Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-23 / 13. szám
4 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 23. IS. szám. elkergették. Mit tegyen ebben a rettenetes helyzetben ? Tanácsért fordul a paphoz, az vigasztalja, hogy majd más ként lesz a másvilágon, ott a jók üd- TÖzülnek. De ezzel nem lehet jóllakatni az éhező gyermekeket. Panaszra megy a jegyzőhöz, az megkísérti a békességges elintézést a panaszossal. Nem sikerül. Akkor elküldi a törvényhez. Óh a törvény az nagy, hatalmas és jó, bizonyosan megvédi a szegény embert. Az első csalódás akkor éri, mikor nem veszik fel a panaszát, amig bélyeget nem hoz. Hazamegy, napszámmal megkeresi a bélyegre valót. Azután megindul az igazságszolgáltatás. Talán most is czammog még valahol, csakhogy Gozse Máriát ez sem juttatja kenyérhez. Mert Magyarországon nincs törvény mely elővegye a csábitót, amely megvédje az elcsábított asszonyt és ártatlan gyermeket. Mutasson nekem a kir. ügyész ur csak egyetlen közvádlót, aki valaha ide hurczolta volna a gazembert, aki elcsábította a nőt s aztán ott hagyta gyermekével a nyomor martalékául. A szegény asszonynak ököllel vág ar- czába a közvélemény, s irtózatos erővel sújt fejére az 'igazságszolgáltatás. És ezt úgy hívják hogy „igazság“ Ezek azok a dolgok, amelyek a kétségbeesésbe kergetik a szegényt. Ne higyjék azt, hogy csak a sorsnak hirtelen sújtó csapása az, amely elvesz eszünket. A szu lassan őrli a fát, amig törzsét elkorhasztja. A folytonos fájdalom is megörli a lelket, melynek nincs többé ellentálló képessége — nem tudja mit akar, nem tudja mit tesz. A mi feladatunk az, hogy tudjuk a magunk kötelességét. Vissza kell adnunk ezt a szegény asszonyt az övéinek, vissza a négy árvának, amely anyátlanul siratja. Elég volt a szerencsétlenségből. És vissza kell adnunk ennek a szerencsétlennek a hitét az igazságban. Hogy vannak emberek, akik megértik, és vannak könyörületes szivek, amelyek megszánják. Feleljenek Önök igennel a beszá- mithatatlanság kérdésében, és mentsék meg a vádlottat és négy gyermekét a további nyomorúságtól. (Ováezió a védőnek.) A tágas tárgyalási termet zsúfolásig megtöltött, előkelő hallgatóság zugó éljenzésben tört ki. midőn Kelemen Samu dr. védő befejezte fényes védbeszédét, mely a maga egészében remek szónokig alkotás, mesteri mü. A nagyszámú hölgykőzönség könnyes szemekkel hallgatta a beszéd megkapó részleteit s mintha színházban lett volna hatalmas tapsviharral ünnepelte a kiváló, zseniális védőt. Csak az elnöki rendreutasításra csilapult le a hatalmas ováezió, mely perczekig megakasztotta a tárgyalás menetét. (A verdikt.) A gyönyörű védbeszéd elhangzása után verdikt hozatalra vonultak vissza az esküdtek. Rövid tanácskozás után az esküdtek főnöke kihirdette a határozatot, mely szerint a vádlottat nem vétkesnek mondták. A kedvező verdikt alapján a bi róság özv. Papp Czilikánét a gyújtogatás vádja alól felmentette. A hallgatóság látható megelégedéssel fogadta az Ítéletet és ismét parázs tüntetésben részesitette Kelemen Samu dr. védőt, kit az utczán is hatalmasan megéljenezett a reá ott várakozó nagy nóptömeg. TÁVIRATOK. Gondnokság alá helyezett iró. Budapest, nov. 22. (Saját tudósitónktól.) Lubi Sándort, az ismert poétát, régi fővárosi hirlap- irót a budapesti törvényszék elmebaj miatt gondnokság alá helyezte. A király nem jön Budapestre. BéCS, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A király budapesti utazása az idén végkép elmarad. 0 felsége már teljesen jdl érzi magát; ma délután rövid sétát tett a sohönbrunni parkban. Az ágyukirály meghalt. Berlin, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) Krupp Henrik, az egész világon hires ágyugyáros ma reggel villájában agyszélhüdés következtében hirtelen meghalt. Forradalom Szerbiában. Berlin, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A „Berliner Tageblatt“ bécsi levelezőjének hiteles értesítése szerint, Szerbiában legközelebb a forradalom kitörését várják. A nevezett lap levelezője a hirhez megjegyezte, hogy a szerbiai forradalom kitörését az osztrák-magyar monarkia nem lógja tétlenül nézni. ÚJDONSÁGOK. Újítás a vármegyei rendszernél. Az állami közigazgatás. Szatmár, nor. 22. Régi hagyományos, szinte patriarchális intézményünkön, a vármegyei rendszeren nagy változtatásokat ejtenek. Prestige-én nagy csorba esik, de nem hisszük, hogy sajnálkoznunk kell azon. A vármegye régente egész kis királyság volt. Területre nézve egy régi német herczegség nagyságával vetélkedvén, sajátlagos juriszdikczióval rendelkezett és csak bizonyos tekintetben, különösen a számadásra nézve tartozott felelősséggel az ország kormányzatának. Nagyon hasonlított berendezése és szetvezete a Svájcz mai kantonjainak rendszeréhez. A megyénék mindannyiszor fontos szerep jutott az országos dolgok irányításában, amelyekre gyakran döntő befolyást gyakoroltak. A történelemből tudjuk, milyen messzire kiható ténykedést fejtették ki a megyék Rákóczy Ferencz idejében, a kuruezok és labanezok szerencsében folyton váltakozó hadviselése alatt. A későbbi időkben is, önkormányzatukon kívül, még az élet és halál fölötti ítélkezésében szinte korlátlan hatalma volt a vármegyének. A jó Werbőczy nem igen okozott fejtörést, a vármegyének. A táblabiró hajdúk szives közreműködésével, a deresen intézte el a legbonyodalmasabb jogi kérdéseket, nagyon röviden és nagy hatással. A deres immár régen a lomtárba került, a táblabiró meg csak emlékezetünkben él. Am a vármegye ósdi szelleme kisért még mindé mai napig s a korhadt rendszer teljesen eltörölve — daczára évtizedek óta tartó erőlködéseknek — még mindig nincsen. Legjobbjaink csak keztyüs kézzel mernek hozzányúlni, mintha félnének, hogy tradiczióink idealizmusán rést törnek. Csak időnként, szinte szakgatva kapkodják el egy-egy alkotó részét. A közigazgatás egyszerűsítése czimén a jövő év első napjával elveszik tőlük a pénztári és a számvevői teendőket állami kezelésbe, megfosztván őket számos tisztviselőktől és vagy száz hajdútól. Ezzel természetesen kisebb lesz a vármegye hatásköre is és hatalma megrövidül. Bárha automiája még megmarad, mégis olybá kell ez intézkedést vennünk, mint az öreg szuetté fára mért első szekerczecsapását, melylyel le- teriteni akarják. S a lehullott fagallyakból frissen lüktető élet fog kelni. Az állami kezelésbe átvett adminisztráczió ágazat biztosabban és fontosabban fog működni, mint eddig. S ezzel letűnt a Kriványok korszaka, mert alkalom nélkül még a tolvaj sem lophat. Egészséges vármegyei rendszerrel könnyebb lesz igazgatni az országot s reméljük, nincs messze az idő, hogy hazánk minden megyéje teljes, tökéletes rendezettségnek fog örvendeni. Az uj intézkedés dicséretére még csak azt akarjuk kiemelni, hogy a vármegye minden héten egyszer, csütörtökön megjelenő hivatalos lapot fog kiadni s ezáltal nagy mértékben fogja elősegíteni, a vármegye hivatala és közönsége közti értesítő érintkezést s a gyors kiadással egyúttal szorosabb kapcsot fog létesíteni köztük. Visszavont rendelet. A buffet kisasszonyok öröme. (Saját tudósitónktól.) Ismeretes, hogy az ujparlament első két szenzácziója az volt, hogy meghasadtak a márvány falak és felmondtak a buffé hölgyeknek. Ha a márványfalaknak mondanak fel és a buffé-hölgyek változnak át az uj parlament szférájában márványszivü hölgyekké, ez talán még nagyobb szen- záczió lett volna, dohát nincsenek teljes iliuziók az életben hál Istennek ! Szomorúság volt az uj házban, szomorkodtak a szép leányok, hogy elesnek az állásuktól és mivel a politika színteréről a visszavonulás tudvalevőleg három esetben áll fenn, u. m. halálozás, leköszönés vagy bukás esetén a buffélányoknak nem maradna más czim a visszavonulásra, mint a bizalom pangása folytán beállt krach: a bukás. Ilyen csapást pedig elviselhetnek a miniszterek, de nem a buffé- lányok. Bukott politikus lehetett egy Bismark, Crispi, de a buffában nem bukhat meg Mariska, vagy Matild kisasszony. És elkezdték kapaczitálni a képviselők Apponyit, hogy igy meg úgy, ne bolondozz kegyelmes uram, a lányok nagyszerűen javulnak! Komolyak, mint a fogadalomra készülő noviczlus, a szókat harapófogóval kell kihuz- gálni belőlük, a szép, kisirt szemeket lesütik; ojjá, mesésen javulnak I Apponyi eleinte diplomatikus mosolygással tért ki a kapaczitálások elől, de annyiszor lett előtte ismételve : „ A szép kisirt szemek“, hogy kezdett a fagypontról feljebb szállni és kicsúszott a száján az ígéret: majd meg látjuk I Azaz több mint bizonyos, hogy a leányok maradnak. Ha minden rendeletnek a visszavonásával olyan elégedettséget lehetne elérni a t. Házban, mint ezzel, akkor a rendeleteket csak azért kellene kiadni, hogy visszavonásukkal örömet szerezzenek a honatyáknak. A báró pinezér a vidéken. Wallburg Ernő Nagyváradon. Báró Wallburg Ernő, akiről az udvarral s különösen egyik kir. her- czeggel kapcsolatosan Európa minden újsága annyit irt valaha, — Nagyváradra ajánlkozik most a vRoyalu kávé- házba főpinezérnek. A báró tudvalevőleg ez év május havában vállalt főpin- ezéri állást Budapesten a „New-York* kávéházban és általános megelégedés kisérte uj tisztében ; buzgó lelkiismeretes és szerény főpinezér lett belőle, aki lassankint majdnem minden mesterségbeli nüanszott megtanult. Most hathónapi szolgálat után kilépett a „New-York“ kávéházból és úgy látszik, vidéken akarja folytatni a mesterségét. Erre vall legalább a következő levél, melyet tegnap Rendes Szidorhoz, a nagyváradi Royal-kávéház bérlőjéhez intézett. Ez a levél következőleg hangzik: „Igen tisztelt uram! Mint a lapokból is értesülhetett Uraságod, eddig a New-York kávéházban voltam mint főpinezér alkalmazva. Hat hóra terjedő szerződésem lejártával czélszerünek tartom valamely elsőrangú vidéki üzletbe hason minőségben belépni, miért is tisztelettel kérdem, hogy hajlandó volna-e Uraságod jóhirünek ismert üzletében és milyen föltételekkel fő- pinczérül alkalmazni. Felesleges megjegyeznem, hogy az ország első üzletében nyert gyakorlatom teljesen képesít az ily állás elfoglalására. Becses válaszát, esetleg távirati értesítését várva, maradtam tisztelettel Báró Walburg Ernő. A New-York kávéházi főpinezér, A nagyváradi kávés még nem határozott, hogy szerzödteti-e az érdekes „báró“ pinezért. Ernőről különben azt olvassuk egyik pesti lapban, hogy két hét óta már nem szolgálja ki a vendégeket. Az érdekes álkelner hat hónapig tartó szolgálat után ideiglenes nyugalomba vonult hogy később mint kávéháztulajdonos kezdjen szerepet a „Haba- berg“-hoz czimzendő kávéházban. — Személyi hir. Tankóczy Gyula h. rendőrfőkapitány tagnap hivatalos ügyekben Nagyváradra utazott, honnan a mai napon visszatér. A beteg király. Az a nagy szeretet, melylyel a magyar nép az ősz király személyét átfonja, az uralkodó betegsége alatt is megható kifejezést talál. Az egész ország mélységesen résztvevő érdeklődéssel várja a híreket, melyek beteg királyunk ágya mellől röpülnek szét a világba. Bécsből ma este azt adja hírül tudósítónk telegramja, hogy a császárvárosban délután villámgyorsan terjedt el a hir, hogy a király állapota rosszabbra fordult. A valóság azonban annyi, hogy a hidegtől az ősz uralkodó csuzos fájdalmai megújultak, s ezért orvosai tanácsára mindennapi sétájáról lemondott, leg-
