Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-19 / 9. szám

SZATMÁRI HÍRLAP. 9. szám 2 Szatmár, szerda 1902. november 19. jezést, hogy a kormány mielőbb törölje az olasz borvám klauzulát. Szünet után ugyanily értelemben beszélt Babó Mihály is. A vitát holnap folytatják. Lelkészbeiktatás karhatalommal. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. nov. 18. Lapunk vasárnapi számában meg­emlékeztünk a nagy-károlyi gör. kath. magyaroknak memorandumáról s is­mertettük „Nemzed küzdelem“ czim alatt kiadott füzetkét, mely sérelmeik elsoro­lását tartalmazza. Valóban mélyen el­szomorító jelenség, hogy e tősgyökeres magyar városban Nagykárolyban, mily küzdelmet kell folytatnia annak a ma­roknyi népnek, mely nem akarja meg engedni azt, hogy az oláhság tért fog­laljon k özöttük s őket a magyar hazá ból, a magyar nemzeti eszmétől csak egy lépésnyire is eltántorítsák. Magya­rok voltak mindig, s azok akarnak is maradni s a hazafiságnak igazán kö­vetendő példáját mutatták meg nekünk. Küzdelmükben pedig egyedül állottak, de mióta tudomást szerzett arról az ország, bizonyára, sérelmeik minden igaz magyar hazafi szivében viszhangra fog találni s mindenki sietni fog segé­lyükre s nem hisszük, hogy a közvéle mény hatalmas nyomása alatt a kor­mány közbe ne vetné magát az illeté­kes egyházi hatóságnál arra nézve, hogy jogos, méltányos igaz kívánságok tel­jesedésbe mehessen s magyar ajakkal, magyar szívvel imádhassák templomuk­ban a magyarok Istenét 1 Lapunk vasárnapi számában is­mertettük az elkeseredett küzdelem előzményeit, mely abban összpontosult, hogy ők semmi szin alatt sem akarnak elfogadni oláh papot lelkészül, hanem követelték, miszerint részükre, orosz ritusu lelkész neveztessék ki, s amen­nyiben a nagyváradi oláh egyházmegye ilyent nem tud, vagy nem akar adni, engedjék őket kiválani s csatlakozni a munkácsi egyházmegyéhez, melyhez vonza őket történelmi múltjuk, saját óhajuk és vallásuk is.' Kérelmük süket fülekre talált, kiválni nem engedték őket, orosz ri­tusu lelkészt nem adtak nekik, hanem nyakukra küldtek egy oláh papot: Ká­vássy Györgyöt, kinek neve magyar ugyan, de mindez ideig az oláhság szolgálatában állott s bizonyára nem a magyar szellem ápolása, nem a ha­zafias érzés istápolója gyanánt jött Nagykárolyba. És a szegény magyarság hiába emelte fel tiltakozó szavát, hiába kö­vettek el mindent, hogy e hallatlan sérelmet megakadályozzák, nem lehe­tett, a kinevezés megtörtént s Dr. La­urán Ágoston nagyváradi püspőki- helynök elrendelte a beiktatást. Vasárnap délelőtt 9 órakor történt meg a beiktatás, de oly körülmények között, hogyha a beiktatott papnak ön­érzete van, igyekezni fog lemondani állásáról s keressen magának csende­sebb helyet, hol „áldásos“ működését háborítatlanul folytathatja. Már szombaton elterjedt a város­ban a hit, hogy vasárnap lesz a beik­tatás, s hogy az simán lefolyni nem fog, mert az egyház hívei minden áron megakarják azt akadályozni s a papot a templomba be engedni nem fogiák. A beigtatással Dr. Brán Feliczián föesperest bízta meg a nagyváradi káp­talan, ki minden jog ellenére magához vette a templom kulcsát, azt egyelőre a rendőrségnél deponálta s daczára, hogy Orosz János egyházgondnok azt tőle több ízben kérte, ki nem adta, hanem magánál tartotta. Minthogy pe­dig tudomást szerzett arról, hogy a hívek a beiktatást megakadályozni szán­dékoznak, rendőri segítséget kért. Vasárnap reggel már jóval 9 óra előtt nagy néptömeg lepte el az orosz templom környékét s rokonszenvének minden jelével halmozta el az egyház vezető férfiait, kik elfoglalták a czinte rém bejáratát. Már itt sem akarták megengedni a bemenetelt s csakis De- midor Ignácz rendőrkapitány felhivá sara nyitották ki a kis ajtót. Ekkor a néptömeg a templom tágas udvarára vonult s a vezetők a templom ajtajá­ban állottak fel, kiket körülbelül mint­egy 2—300 hitközségi tag vett körül. 9 óra előtt néhány perczczel 20 vá­rosi rendőr vonult fel a rendőrkapi­tány vezetése alatt s az utczán állot­tak fel. Pontban 9 órakor megjelent Dr. Brán Feliczián főesperes, Kávássy György lelkésszel, Demidor Ignácz ren­dőrkapitány kíséretében, hogy a beik­tatást foganatosítsa. Midőn a templom ajtajához értek, Orosz János gondnok előlépett az egyházközség nevében til­takozását fejezte ki a beigtatás ellen s kijelentette, hogy ők a kinevezett lel­készt el nem fogadják, ők oláh papot lelkészüknek el nem ismernek, a templo­mukba be nem eresztik és csakis erő­szaknak fognak engedni. Az egész hit­község erre lelkesen csatlakozott a gondnok kijelentéséhez, mire Demidor rendőrkapitány előlépett s követelte a templom kinyitását. A rendőri közbe­lépésnek engedtek, a templom ajtaja megnyílt. Daczára annak, hogy a tem­plomba senkit sem akadályoztak abban, hogy a templomba bejuthasson, oda mindössze öten mentek be, kik közül kettő oláh volt, három pedig vénasszony s a rendőrfőkapitány jelenlétében tör­tént meg az ünnepélyes beiktatás!\! A főesperes felolvasta a kineve­zési okmányt s átadta az uj lelkésznek az evangéliumot és a kulcsokat mire Kávássy lelkész beszédet mondott ar­ról, hogy mi a |kötelessége a lelkész­nek híveivel szemben és viszont? Be­szédének legvégén említette, hogy a hazának hü fia lesz, de arról, hogy mily magatartást szándékozik követni, mily elvekkel kívánja ezt a tiszta ma­gyar hitközséget vezetni, arról elfeled­kezett megemlékezni, ellenben igen élénken megköszönte a rendőrség se­gítségét. Ezalatt künt a hitközségi ta­gok a Hymnust énekelték s a Szó­zat felséges accordjai hangzottak fel. A tüntetés a legnagyobb rendben folyt te. A kántort azonban be nem enged­ték, azon álláspontra helyezkedve hogy öt a hitközség fizeti s az rendelkezik vele, s igy a beiktatás még csak or­gonaszó mellett sem folyhatott le. Midőn az egyházi szertartásnak vége volt, a kivonuló papokat minden oldalról „abezug“ „nem kell nekünk oláh" szenvedélyes kifakadás fogadta. A hitközség tagjai pedig ezután bevonultak a templomba s a kántor közreműködésével egyházi énekeket nekeltek. Az itt közölt szomorú tények élénk világot vetnek a nagyváradi gör. kath. egyházmegye oláhositó törekvésére, melylyel nyelvben és érzésben hozzánk nőtt gör. kath. magyar testvéreinket elszakítani akarják. ügy látszik, hogy a nagyváradi gör. kath. püspökség már elfeledte 1893. augusztus 9-ének rémes éjszakáját, a J midőn a felzudult népharag megostro- j móllá a püspöki rezedentiát, az oláh seminariumot és az összes román lö- j rekvések vezető agitátorainak házait! Laurán Ágoston gyáva nyűiként menekült a rendőrség oltalma alá, Brán Felicián pedig még csak akkor kezdte bontogatni szárnyait. A fellázadt népharag pusztító tüz- ként rombolt akkor mindent, ami a kezeügyébe került és úgy látszott, hogy a magyarság sérelmének e vulkanikus kitörésü megtorlása hasznos leczke volt- A gör. kath. egyházmegye elhallgatott egy időre, de most ismét reánk veti kaján tekintétét és vércse körmeit be­levágja testünkbe. A nagykárolyi gör. kath. egyház- község történelmi múltjához méltóan járt el, midőn erélyesen tiltakozott an­nak a lelkésznek beigtatása ellen, a kinek nyílt törekvése a magyarságnak egyik legerősebb védbástyáján rést ütni. Hazafiui üdvözletünket küldjük a nagykárolyi gör. kath. egyházközségnek, és biztosítjuk, hogy az egész magyar haza velük tart nemes törekvéseik ke­resztülvitelénél. NAGYKAROLYI HÍREK. * Erzsébet ünnepély. A nagyká- rolyí kereskedő tanoncziskola folyó hó 16-án tartotta meg Erzsébet királyné emlékére rendezett ünnepélyét. Pilcz Zsigmond I., Szunyoghy János II. és Szűcs Béla III. o. t. szavaltak, a fel-1 olvasást pedig Dr. Lucz Ignácz igaz­gató tartotta, a ki feladatát fényesen oldotta meg, mert gyönyörködtetett és tanított. * EJucsuestély. A Kun-Félegyhá- zára áthetyezett Makay József honvéd­százados tiszteletére jóbarátai a régi Casinó helyiségében bucsuestélyre jöt­tek össze vasárnap este, melyen mint­egy negyvenen vettek részt. Számos pohárköszöntö hangzott el, többek kö­zött nagy derültséget keltett Kemény Alajos pénzügyigazgatónak humoros, verses bucsuzója. A társaság az éjféli órákig maradt együtt. ÚJDONSÁGOK. A „Szatmármegyei gazdasági egyesület“ ülése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, november 18. A „Szatmármegyei gazdasági egye­sület“ tegnap délután fél 3 órakor a városháza tanácstermében igazgató-vá­lasztmányi ülést tartott, melynek leg­fontosabb tárgya a közgyűlés elé ke­rülő tárgyalási anyag összeállítása és megállapítása volt. A választmányi tagok szép szám­mal jelentek meg a tanácskozáson, a mi fényes bizonyítéka annak, hogy a .Gazdasági egyesület* vezető férfiai gazdasági állapotaink javítása érdeké­ben készséggel működnek közre és meg­tesznek mindent, a mi a közérdek szempontjából hasznos és szükséges. A múlt ülés jegyzőkönyvének hi­telesítése után az ülés tudomásul vette a földmivelési miniszter leírását. Az ülés második tárgya a .Gaz­dasági egyesületek országos szövetsé­gének“ deczember 15-iki nagy gyűlé­sére kiküldendő tagok megválasztása volt. Kiküldettek : Domahidy Sándor, Domahidy Elemér, Jékey Zsigmond, Luby Béla és Szentiványi Zoltán. Egyidejűleg elhatározta az ülés, hogy az „Országos szövetséghez* két évi tagsági dij czimén 200 koronát beutal. A választmány sajnálattal vette tudomásul a „Központihitelszövetkezet* kedvezőtlen átiratát és elhatározta, hogy a kényszerárverésre kerülő kisbirtokok megmentésére irányuló szövetkezet esz­méjét nem ejti el, hanem bevárja a miniszter ide vonatkozó válaszát és an­nak tartalma szerint esetleg más irány­ban indítja meg a mozgalmat. Ezután Poszvék Nándor egyleti titkár tett jelentést a szölőolf vány ok­ról, melyek a kedvezőtlen időjárás foly­tán az egylet által fentartott telepen elpusztultak. Az egyletnek ez által meg­zavart anyagi egyensúlya rendezése czéljából az egylet nagyobb miniszteri segélyt kér. A választmányi ülés Beck Adolf sósipusztai birtokost az egylet tagjai sorába felvette. Haraszthy Tamásról emlékezett még meg kegyelettel a választmány, melynek megtörténte után az elnök az ülést berekesztette. * Elnökválasztás a gazdasági egyesületben. A „Szatmármegyei gaz­dasági egyesület* elnöki széke ma lesz betöltve. Mi e tárgyban már ismertet­tük álláspontunkat és reméljük, hogy a gazdasági egyesület mai közgyűlésének bizalma olyan férfiút ültet az elnöki székbe, kinek neve és egyénisége biz­tosítékul fog szolgálni arra nézve, hogy a Gazdasági egyesület által tervbe vett sok hasznos és humánus intézkedés megvalósítható legyen. A „Szatmárme­gyei gazdasági egyesület vezérszerepet vissz a sok különböző irányzatú gaz­dasági egyesületek között, csak termé­szetes tehát, hogy az elnöknek rendel­keznie kell mindazon tulajdonságokkal, melyek ezen nagyfontosságu egyesület helyes vezetéséhez feltétlenül szüksé­gesek. * Megyei küldöttségek a minisz­tereknél. A beköszöntött tél meghozta a szegény emberek ijesztő rémét: a nyomort. És ezt érzi a társadalom is, mely megmozdult, hogy segítsen a nél­külözők ezreinek szenvedésein. De két­ségkívül leghatályosabb eszköze a nyo­mor enyhítésnek, ha az ínségesek ke­zébe munkát adunk, hogy megkeres­hessék kenyerüket. Ilyen inségmunkák kieszközlésére megy fel ma egy kül­döttség a kereskedelmi és belügymi­nisztériumhoz. A küldöttség vezetője Hugonnai Béla gróf főispán. Tagjai: Nagy László alispán, Pap Géza pol­gármester, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, Papp Kálmán és a megyebeli országos képviselők. Reméljük, hogy a miniszterek teljesíteni fogják a küldött­ség kérelmét. * Uj elemi iskola. A szeptemberi beiratások alkalmával a tanköteles gyer­mekek száma annyira megszaporodott, hogy a meglevő iskolák kevésnek bizo­nyultak azoknak befogadására s igy sok tanuló az iskolából kimaradt. A tanfelügye­lőség annak idején egy uj iskola felállítá­sára, illetvejegy es osztályok szervezésére kérte fel a várost, mely tekintve az ügy sürgős és közérdekű voltára, azon­nal intézkedett s az uj iskola helyisé­géül a régi Vigadó termét jelölte ki Ez azonban sok akadályba ütközött.

Next

/
Thumbnails
Contents