Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-15 / 6. szám

Szaímér, 1902. november 15.

Szombat.

Első évfolyam. 6. szám.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve:

Egész évre Fél évre . Negyedévre Egy hóra .

16 kor. 8 kor. 4 kor. 2 kor.

Egyes szám ára 2 kr (4 fi.)

POLITIKAI NAPILAP.

Megjelenik naponta

(hétfő kivételével.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvett a kiadóhivatal, Kazinc^U. 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér.

Telefon : 106.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.

Felelős szerkesztő:

HARSÁNY! SÁNDOR.

Kiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

Kiadóhivatal:

; Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.

Még e hót elején több honvédtiszt utazott le Kolozsvárra, hogy a vizsgálathoz adatokat gyűjtsenek. — A vizsgálat eredményét titokkan tartják ugyan, de mindamellett annyi mégis kiszivárgott a nyilvánosság elé, hogy a kiküldött tisztek Nessi Pálra nézve semmi terhelő adatot nem találtak.

Á tápéi választás. Szegedről je- jentik, hogy a tápéi kerületben, ahol uj választásra van kilátás, Enyedi Lukács nem lép föl többé. A szegedi szabadelvű párt valószínűleg Rohon- czy Gedeont vagy pedig Réthyt, az odavaló szabadelvű párt elnökét fogja jelölni. A függetlenségi jelölt Kelemen Béla ügvéd. — Illaván, mint onnan jelentik, Sipeky Sándort jelöltéksza- badelvü programmal. — Csongrádon a szabadelvű párt Fekete Mártont lépteti föl.

POLITIKAI HÍREK.

Vizsgálat Kolozsvárott a Nessi ügyben. Mint kolozsvári lapok Írják, Nessi Pál ismeretes ügyében ott is folyik a vizsgálat katonai részről. —

ORSZÁGGYŰLÉS.

A képviselőim ülése.

Saját tudósítónk távirata.

Budapest, nov. 14.

A képviselőház mai ülésén

Széli Kálmán miniszterelnök beterjesztette a czivillista felemeléséről szóló törvényjavaslatot.

Barabás Béla szólott először a javaslathoz, kérve, hogy az osztályokhoz utasítsák.

TARCZA.

Kedves emlékek.

Irta: Márton Gabi,

Pythia ! Te édes, szent név, mily édes emlékek fűződnek hozzád!

Pythia ! Oh mintha most is hallanám e nevet az ö ajkairól, amint csöndes nyári estéken misztikus félhomályban fülembe súgja:

Pythiám:

Mily boldoggá tett ez az egy szó. *

Iskolás kis lány voltam, ő meg iskolás fiú. Szamarak, éretlenek és szerelmesek — mindaketten,

De ő mégis okosabb volt egy kicsit, mint én. Én szeles, hirtelen és szertelen valék. Például egyszer egész kereken kijelentettem :

— Én férjhez megyek magához.

A fm azt mondta:

Még arról talán kissé korán j van beszélni.

— Mit korán ? -— pattantam föl. — Én olvastam egy regényt, melynek hősnője 18 éves asszony, a ki már háromszor ment férjhez.

Ö nagy komolyan azt felelte:

— Az csak regényben lehet!

Szóval okos volt ö már akkor is

szörnyen, sőt túlságosan is okos. Azóta már bizonyára rémitően okos lett.

De azért megértettük egymást két egész hónapon át s én voltam a világ I legboldogabb Pvthiája. Az igazi nevem 1 ugyan tudvalevőleg nem ilyen szép s I éppen azért ő egyszer igy szólt hozzám :

— Válasszunk magunknak valami, klasszikus nevet.

— Igen, igen — ujjongtam, pél- j dául legyek én Semiramis!

— Nem, az semmi esetre, ahhoz a névhez sok pikáns monda fűződik.

— Például mondjon egyet — kértem

— De ő olyan kegyetlen volt, hogy nem mondott, hanem ehelyett igy szólt :

— Ott van mindjárt a kilencz múzsa, megannyi zengzetes név: Kalliope, Klió, Euterpe, Terpsihere, Erató, Melpoméne, Polihymnia, Thália, Uránia. Nos, melyik tetszik'?

■— Egyik sem ! Megjegyzem, hogy egyet sem bírtam kimondani belőlük.

Igv vitatkoztunk sokáig, mig végre megállapodtunk Pythiában. Neki nem kevesebb fáradság és vita után az Apolló nevet adományoztam díjmentesen.

— Oh Apolló! volt e neked olyan dolgod a Parnaszuson valaha, mint nekünk a ház előtti kis kertben? Bizony mondhatom, sohasem volt. A te Pythiád a jövöken olvasott az én Apollómé a jelennek élt. Hidd el Apolló leszállónál volna dicső parnasszusi trónodról otthagyva királyi pálczát, múzsákat, ott Kastilia mesés forrásától Pythidiát a { nagyot, a jóst, ha láttál volna minket !

______________________________________— ------- --------------------------------------------v J _____-____7 ----------- --- *■**-**■*■*'■'*' • ij/jvgvnj nuir

Ró

th Füíöp kárlsbádi ezipőraktárat

ajánljuk at. ve vő közön ségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ©

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

És ha igy tettél volna, óh Apolló, bizony megbántad volna. Elvégre a te királyságod hosszantartó vala, az ón Apollómé csak pünkösdi volt. Két hónap. Aztán újra jött a robot, a munka, az iskola. Mikor elváltunk, elérzéke- nvüive csókolt kezet. Ez volt az első kézcsókom életemben.

— írjon Pythiám !

Megsimigattam a szép göndör szőke

haját:

— Maga is Apollóm.

S még jóformán ki sem ért az utunkból a kocsija, én már rápingál- tam egy nefelejtses levélpapírra.

— Imádott Ápolóm!

Megírtam szépen a hosszú levelet

s azonnal el is küldtem. Hihetőleg vele egyszerre érkezett meg.

Ezután mindennap jött egy levél Apollótól és ment egy Pythiától három hétig. És ekkor ?

Apollóm egyszerre csak hűtlen lett. A levelek mind ritkábban jöttek s én szegény bohó még mindig írtam

szédos Nagykároly forgalmának ez némileg ártalmára nem volna ; de a Szatmár-inátészalkai vonal létesítése a testvérvárosnak semmieeetre sem válna oly hátrányára, mint amennyi előnynyel járna mi reánk, mert a Mátészalka-vidéki ember — akár köti össze vasút Nagykárollyal, akár nem — nagy részben úgyis kénytelen Nagykároly felé gravitálni és ott gyakrabban megfordulni, lévén ott a vármegye székhelye s minden je- lentékenvebb hivatal, a mi az egész vidék lakosságát önkéntelenül is — ex offo — oda vonzza.

A többi vasúti kérdésekről, a melyek nálunk ez időtájt napirenden vannak, lapunk egyik közelebbi számában fogunk foglalkozni. Addig is, a közérdek nevében Pap Géza polgármesterhez intézzük buzdító szavunkat :

— Sok ilyen sakkhuzást, polgármester ur, s ragyogó betűkkel! fogja bejrni a hálás utókor az Ön nevét, Szatmár város fejlődésének történetébe!

Ügyes sakkhuzás.

Szatmár, nov. 14.

Mátészalkán e hó 1 1-én értekezlet volt a „Nagykároly-Máté- szalka-csapi“ vasút ügyében. Az értekezleten — mint annak idején mi is megírtuk — nem juthattak eredményre, s az előjelekből ítélve, bátran hihetjük, hogy a „Nagyká- roly-Mátészalka-csapi helyiérdekű vasút ügye kátyúba jutott, a honnan aligha ki fog gázolni. Ez a körülmény, reánk szatmáriakra nézve rendkívüli fontossággal bir, azért tartjuk érdemesnek, hogy itt, a vonal fölött, foglalkozzunk vele.

Hogy mennyire vitális érdeke városunk kereskedelmi és ipari életének, hogy minél több vasúti hálózat ágazzék el városunkból, azt hisszük, fölösleges bővebben fejtegetnünk ; érzi ezt mindan egyes kereskedője, minden egyes iparosa Szatmárnak. Ha kényelmes, gyors közlekedést téremtünk a vármegye külömböző és minél több pontjaiból kiindulva, a mely közlekedési vonalak itt Szatmáron futnak össze: lé nyegesen emeltük a forgalmat s ezzel egyidejűleg a kereskedelem és ipar is nagyobb lendületnek örvend.

Mindezt érzi és e körülményeket — igen helyesen — latbaveti

e város első tisztviselője: Pap Géza polgármester is, a kinek — ugv tudjuk — nagy érdeme van abban, hogy a fent említett „ Nagykároly-Má t észalka-csa pi “ v asu t ügye megfeneklett s ezáltal reményünk lehet reá, hogy a tervezett vasút ,,Szatmár-mátészalkaiu vonallal fog kiépülni. Pap Géza polgármester ugyanis Szatmár város érdekében már régebben fáradozik azon, hogy Mátészalkával vasúti ösz- szeköttetés létesitesfeék és tagadhat lanul ügyes sakkhuzása volt a polgármesternek, a midőn ebben a rendkivül fontos ügyben egy nagyobb értekezletet hivott össze, hogy ezzel a nagykárolyi érdekeltséget ellensúlyozza, mielőtt még ott eredményre jutnának.

A sakkhuzás tehát ügyes volt, s mint a minapi mátészalkai értekezletből láthatjuk, zavarba hozta az ellenfélt; — mindazonáltal még nincs vége a játszmának ,s ugyancsak igyekeznünk kell, hogy azt meg is nyerjük. Mert a „<Szaimár-má- tészalkai“ vasút létesítésével Szat- márvármegye legvagyonosabb és tiszta magyarajku vidékét vonzzuk városunkba, a mely vidék a nehézkés közlekedési eszközök folytán, sajnos, másfelé gravitálni kénytelen.

Nem mondjuk, hogy a szom