Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-13 / 60. szám
Szatmár. péntek S Z Á T I\I A R í i n l a r GO kedjetek kissé a farsang után. Az anyakönyvvezeto szomorú statisztikája a ti lelketeket terheli elsőbben és hogy a farsang mámorában az ifjú nem mer a házasságra gondolni, annak sokban ti vagytok okai. Kimondtam merészen, löveljetek bár haragos tekintetet felém: a férfi nemcsak szerelmes szép nőt, de küzdelmeiben részes hitvestársat keres. “ORSZÁGGYŰLÉST^ A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, márcz. 12 A képviselőház mai ülésén a katonai javaslatok tárgyalása kisebb fajta összetűzésre adott okot. Nagy zaj, lárma támadt, az elnök rendreutasitó nyilatkozata nyomán, mely Ráth Endre képviselőnek a tegnapi ülésen tett ama. kijelentésére vonatkozott, hogy ma a király esküje is csak rongy. A szélső baloldal tombolt, és kiabált. Egyszerre többen állottak fel szólásra, ámde Talliáu Béla elnök felfüggesztette az ülést. A szünet előtt Vázsonyi Vilmos beszélt. Kijelentvén, hogy a maga részéről védi az obstrukcziót. Ellenben erősen támadta a volt nemzeti pártot. Utána Förster Géza néppárti képviselő beszélt a javaslat ellen. Szünet után Rátkay László Thaly Kálmán és Barabás Béla szólallak fel. Mindhárman tiltakoztak az utólagos rendreutasítás ellen s azzal érveltek, hogy a tegnapi jegyzőkönyv még hitelesítve sem volt. Kijelentik, hogy Rálhnak joga van egyébként ezt az ügyet a holnapi napirend előtt a Ház elé terjeszteni. Ezután Bedőliázy János szólt a katonai javaslatok ellen. Beszédében erősen támadta azokat. Az ülést végig ő beszélte ki. TÁVIRATOK. Küldöttség a katonai javaslatok ellen. Budapest, márczius 12. (Saját tudósítónktól.) Ma Czeglédről hat- száztagu küldöttség érkezett ide, hogy a katonai javaslatok ellen feliratot adjanak be. A küldöttséget a nyugati pályaudvaron Kossuth Fe- rencz fogadta több független képviselővel. A fogadtatásnál az egyetemi ifjúság is megjelent. A menet óriási volt 8 hazafias dalok éneklésével vonult a parlamenthez, a hol Apponyi Albertnek átadták a tiltakozó feliratot. Agyonszurt munkás. Budapest, márcz. 12. (Saját tudósítónktól.) Ma délután az uj- vásártéren néhányszáz munkás vei. rődött ö szó. Valami felett össze vesztek majd összeverekedtek. A harcz hevében egy Stüchler nevű munkást agyonszurtak. Sokan megsebesültek. A gyilkosság a környéken óriási izgatottságot keltett. A rendőrség huszonöt munkást letartóztatott. Megölte az úrnőjét. Tronville, márcz. 12. (Saját tudósítónktól.) Itt ma borzalmas gyilkosság történt. Egy kertész borzasztó kegyetlenséggel megölte úrnőjét, Amigó grófnőt. A gyilkos orvul támadta meg az áldozatát, ép akkor midőn a kertben sétált. Egy fejsze csapással nyakszirten vágta úgy, hogy majdnem az egész fej leesett. A gyilkos kertészt elfogták s bevallotta, hogy tettét azért követte el, mert a grófnő rosszul bánt vele. Lázadás a börtönben. Lemberg, márcz. 12. (Saját tudósítónktól.) Az itteni városi börtönben ma lázadás tört ki a rabok között. A czellákban óriási lármát csaptak s a benn levő bútorokat összetörték. A vasrácsokat kiszakították és úgy menekültek ki a zárkákból. Csak az őrség megszapo- ritásával lehetett megfékezni őket. Márczius idusa. Nemzeti ünnep belépti díjjal. Minden nemzet számára a múlt nyújtja a leghasznosabb tanulságokat. Talán nincs igazabb közmondás annál, hogy a történelem az élet mestere. A történelem a mullat, mint tükröt állítja a nemzet elé. Ha a kép sötét és szomoru, elfordulunk tőle és keressük azt a világosabb, fényesebb lapot, melyből dicsőség árad felénk. A múltak dicső emléke aztán inegaczé- lozza a nemzet önérzetét, daczos büszkeség és a vaserő törhellen erejét érzi izmaiban. A múlt nagysága, a ragyogó emlék önbizalmat önt a nemzet leikébe, mely lobogó lelkesedést fakaszt és viszi előre az örökélet vérrel megszentelt utján. A melyik nemzetnek nincs arany- betűkkel feljegyzett múltja, annak nincs jelene sem. Sziklakö a múlt, mely eüenáll a pusztító vihar legádázabb csapkodásainak, melyről lesiklanak a gyilkos támadások nyilai. Ez a múlt az alap, melyre a nemzetek jövendőjük monumentális épületét rakják. A magyar nemzetnek fényes múltja van. Országok tűntek el és alakul tak, az európai térkép földrajzi vonalai ma is hullámzanak, hosszú ezer esztendő leforgása alatt emlékké vált sok nemzetség, mely itt rajzott körülöttünk, csak mi magyarok szálltunk szembe az enyészettel. Sőt ma erőben nagyobbak, tekintélyben, nimbusban hatalmasabbak vagyunk, mint valaha. A múlt, az erőteljes, fenséges múlt itt lebeg előttünk. Ebben a szép csodás múltban van a mi életképességünk legerősebb záloga. Ezt a múltat ismernie kell a magyar haza minden polgárának! De vájjon ismeri e ? Nem ismeri. Népoktatásunk még mindig nem áll azon a színvonalon, melyre büszkék lehetnénk. Már pedig az iskola az, mely a normális ismeretek melleit a jövendő generaczió előtt feltárja a múltat, a nemzet történelmét, hogy a nép levonhassa abból a hasznos tanulságokat és tápot nyerjen szivének szent értelme, a mit hazaszeretetnek nevezünk. Sajnos, a nép zöme nem ismeri hazáját. És hogy mégis élünk és ha talmasak vagyunk, és ellenálltunk annyi sok ezer megtámadtatásnak, azt a magyar nép fajfonntartó erejének és szívós életképességének köszönhetjük. De nem elegendő a nyers őseröre támaszkodnunk. Az anyagba szellemet kell öntenünk. Oktassuk a népet, tanítsuk, állítsuk elébe történelmünk ragyogó korszakait, hogy a lelke megtermékenyüljön a rásugárzó fénytől és hogy érezze, tudja, hogy ki és mi hát az a magyar nemzet! Ha ez a magasztos czél lebeg előttünk, akkor a csiliáros termek sima parkettjéről le kell szállá nunk a sáros porondra, magunkhoz kell ölelni a plebset és semmi esetre sem szabad büszke patriciusi gőggel elfordulni a néptől. Márczius idusa valósággal gerin- cze a mai Magyarország erős testének. Ezen nyugszik a test egész súlya. És ezt a napot a nép nem ismeri, csak sejti, hogy mi ez a nap a magyar népnek. A márcziusi fényes napok eirilé Icát minden város hazafias érzéssel ünnepli. Dicsőítik, méltatják az aranynapokat és oda tartják a tükröt a nép ele, hogy lássa, milyen széditően káprázatos lénye van annak és hogy tudja, hogy milyennek kell lennie, hogy méltó legyen a dicső elődökhöz. És mit tesz Szatmár város márczius idusán ? Mulat! Színjátékot rendez, dalokkal, tánczokkal, recsegő réztrombitát harsogta! és veri a nagy dobot. Persze, ezért a pazar élvezetért bizonyos sallárium jár és a kinek pénze lesz, az tizenötödikén délután el is megy a színházba, nem ugyan nemzeti ünnepet tartani, hanemmert—- érdekeslesz a műsor! Csodálkoznunk kell, hogy a „Kölcsey Kör“, mely mégis csak magasabb ezélok szolgálatában áll és a mely matinéival annyi elismerést aratott, éppen e legnagyobb nemzeti ünnepünkből csinál kapitálist. Mindenesetre kívánatos, hogy azok, a kik hivatást éreznek magukban a népnek példát mutatni, módot találjanak arra, hogy a kiváltságos osztály fényes nemzeti mulatsága mellett a nép is kivehesse a maga részét a nemzeti ünnepből. Ott a Deák-tér, szinte kínálja magát erre a czélra! SZÍNHÁZ. — (Fedora,) Sardou Victor gyönyörű drámája, mely úgyszólván Európa összes színpadait hóditó sikerrel bejárta, nálunk nem vonzott közönséget. Sajnálattal regisztráljuk a lényt, hogy a publikum a komoly társadalmi színmüvek iránt egyáltalán nem érdeklődik, a minek eklatáns bizonyitéka a tegnap esti előadás, melyet csak igen kis számú közönség nézett végig. Az előadás magasabb színvonalon állott, a mi teljesen érthető, ha figyelembe 1903. márczius 13. _ — —- ~ vesszük, hogy a cziinszerepet Holéczy Ilona kreálta, a ki Fedorában valósággal ragyogtatta művészetét. Szerepének minden egyes részletét nagy gonddal játszotta és a szélsőségekbe csapó érzéseket kifogástalan hűséggel tükröztette vissza. A helyes accentuá- lás, a finom árnyalatfestés, a megfelelő mimika és gesztus mesteri kezelőre találnak Holéczy Honában, a ki e mellett színpadi alakjaiban kitünően érvényesíti egyéniségének varázsát, mely vonzó és illúziót keltő. Tegnapi alakítása művészi színvonalon állott, a mit a közönség hálás tapsokkal és hatalmas virágkosárral jutalmazott. Bátosi Endre Ipanoffja nem kellett érdeklődést. E szerepéből hiányzott a gondos tanulmány. Az epizódszerepek a két főszerepek fénye mellett teljesen elhalványullak. újdonságok“ A színpadi csók. — Blaha, Kürv és Fedák véleménye —• Sokszor felvetették már azt a kérdést és még többször letárgyalták már, vájjon megongedheti-e a színésznő azt, hogy a partnere a színpadon igazán megcsókolja, vagy sem? Egy igen előkelő fővárosi újságíró és iró megkérdezte a minap Blaha Lujzától, Küry Klárától és Fedák Sáritól, hogy mi a véleménye e kérdésben . . . A három kiváló művésznő a következő válaszokat adta. íme: Blaha Lujza : Nekem semmi különös elméletem, vagy nézetem nincs a színpadi csókról. Ha valamely szerepben szükséges, akkor el kell csattania, ennyi az egész. A színésznőnek indentifi- kálnia kell magát a szerepével és ha a szerep úgy kívánja, hogy meg- esókoltassa magát, nevetséges volna, ha valami ellenvetése lenno. A szi nész nem a színésznőt és a színésznő nem a színészt csókolja meg, hanem a két szerep csókolódzik. Küry Klára: — A színpadon minden és igy a csók is, legyen élethü és igazi. Ha valami egyáltalán érdemes arra, hogy megcsináljuk a színpadon, akkor megérdemli, hogy jól csináljuk. Fedák Sári: — Nincs nézetem erről a tárgyról, a melynek soha sem jutott eszembe a legcsekélyebb jelentőséget sem tulajdonítani. A színpadi csók beletartozik a napi munkámba. * Márczius 15. a gymnasiumban. A szatmári kir. kath. főgymnasium Kazínezy-önképzőköre az 1848. márczius 15-iki események megünneplésére f. hó 14-én d. u. fél 6 órakor diszgyülést tart. A diszgyülés tárgysora a következő: Talpra magyar Hubay Jenőtől, énekli az ifj. vegyeskar. Nemzeti dal Petőfitől, szavalja Anderkó ŰZZ A35 egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS G apgol gyapjúszövet gyárosnak ^ SZATMÁRON \A/FR7 ínYI II A P°sztó és gyapjúszövet kereskedőnél egyedüli raktára: YY I ULM Deák-tér. Freund-ház.----------Felhívja a nagy érdemű közönség figyelmét idény újdonságaira. -------
