Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-01 / 50. szám

F)0. szára. Szatmár. vasárnap 3 De hol és mikor tapasztalták azt, hogy az emberiség attól javulna és ak­kor rettene el az ilyen vad kegyetlen bűntettől, ha azt kegyetlenül üldözik. Az emberiség mindig abban a korszakban javult meg, amikor művelték, nevelték és a bűn elkövetésétől csak akkor lehet vissza tartani, ha megóvják áttolj Másszóval egy iskola és jó pap, meg két szál csendőr mindig többet ér, mint ezer szigorú paragrafus és száz bitófa, — önkéntelen felmerül bennünk az a kérdés, hogy honnan van hát az, hogy az ügyész ur hatalmas logikájával valóságos érez láncz szemeket kovácsol össze, hogy a láncz a két vergődő ember társunk nyaka köré irtóztatos kötél hurokká szoruljon. Én tisztelem az ügyész ur meg­győződését, de nem becsülöm, mert té­vedésen alapul, mert ennek teljesen megszünteti az értékét az, hogy a kir. ügyész ur kötelesség érzete olyan erős, hogy szenvedélylyé válik benne, mely annyira leköti lelkét abban az irányban, hogy ő a társadalmat megvédje és meg is mentse, hogy e két vádlott legalább is olyan ártatlan lehet e véres bűntett­ben, mint az egyetlen tanú, Fazeka Tó- gyer ; és elfelejti, hogy a legszigorúbb emberi törvények szerint is csak azt lehet sújtani, akire minden kétségen kí­vül bevan a bűnössége bizonyítva. E hangulatos bevezetés után védő áttér arra, hogy a kir. ügyész beismerése szerint is csak egyetlén bizonyítéka van a vádnak, az állítólagos szemtanú, Fa­zeka Tógyer. Rámutat arra, milyen ke­vésbé megbízható e tanú személyisége és igy vallomása. Hamis esküt tett sa­ját beismerése szerint egy peres ügy­ben. Heteken át nem vallott rá őszintén a csendőrök előtt a tettesekre és végül kiemeli védő, hogy Izsák Mózestől, a kiről tudta, hogy arra járt a btincse- mény idején, kétkedve kérdezte, nem látta-e Izsák jobban, hogy ki volt a tettes és a szembesítés alkalmával ezt azzal magyarázta, hogy csak próbára akarta tenni, mit tud a dologról. Védő bizonyítja, hogy semmi indító oka vé- denczének a bűncselekményre nem volt. Az az évekkel ezelőtt történt sértés, hogy az áldozat Brassóba küldte vádlottat kurátor választásra, elég lehetett arra, hogy vádlott legközelebb a korcsmában elverje, de olyan „eine m i n t y e“ komorzáuban nincs, hogy évek múlva ilyen sértésért éjjel a mezőn orozva gyilkoljanak. Ezek után czáfolgatja a kir. ügyész többi érveit és különösen kiemeli azt, hogy ha vádlott baltát azért akart élez- tetni, hogy azzal embert öljön, nem nyilvánosan több ember előtt végeztettek volna ezt ugyanaz nap a kovácsnál. Végül azzal végzi, hogy .felhívja az esküdtek figyelmét arra, hogy nekik nem az a kötelességük, hogy a bűnt büntetlenül ne hagyják, hanem az, hogy a valódi bűnöst büntessék. Nem irgal­mat, hanem igazságot kér az esküdtek­től, az igazság pedig azt követeli, hogy csak arra mondják ki a bűnöst, a kinek bűnösségéről minden kétséget kizárólag meg vannak győződve. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Szabó József elnök, az idő előre­haladottságára való tekintettel, a tár­gyalást felfüggesztette és folytatását délután három órára tűzte ki. Délután. A délutáni tárgyalás Kelemen Samu dr. védöbeszédével vette kez­detét. Az óra mutatója még messze járt a háromtól, midőn a hallgatóság nemcsak az esküdtszéki termet és a karzatot töltötte meg szorongásig, ha­nem a tágas folyosón is alig képzel­hető tolongás volt, annyian jöttek el a Kelemen dr. védöbeszédét meghall­gatni. Gyönyörű, a maga nemében fönséges, lelket gyönyörködtető, költői szárnyalás és nagy jogi tudományra valló, hatalmas szónoki mii volt a majdnem két óráig tartott védőbeszéd. SZATMÁRI HÍRLAP Hol maró szatírával, finom gunynyal ostorozta a vádat, hol pedig poetiku- san, szép szivhez szóló érveléssel csalt ki könnyeket a hallgatóság szeméből. A remek szónoki alkotást lapunk szűk terjedelméhez mérten — sajnos — csak kivonatosan közölhetjük, a következőkben : (Keiemen dr. beszéde.) Tekintetes kir. Törvényszék 1 Mélyen tisztelt Esküdt uraim ! Minél többször forgatom a bün- pörnek lapjait, annál inkább erőt vesz rajtam egy különös érzés, ügy rémlik előttem, mintha mindaz, ami történt, kiválnék a valóság világából és gonosz álom űzne velem káprázatot. * (A veszedelmes hid.) . . . Örvénylő mélység fölött hi­dat vertek és én ott állok az ut szé­len — egymagám. Nézem, amint siető alakok igyekeznek hazafelé ... né­melyik nagy terhet gördít maga előtt. Gondtalan bizodalommal lépnek a most épült hidra és bátran haladnak előre. Ám az utszélröl ijedelemmel lá­tom, hogy a csak szemre épült hídnak pillérei gyöngék, derék oszlopa ketté tört és aki rajta át akar kelni, terhé­vel együtt menthetetlenül a mélységbe zuhan. Kendőt lobogtatnék, de nem látják a jeladást, kiáltok, de a távolság elnyeli a hangomat. Ésgyötrelmes rémületborzong rajtam végig. Meghallják-e szavamat azok, a kikhez szólok és képes leszek-e meg­gátolni a szerencsétlenséget, mely előtt tem bontogatja szárnyait. És a szörnyű álomból ébredve, azt látom, hogy valóságot álmodtam. Örvénylő mélység fölött építettek Önöknek hidat Esküdt Uraim ! Vigyáz­zanak, mielőtt rálépnek a vádnak e hídjára. A teher, melyet maguk előtt kell görditeniök, az igazság terhe. Meg- birja-e ennek súlyát az a hevenyészett hid? Nem fog-e majd összeomlani és alázuhanó törmelékeivel nem fogja-e maga alá temetni Önöket is. Mert nemcsak az a biinpörnek ha­lottja, akit a bíróság halálra Ítél. Aki nem lát tisztán és mégis elitéi; aki gondatlanul szögezi le egy élő emberre az örök rabság koporsóját, vagy ártat­lant juttat a bitófára: az maga is halottja az ügynek, melyben ítélt. Gyújtsuk hát föl a fáklyákat mind! A védelem világosságot akar. Ennél a világosságnál vizsgáljuk meg együtt azt a hidat, annak minden oszlopát, minden hajtását, minden leg­kisebb csavarját. És ha Önök úgy látják, hogy minden rendben, ám Isten nevében, lépjenek rá a hidra. De ha lelkűkben csak a legcse­kélyebb aggodalom ól, hogy az nincs jól építve és nem teljesen szilárd : akkor le a sorompókkal! Azon a hídon — tilos az át­járás 1 (A bosszú.) Mélyen tisztelt Esküdt Uraim ! Valahányszor az előtt a súlyos feladat előtt állunk, hogy gyilkosságnak esetével kell foglalkoznunk, kél gondo­lat az, melynek ösvényén a gyanú ku­tatva elindul. Az egyik, hogy: mi a tett oka. A másik: hogy a gyilkosság elkövetésekor ki volt a tettesnek köz­vetlen környezete. Bura Györgyöt hajnalban halva találták a komorzáni réten. Pénzt, ér­téket Bura György nem hordott magá­val, ilyesmi nem is hiányozhatott nála. A gyilkosságnak indító oka tehát - minden látszat szerint — a bosszú. Ezen a nyomon haladva a gyanú első sorban Nemes Vaszilra irányult. Nemes Vaszilt együtt találták ] Bura György fiának, Juonnak a felesé­gével. Á fiatal asszonyt szüleihez visz- szaküldték, a szerelmes Don Jüant pe­dig Bura György fiával és családja tagjaival alaposan elverte. Nemes j Vaszil 8 hétig nyomta az ágyat, föl is jelentette Buráékat és a fiatal Bura Juont 8 napra Ítélték el. Valószínűnek látszott, hogy 8 hétért 8 napban, főkép miután az öreg Bura György teljesen szabadult, Nemes Vaszil nem talált elég megtorlást. Nemes Vaszil azonban igazolta alibijét. Hogyan, miként, az nem egé­szen világos előttünk. Tanúinak ki­hallgatásáról jegyzőkönyvet nem vétet­tek föl. Mindössze annyit tudunk a csendőrök előadásából, hogy idegen tanuk látták, hogy Nemes Vaszil le­fekvésre tért és a családtagok igazol­ták, hogy éjjel nem is mozdult el ha- ' zulról. Á csendőrök eztelégnek vették és igy elégnek kell ma azt vennem magamnak is. Amint Nemes Vaszil személye ki­esett a gyanú köréből, a nyomozat tovább folyt, határozatlanul, ingadozva, eszme, ötlet, terv nélkül. Megindult a lázas kutatás és 6 nap múltán a csendőröknek sikerült kikaparni, hogy Dobje Alexa halálos ellensége a meggyilkolt Bura György­nek, mert ez egy gondnok választásnál kifogásolta a szavazói jogosultságát. Persze Önök azt hinnék, hogy ez a gondnokválasztás kevéssel a gyilkos­ság előtt történt. De hogy is — három esztendővel azelőtt. (Három év.) Három év nagy idő egy ember életében. Három év alatt a csecsemő járni és beszélni megtanul. Három év alatt háromszor vetünk el magot és ha a jó Isten megsegít,« háromszor veszünk róla termést. Három év alatt jó barátokból el-f J lenségek lesznek és az ellenségekből I jó barátok. Három év az: 1195 nap. Ennyi [ ideig tartotta tehát Dobje Alexa hütve ! a bosszúját, hogy a csendőri szimat­nak megfelelő időben, mint a rosszul ! lezárolt pezsgös üvegnek a dugasza, | egyszerre felrobbanjon. De a legszomorubb ebben a szo­morúan nevetséges „bosszujok“-ban az, hogy Dobje Atexa nem is haragudott e miatt Bura Györgyre. Az összes ta­nuk igazolják, hogy Dobje Alexa tel­jes nyugalommal, minden szóváltás nélkül ment el a választás színhelyé­ről. ügy látszik nem sokat törődött az egész kurátor választással. Ezt a laza, komoly vádhoz nem méltó indokot a kir. ügyész ur azzal igyekezett alátámasztani, hogy hivat­kozott a „komorzáni szokásokra.“ Hát én elhiszem azt, hogy a komor­záni nép lobbanékony, indulatos, min­den perczben kész arra, hogy a szen­vedett sérelmet megtorolja, ha kell, ember-élet árán is. Ámde ezzel a ter­mészettel a hosszas tervezgetés, a lassú kiszámítás, a bosszú kielégítésére való türelmes várakozás teljesen ellen­tétes. (Keresd az asszonyt.) A Bura Mihály cselekedetének in- ditóokául a kir. ügyész ur egy roman­tikus jelszót vetett föl: ,,Keresd az asszonyt.“ Bura Mihálynál ott szolgált egy Vaszilia Marikucza nevű cselédleány, akivel Bura Mihály viszonyt folytatott. Ezt a leányt később elküldte a háztól és az két hónapon át hol itt, hol ott lakott. Későbben a fiatal Bura Juon, a meggyilkolt Györgynek fia, vette ma­gához, aki az idötájt elküldte hazulról a feleségét és asszony nélkül volt. Fölötte sajnálom tisztelt esküdt 1903. márczius 1 uraim, hogy nem állíthatom Önök elé Vaszilie Marikuczát, ezt a 36 eszten­dős leányzót. Meghalt a boldogtalan. Valószínűleg szolgálatot akart ezzel tenni a kir. ügyész urnák, hisz egész életében olyan szolgálatkész volt sze­gény. Ha láthatták volna, egyszeribe tisztába jönnek azzal, hogy semmiké­pen sem illeti meg az a csillogó sze­relmi köntös, amelybe a kir. ügyész ur őt felöltöztette. (Milyen a szerelem.) Tisztelt Esküdt Uraim! Én is hiszek a szerelemnek nagy átalakító hatalmában. Hiszen azt hogy fölemel, meg­tisztít; jóvá és nemessé teszi a becs­telent és gazemberré a becsületest. Hiszem, bogy pusztító ereje mint a vihar, elsöpör minden korlátot és gyökerestől tépi ki a lélekből a jobb érzések fáját. Hiszem, hogy akit má­mora megejt, azt megőrjíti, gyilkot ad a kezébe, hogy darabokra tördelje és izekre szaggassa azt aki útjába áll. Hiszem hogy, poklot ostromol és eget vív, hogy meghódítsa azt a kit szeret, vagy vissza szerezze azt, akit elveszített. Hiszen, hogy akit láza gyötör, az tikkadva, elepedve halálra váltan keresi a forrást, melyben szerelme enyhülést talál. Am a Bura Mihály és Mariku­cza viszonya, nem ebből a szerelem­ből való. Ä Vasiba Marikucza sze­relme nem rejtett forrás, melyet só­várogva keres a vándor. Inkább köz­kút az, amely enyhülést nyújt min­denkinek, aki szerelmi szomját oltani akarja. Maga a Bura György családja sem tekintette ezt a viszonyt komoly­nak. Mindenki tudott rólla, de azért a gyilkosság után senkinek sem ju­táit eszébe, hogy ezért a tett elköve- i tésével Bura Mihályt gyanúsítsa. Mert még ha bántotta volna is Bura Mihályt az, hogy az ő kedve- ' sét Bura Juon magához vette, miért forralt volna e amiatt gyilkosságot ! Bura Juonnak — az édesapja ellen? Ha mindéhez hozzá vesszük, | hogy a meggyilkolt Bura György az összes tanuk állítása szerint köteke- | dő természetű ember volt, akinek a j faluban nagyon sok volt az ellensége ; akkor teljes tárgyilagossággal megál- I lapíthatjuk, hogy oly határozott, va­lódi, kétségtelen indító okot, amely bennünket a tettes személye tekinte­tében nyomra vezetve: megtalálni semmiféle irányban sem sikerűit. Vissza kell hát térnünk oda, a honnan megindultunk és alapos ku- j tatás tárgyává tennünk, magának a tettnek színhelyét s megállapítanunk ki volt az az ember, aki utoljára volt együtt, az áldozattal. Mert annak két szerepe lehet ennél abünpörnél; vagy tanú, vagy tettes. (A koronatanú.) Az első kérdés, melyet magunk­ban fölkeli vetnünk az, hogy nem azért tanú hogy a tettességnek gya­núját magáról elhárítsa. Hogy erre ha­tározott választ adhassunk, vizsgáló­dás tárgyává kell tennünk, milyen a tanú személye, olyan-e, aki állásá­nál egyéniségének súlyánál fogva, eleve kizár minden gyanút. — Miután pedig Fazeka Tó- gyeméi erről nem lehet szó, vizsgá­lódás tárgyává kell tennünk a tanú viselkedését. Ezen a ponton két dol­got kell vizsgálnunk: nyílt volt-e az a tanúvallomás, tehát őszinte és követ­kezetes-e, vagyis sem önmagával sem a többi tanukkal nem ellentmondó. Előbb azonban meg kell emlé­keznem arról a különös vádról, aho­gyan Fazeka Tógyer ebbe a terembe lépett.

Next

/
Thumbnails
Contents