, gyönyörű szerepe shtelen interpretálóra talált Étsy Emíliáin, akinek gyenge hangon előadott deziói nem bírták elérni a kellő hali- Az igyekezetei mindenesetre nála idicsérettel kell kiemelnünk. Egry Kmán Szörényi je minden tekintetben kigástalan és hatásos alakítás volt. Jtor Aranka, Tisza Jutka szerepében igi kedves volt; kár, hogy oly ritkán jutzóhoz. Juhai gyakori nyelvbot- lái zavarólag hatoltak; kellő vigyázat mett erről a hibáról leszokhatna. Az ösívágó előadás menetén meglátszott a iidos készültség. Végül megemlit- jüHiogy a Fodor Oszkár által előa- doprológ bátran elmaradhatott volna. (hs.) ÚJDONSÁGOK. Dankó Pista haldoklik. Gyászra gyász éri az irodalmat. Állandóan gyászt hordozhat minden vérbeli iró a kalapján és a szivében. Sürü egymásután dőlnek ki az irodalom jelesei. Most kötötte fel a gyászszalagot a Petőfi-Társaság Bartók halálán és nyomban uj, nagy szomorúság szorongatja ' minden irodalmi ember szivét. De ha meghallja az ország, aki miatt busonganak most Budapesten az irók, a részvét aggodalmával dobban föl a szive. Minden magyar embernek fájdalmas hallani a szomorúságot, mert a halhatatlan dalköltö, Dankó Pista életét emésztő nagy betegségéről van szó. Az irodalmi férfiak odaföntDankó Pista, a magyar nemzet fényes talen- tumu népdalköltőjének kórágyát megrendülve veszik körül napok óta. A dalköltő halóágyon fekszik. — Orvosai a legrosszabbra előkészítették azokat, akik aggódva, könnyező szemmel lesik a beteg állapotának jobbra fordulását. Erre — fájdalom — alig van remény. Megható az a szeretet, amelylyel az irodalom legelőkelőbb férfiai is Dankó Pista betegágyát körülveszik. Dankó súlyos, nagy aggódásra okot adó betegsége alatt megkapó hü fiúi szeretettel emlegeti szülővárosát. Már alig-alig is tud beszélni az egykor oly dalos ajak, amely egy ország szivének lelkének kedvére énekelt, ezt egyre mondja: — Szeged, Szeged. Mintha haza vágyna. Isteni csodáért kell fohászkodnunk, hogy Dankó Pista nyerje vizsza egészségét és uj erőben teremhessen újra az ő bűbájos nőtáfaja. Mint fővárosi tudósítónk a késő éjjeli órákban táriratozza, Dankó Pista állapota jelentékenyen jobbra fordult s az orvosok remélik, hogy sikerül öt megmenteni a magyar nemzetnek. * A sétatéri bódé sorsa. A régi Szatmár emlékei lassan-lassan kipusztulnak, s bizony, ha valamelyik ötven év előtt elhalt dédapánk életre ébredne, a mai modern, fiatalos, szépen kiöltöztetett Szatmárra aligha ismerne reá. Szép és egyenes útvonalak nyiltak, a kocsiutak gránit és keramit kövekkel burkolva, a járdák a legkisebb utczák- ban is, aszfalttal fedve. A főbb utvo- n alokon villamos vasút siklik vidám csi- ling eléssel, de — sajnos — többnyire üresen. A petroleum lámpák pislogó világa helyett vakitó villanyfény világítja meg a várost. A fejlődés, a haladás mérföldes léptekkel tör előre és elsöpri utjából az akadályokat. Az újjászületett város, mint serdülő leányka, hiú is, és egymásután dobja le magáról azokat az éktelen ruhadarabokat, melyek hátrányára vannak szépsége érvényesülésének. A régi törvényszék helyén ma már olyan díszes palota áll, melyre büszkék lehetünk. A Pannónia valósággal ékessége Szatmárnak, s igy tovább sok minden, a mive! gyarapodtunk. A gazdasági szakbizottság tegnap ismét pereátot kiáltott egy régi középületünkre, a sétatéri bódéra. Valamikor Thalia csarnoka volt e bódé és ma otromba teher, mely czélnél- {üliségérol rontja a fejlődő város szépségeinek harmóniáját. Kimondta ugyanis a szakbizottság, hogy a sétatéri
