Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-23 / 13. szám

13. szám. Szatmár, vasárnap 1902 november 23. 3 SZATMÁRI HÍRLAP. asszonyt, megtagadta gyermekét és ki- kaczagta a megunt szeretőt. A rutul megcsalt nö a bíróságoknál keresett igazságot, de elutasították, mert a csá­bító konokul tagadott s a szerencsét­len teremtésnek pozitív bizonyítékai nem voltak. E mellett a faluban folyton gúnyolták, csipkedték, a mi csak nö­velte a lelkében dúló égő fájdalmat. Lehet-e csodálkozni azán, hogy ez az elcsábított, kigunyolt, az értelmiség logalacsonyabb fokán álló asszony ily körülmények között, teljesen magára hagyottan, megragadta az első alkal­mat, hogy bosszút álljon a hitszegő csá­bitón. A szivében szunnyadó szerelmet égő gyűlölet váltotta fel, mely lángra lobbanva elöntötte egész valóját. Bosz- szura vágyott és bosszút is állott. Nem ölte meg a csábitöt, jóllehet talán azt is megbocsáthatónak tartottuk volna, nem tört az élete ellen, egyszerűen fel­gyújtotta a szénáját. Csóvával a kezé­ben, éjnek idején követte el a gyújto­gatást és a midőn ezért a csendőrök elfogták nyugodtan követte őket a bör­tönbe és bűnös cselekedét bevallotta a bíróság előtt. Ezért állott ma az esküdtszék előtt, mely egész napon át tárgyalta bűnügyét és végül felmentette a vád alól. A tárgyalás lefolyásáról tudósí­tásunk a következő: (A tárgyalás.) Reggel 9 órakor nyitotta meg Papolczy Gyula, kir. táblabiró, elnök a tárgyalást és az esküdtszék megala­kítása után özv. Papp Czilikáné vád­lottnő kihallgatásához fogott. A vádlottnő szapora bőbeszédű­séggel adta elő védelmét. A káros, Gozse Tógyer szép szavakkal elkábi- totta és erőszakot követett el rajta. A viszonyból gyermeke született, kit Go- zse nem akart elismerni s minden se­gélyt megtagadott, sőt ki is gúnyolta. Csábitója nem csak őt bántotta min­dig, hanem ártatlan kis gyermekét is valahányszor találkozott vele, mindig ütötte-verte. A falubeliek is folyton gúnyolták, ezért aztán bosszúból fel­gyújtotta a boglyát. Gozse Tógyer tagadta, hogy vi szonya lett volna a vádlottnövel. Rósz asszony volt, ki mindenkinek kínálta testét Gonoszságból és nem csalódásból gyúj­totta fel a szénáját. A bíróság, tekin­tettel vallomásának megbízhatatlansá­gára, mellőzte az esküt. A következő tanú Talpas János volt. A gyújtogatás napján pálinkával kínálta a vádlottnőt, kiről tudta, hogy viszonya van Gozse Tógyerrel s ki különben tisztességes nő volt. Szima Mihály és Talpos Juon becsületes asszonynak ismerték Papp Czilikánét, kiről tudták, hogy viszonya van Gozse Tógyerrel. A hátralévő tanuk kihallgatása után elnök a tárgyalást délutánra ha­lasztotta. (A kérdések.) A délutáni tárgyalás a kérdések szövegezésével kezdődött. A bíróság sokáig tanácskozott a vád és védelem által inditványozott kérdések szövegezése felett, míg végre ezeket a kérdéseket terjesztette az es­küdtek elé: I. Csoport, első főkérdés. Bünös-e özvegy Papp Czilikáné abban, hogy 1900. szeptember hó 4-én Anna nevű 9 éves leányának gyufát adva utasította, hogy a Gozse Tógyer udvarán levő takarmányt gyújtsa fel, a miből oly tűzvész támadt, hogy 24 ró- zsapallagi gazdának házát, terményét el­hamvasztva, 41890 korona kárt okozott ? Igen vagy nem ? Külön kérdés. Az első főkérdésben leírt cselek­mény elkövetésekor vádlott a miatt, hogy Gozse Tógyer őt, a tőle született gyer­mekkel együtt nyomasztó szegénységben segély nélkül hagyta, a nyomasztó sze- hénység avagy a szégyenérzet együttes hatása alatt oly állapotban volt-e, hogy a miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt ? Igen vagy nem ? II. csoport. Első főkérdés. Bünös-e vádlott abban, hogy 1902. augusztus 3-án a Gozse Tógyer és Mi­hály tulajdonát képezett, a mezőn elhe­lyezett, összesen 160 kor. értékű széna­kazlat gyufával szándékosan meggyuj- totta ? Igen vagy nem ? Kisegítő kérdés mint előbbiben. Védelem kérdése. Bünös-e a vádlott abban, hogy 1902. augusztus 3-án a fentiek tulajdo­nát képezett 160 kor. értékű szénát gyu­fával meggyujtva, azt igy szándékosan megsemmisítette? Igen vagy nem ? Külön kérdés. Ha igen, beszámítható, állapotban követte-e el ezen bűncselekményt ? Igen vagy nem ? A vádbeszéd. A kérdések felolvasása után Dé­nes Lajos kir. ügyész terjesztette elő nagyszabású, jogi érvekben dús, hatal­mas vádbeszédét, melynek rövid kivo­nata a következő: A csalódott szerelemből fakadt bosszú romboló munkáját végezte e nő cselekedetének indító oka tehát a sub- jectiv érzés. Az ítélkezésnél azonban az érzelmi szempontok nem vehetők figyelembe, hanem tárgyilagos állás­pontodra kell helyezkednünk az Ítélet hozatalnál. Özv. Papp Czilikáné szerelmi vi­szonyt folytatott Gozse Tógyerrel, mely viszonyból egy gyermek született. Csá­bítójától, ki jó módban van, segélyt kér gyermeke eltartására. A csábitó a se­gélyt megtagadta. Az asszony perelt, de úgy látszik nem értett hozzá. A tény az, hogy elégtételt nem kapott. Bosszút forralt hát megrontója ellen. E bosszú az indító oka annak a gyúj­togatásnak, a mi 1900 szept. 4-én oly szerencsétlenül ütött ki, hogy annak egy egész vagyon a tűz martaléka lett. E bosszú vezette, midőn folyó évi augusztus 3-án Gozse Tógyernek két szánaboglyáját fölgyujtott. Ez utóbbi bűntettét vádlott itt a tárgyalás folyamán maga is beismerte. Az első gyújtásra nézve azonban ta­gadásban van. De a vizsgálati iratok­ban foglalt vallomásokkal ez is beiga­zolva van, mert ő adta a gyufát Anna leányának azon czélból, hogy azzal a Qozse Tógyer udvarán levő szénát gyújtsa föl, a mi meg is történt s ami aztán egy nagy tűzvésznek az okozója lett. Kéri az esküdteket, mérlegeljék a tényeket s szavazatukkal mondják ki a vádlott bűnösségét A védbeszéd. A hallgatóság feszült figyelme éa izgatott érdeklődése közepette emelke­dett szólásra Kelemen Samu dr. védő kinek szenzácziós, remek védbeszédét rövid, tömör kivonatban itt adjuk: Nagyságos Elnök ur! Mélyen t. Esküdt uraim ! Nagy és jótékony a tűznek ereje, mikor igájába hajtja az emberi akarat és lángjában hajlithatóvá és engedel­messé kovácsolja a kemény vasat is, hogy munkás és áldást hozó géppé forassza össze és átalakítsa vele a vi­lágot. (A boszu tüze.) Nagy és szörnyű a tűznek hatalma, mikor lángnyelvével a fellegekbe csap­kod és mint ezer és ezernyi halált hozó kígyó sziszegve, sisteregve, pat­togva ontja mérgét, mintha egyszerre akarná elnyelni mindazt a mit gondos emberi kéz napok, évek vagy évt zedek alatt alkotott. Nagy és jótékony annak a tűznek ereje is, mely az emberi lélek nemes rejtekeiből lobban fel és lángjával lelkese désre és dicső tettekre hevil. Az emberi ségnek örömtüzei ezek, a melyek enyhe meleget adtak a didergők és az elnyomot­tak százezreinek és a melyekb 1 egy­koron kitört a leghatalmasabp tiizosz- lop : a szabadság. De vészes és kárhoz«tos a szikra, a melyet gonosz kéz gonosz indulattal ; dob a szunnyadó lélekbe és százszoro­sán gonosz az, a ki fölszitja a szenve­delmeknek, a vágynak, és a várakozásnak lángját, hogy mikor lobbot vetett, kö nyörtclenül, vagy kárörvendve fusson el. Ennek a tűznek a helyet egy egy emberi élet elhamvadt boldogsága jelzi és ennek a tűznek nyomán csak pusz­tulás és siralmas árvaság kél. * Ebbe a bünpörbe mélyen t. Esküdt uraim! nem csak a felgyújtott tárgyak nak lángja világit be, benne lobog egy kétségbeesésbe kergetett léleknek belső tüze is. Az önök igazmondása nemcsak azt lesz hivatva eldönteni, hogy mi a bűncselekmény tényálladéka, hanem azt is hogyki annak az okozója. Kicsoda itt az igazi bűnös? Vájjon ez a szerencsétlen, önmagával tehetetlen asszony-e a ki itt ül a vádlottak padján, — és erkölcs és igazság nem azt követelnék-e hogy helyet cseréljen azzal az emberrel, a ki ma mint panaszos jelent meg a bíró­ság sorompói előtti (A tényállás.) A tényállás a délei »tt folyamán kibontakozott Önök előtt. A kir. ügyész ur két kérdésnek dióhéjába szorította azt Az első kérdés az, hogy 1900. szep­temberben a vádlott gyujtatta e fel [ Anna nevű kis leányával a panaszos szalma kazlát, a mitől aztán leégett vagy 21 ház. Mi erre a bizonyíték t. Esküdt uralmi Semmi. A kir. ügyész ur okos­kodásokkal áll elő. Nagyrabocsülöm az okoskodásokat. Olyanok mint a malter, vele kötjük össze a téglákat. De okos ember nem épit házat — malterbői. A csendőrök mindössze annyit derítettek ki, hogy a panaszos udvarán ott ját­szott egy sereg gyerek, köztük a vád­lottnak kis lánykája is. Mikor a csen­dőrök ki akarták kérdezni, hogy kicsoda közülök a tettes, mindannyian sírva fa­kadtak és elszaladtak. Hogy melyik gyermek és hogyan gyújtotta fel a szalma kazlat csak a jó Isten tudja. Ezt pedig nem idézheti ide, tanuul a kir. ügyész ur sem. A másik vád, hogy ez év augusz­tus havában védenczem gyújtotta fel a panaszos Gozse Tógyernek és egy ro­konának két széna kazlát. Ez igaz, ezt védenczem is beismeri. De ez nem gyújtogatás, hanem idegen vagyonnak a megsemmisítése. A gyújtogatást a törvény a nagyobb mennyiségű ter­ménykészlet felgyujtásához köti. Az a két széna kazal azonban nem nagyobb mennyiség. Nem szörszálhasogatásból mondom ezeket. A gyújtogatásért tiz évi fegyház jár, mig három évig ter­jedhető fogház az idegen vagyon meg­semmisítésért. Utóbbira nézve tett kér­dést Önökhöz a védelem és erre várja igenlő válaszukat. Tisztelt Esküdt uraim 1 Ha Önök­nek csak a tényálladék megállapításá­val kellene foglalkoztok, úgy a véde­lemnek ezen része után bízvást pontot tehetnék. De Önök az ember fölött ítélkeznek, büntetésük ezt sújtja, sőt ártatlan hozzátartozóit is. Ismerniük kell lehát a körülményeket, melyek a vádlottat a végzetes tettbe sodorták és meg kell állapitaniok, hogy e körülmé­nyek kényszerítő hatása alatt megálla- pitható-e a vádlottnak beszámitható- sága. Gozse Mária hét évvel ezelőtt özvegygyé lett s férje után nem ma­radi vagyona, sem háza, sem földje, sem járó jószágja, — csak három kis gyermeke. Három gyermek szép vagyon, különösen a jómódú embernél ; a lelki gyönyörűségnek leggazdagabb forrása. Három gyermek: vagyon a szegény embernél is, amikor már fölserdültek és kezök munkájával gyarapítják a csa­ládnak keresményét. De három kicsi gyermek az a szegény embernél három éhező szájacska, amely kenyeret kér. (A kenyér.) ' A kenyér 1 Az a nagy, az a drága, az a hatalmas kenyér 1 A mi minden­napi imádságunknak a tárgya! „Add meg Uram, a mi mindennapi kenyerün­ket,“ A szegénynek álma, vágya, egyet­len reménye. Az az édes, az a jó, az a rettenetes kenyér, amelyre rá csöpög a szegény ember verejtéke, amig meg­szerzi és amikor meg van és amelyre könnyének sóját ontja a szegény özvegy asszony — amikor nincs meg. A Gozse Mária házában ez a kenyér többször hiányzott, semmint hogy megvolt. Gazdasági munka idején még csak hagyj.in, akkor van valami kereset. Az is szűkös és sovány, mert az asszony munkát rosszul fizetik. De té idején keserves a szegény sorsa, nincs munka, nincs kereset. Ezek között a viszonyok között ismerkedett meg Gozse Mária, Gozse Tógyerrel a jómódú parasztgazdával Az ismeretségnek rossz vége lett, Go­zse Mári nak gyermeke született és a három éhező szájhoz jött egy negye- d k. Ennek ugyan nem kellett kenyér, de az anyját sem engedte kenyérkere­sethez. A kis gyermeket táplálni kell, gondozni, felügyelni rá. Ebben a nagy nyomorúságban fordult Gozse Tógyer hez a csábitóhoz, az apához. Nem kérte elveszett becsületét, nem köve­telte, hogy feleségül vegye, csak egy falat kenyérért k nyörgöt.t De kiűzték kizárólag honi gyártmányú czipő-üzlete SZATMÁR, Deák-tér. Az őszi idényre a legfinomabb férfi-, női- és gyermekczipöit nagy Választókban ajánlja a VáSáflÓ köZÓIISég

Next

/
Thumbnails
Contents