Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-15 / 62. szám

Szatmár, 1903. márczius 15. Vasárnap. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNY! SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A szabadság napja. Szatmár, márcz. 14. Üdvözlégy történelmünk dics-) ; ségteljes napja; üdvözlégy márczius 15-ike, mint a magyar szabadság hajnalhasadásának dicső évfordulója. A szabadság és testvériség szellője rezgeti meg e napon a sziveket, a melyekbeii mindörökké visszhangra kelnek azok a halhatatlan eszmék, melyeknek ötvenöt esztendővel ez­előtt a máieziüsi ifjak voltak láng- szavu apostolai. • Ötvenöt esztendővel ezelőtt történt. A tavaszi napsugár öntu­datra ébresztette a bilincsbe vert nemzetet. Az ország ébredni kezdett és ébredése fenséges, majd rettene­tes volt. Lánczait letépte, de a ' béklyó vasából kardot kellett ková­csolnia, hogy szent harczba kezd­jen... Első ténykedésével fölsza­badította a jobbágyság átkait sinvlő nyomorultakat; szabaddá tette az eszméket érlelő ólomkatonákat: a sajtót és meg nem állott az első diadalnál, tovább haladt, hogy sza­bad, független lehessen a szittya íöld .... A magyar szabadság legdicsőbb születésnapjának ötvenötödik évfor­dűlőjét ünnepli ma lelkes örömmel az. - ’'ész magyar nemzet. Lelkün­ket -Jemeli az örömérzet, a mint büszkeséggel tekintünk vissza a nagy napra, a mely nap hosszú évtizedeken vitte előre a nemzetet. A sajtószabadság megteremtésének győzelme dicső volt és ragyogóan tiszta, mert nem kívánt honfivért. Márczius tizenötödike nem az erőszak, nem a fegyver forradalma volt, hanem egy kis csapat, lángoló hazaszeretettől áthatott ifju dicső szellemharcza, mely semmit sem rombolt le, de annál többet alko­tott. Alkotott egy független, sza­bad magyar hazát, annak az ez­redéves múltú nemzetnek, a mely mélységes lethargiába merülve már- már elvesztő nemzeti jellegét; mar­tnál1 elvesztő honát, — e szép-ma­gyar hont, melynek minden rögé­hez őseinek vére tapad, melynek ezeréves múltja dicsőséges legenda, a nagy, a hatalmas nemzetek -a— rábait. A tavasz enyhe szellője volt az, a mely ötvenöt évvel ezelőtt virulásra késztette, kicsalta bimbó- burkából a magyar haza legszebb virágát: a mßgyav szabadságot.---•fP A ta vasz kedvelői, az idők meg­enyhült járásához nem szokott gyenge, örömökben tehetetlen ag­gok, lelkes honleányok, az eszmé­kért rajongó ifjúság keblükre tűzték a magyar szabadság hajnalhasadá­sát jelentő virágot, a szabadsajtó első termékét: a Talpra magyar-1 s csak úgy örültek annak akkor is, mikor az vérrózsává változott át a magyar szabadságért lángbaborult ország csatasikjain. Valóra vált az eszmény, meg­testesült egy nap alatt mindaz, a mit a nemzet kevéssel azelőtt még nem is remélt. De a dicső diadal­mámorra bekövetkezett a visszaha­tás. A nemzetnek fegyverrel kezé­ben kellett megpecsételni a már­czius 15-iki fönséges alkotásokat. A sötét reakczió ólomsulylyal neheze­dett porból felemelt vállainkra, li- déreznyomásként feküdte meg lelkün­ket; sok jó magyar, igazi hazafi veszett el a dicső küzdelemben, félisteneket teremtett a kor szel­leme és félisteneket kötöttek fel a gyávák, a reakczió sötét lovagjai; félistenek fejeit sújtotta porba a bakó éles bárdja, amíg ismét kidé fűlt fölöttünk az ég: a magyar szabadság"ragyogóan tiszta ege. Üdvözlégy márczius tizenötö­dike ! A magyar szellem, a modern eszmék, a magyar haza fiság, a ma­gyar szabadság, testvériség és egyen­lőség és a magyar sajtószabadság születésnapja márczius tizenötödike, a melyet ma ünnepiünk. Mii rczius tizenötödikén szüle­tett a magyar szabadsajté, mely ma is előharczosa a márczius! eszmék­nek, a ,,Szabadság, Testvériség, Egyenlőség11 fönséges eszméinek, amely egy jobb, egy dicsőbb kor­szakot alkotott nemzetünk történe­tében és amely legfőbb biztosítéka a második ezredéves élet szabad fejlődésének, nemzeti haladásának és a modern Magyarország teljes kiépítésének. A magyar szabadel- vüség, amely a nemzet jólétének egyedüli biztositéka. Az öröm és az emlékezés e nagy, nemzeti ünnepén dobbanjon hát össze a szivünk egy érzelemben s kiáltsuk egyhangú, lelkes öröm­mel a magyar dicsőség mai meg­szentelt ünnepén: Éljen a szabad Magyarország! Harsányi Sándor. TARCZA. Márczius idusa. A „Szatmári Hírlap* számára irta: Gsernátoni Kálmán. Ragyogó emlékű nap ez, melyet nemzeti ünneppé tett a honfiúi kegye­let. Nem rendeli el ennek megünnep­lését sem egyházi, sem politikai ha­tóság rendelete s mégis e hazában mindenütt, a hol csak egy igazi ma­gyar s hazájáért dobbanó kebel van, az mind ünnepként üdvözli ezt az év­fordulót. Csodálatos emlék, mely legendává magasztosul 1 közéletben s mely on- ■an kiavulni nem fog soha! Az ifjú szive hevesebben dobog e napon, vérét gyorsabb, lázasabb lüktetésbe hozza e nap emléke : fehér hajú, redős hom- loku öregnek is kirí. az arcza, büsz­kén gondolnak ami a nagy korra, melynek ők is tényezői voltak s az édes fájó emlékek könnyeket gyűjtenek szemeikbe. Mi történt e napon ezelőtt 55 évvel, hogy ez események azóta fele­désbe nem mehettek, sőt azok emléke nemzeti ünneppé vált ? Valamely nem­zeti nagy győzelem, mely nemzetünk harczi dicsőségét csillogtatja a törté­nelem lapjain? Nem! Ifi nap nem harczi győzelem napja. Vér nem áz tatja e nap emlékét. A szabadságnak születés napja volt ez ! Három százados rabsággal, el­nyomatással büntette meg a világokat intéző mennyei hatalom a magyar nemzet pártoskodását. A nemzet soha­sem tudott egyetérteni a bünhödés e szomorú idejében s ez a belső bünhö­dés volt az, amely azt földre teperte; nem tudtuk megtanulni, hogy soha idegen hatalom, bármily nagynak lát­szott is az, egyetértő nemzetet egy maga nem volt képes tönkre tenni, de leggyöngébb ellenfélnek is biztos zsák­mánya az a nép, mely pártokra szakad. Ez a történelem örök igazsága s kérlelhetetlen logikája a sorsnak. Az összetartani nem tudó nép önmagát veri le. Ez történt velünk is. Összetört a nemzeti czitner. Elvették tőlünk azt a hármas hegyet, elvették majd mind a négy folyót; — nekünk nem maradt más, mint a . . . véres mező. Ez tör­tént öt századdal ezelőtt. Hasztalan igyekezett a nemzet elcsikart jogait, szabadságát visszaszerezni, visszavivni: sokáig kellett még várni. Végre a jó Isten megsokalta bün- hödését ennek a népnek, mely annyi kiváló tehetséggel rendelkezik; —hisz a magyar nyiltszivü, lovagias, hősies, vitéz. Megelégelte a sorsokat intéző Ur, hogy ennyi erény, jóakarat „hiába sorvadoznak egy átok súlya alatt!“ Rendelt az Isten hősöket, a kik fel­ébresszék a bilincsbe vert országot, — a kik megértették, hogy e bilincseket egyetértéssel könnyen szét lehet törni. E hősök nem hadi leventék, nem har- ezos férfiak voltak, hanem a kor szín­vonalára fölmagasztosult írók, költők, kik magok soká meg nem értve, nem becsülve, kellőképen nem méltatva, önfeláldozás martyrai voltak a nem­zeti ügynek, a nemzeti testet tetszha­lott! álomban tartó nemzeti közönyös­ség ellenében. A nemzet kezdte be­látni az összetartás, az egyetértés szükségességét. És az egyetértés uj életre keltette a nemzeti erőt! Márczius 15-ike jelezte a tetsz- halottaiból ébredni kezdő Titánnak, legelső szivdobbanását. Ebben rejlik márczius 15-ének gyönyörű jelentősége: a nemzet újjászületésének első napja, a nemzeti egyetértés legelső hajnal- pirja, a szent szabadság tüzlelkének kitöltése egy sokat szenvedett nem­zetre, mely századokon át védte Euró­pát a töröktől, tatártól s ezzel is érde­met szerzett arra, hogy éljen!! Ennek a napnak emlékéhez fűző­dik nemzeti átalakulásunk minden idé­nye ; a márczius 15-én kibocsátott kiáltvány: „Mit akar a magyar nem­zet?“ valóban a nemzeti eggyéolvadás napjának a felhők alól kivillanó első fényes sugara volt s erőt e petíciónak épen a nemzeti egyetértés, összetar­ts kölcsönzött. Szétszakadtak az el­nyomatás békéi, az összetartó, a sza­badság, testvériség, egyenlőség szent elveitől fölmagasztosodott nemzet talpra állott. Azután jött a diadal, aztán a megpróbáltatás s végre a belső egye­netlenség, szövetkezve az idegen ha­talmakkal, ismét levert minket. Elbuk­tunk, de milyen bukás volt ez ? A le- győzöttnek tapsolt a világ s a győzőké volt a szégyen. A ki a szabadságért küzdeni nem mer és nem akar, az nem lehet szabad soha s mi megmu­tattuk a világnak, hogy mindent koez- káztattunk, mindent áldoztunk érte. Eredményt nem értünk el ugyan, de a czélhoz mégis közeledtünk, mert szent hagyományok és nagy tettek emlékén izmosodik meg minden nagy elhatá­rozás. Ezért kell nekünk megünnepel­nünk márczius 15-ikét! Az egyetértő és összetartó nemzet hatalmas alakja bontakozik ki előttünk e napnak emlé­kében ; ünnepeljük meg azért szívben, lélekben ezt a dicső napot minden év­fordulón, hiszen ez a nap irta kitöröl­hetetlen betűkkel a szabadságiltas nem­zet lobogójára ezen magasztos, szent szavakat: „Szabadság, Testvériség, Egyenlőség !“ •Az Cipész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Ltd apgol gyapjúszövet gyárosnak SZATMÁRON \A/|T|C7 fZV| II A Posztó es gyapjúszövet kereskedőnél egyedüli raktára: YYLJ^^áL VJ I ULM Deák-tér. Freund-ház. Felhívja a nagy érdemű közönség figyelmét idény Újdonságaira. Megjelépjk'i’?tépónta l Hirdetéseket I méltányos, szabott árban és r egyezség szerint felvesz a kia’dóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106.

Next

/
Thumbnails
Contents