Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-25 / 39. szám

39. szám. Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP. lonczuton van Párís felé. S mig a szélhámosok nyolcz hónapon át disz­krét homályba burkolózva élvezték szabadságukat, most már ismerjük madridi tartózkodásuk aprólékos rész létéit is. * Legújabb távirataink a követ­kezők : Paris, deczember 23. (A párisi rendőrség és Humberték.) Az eddig érkezett táviratok csak a Humbert-esalád öt tagjáról emlé­keznek meg. A hatodikat, EmilDau- rignacot nem említik a híradások. Az első hirt a madridi francia nagykövet küldte a külügyminiszté­riumnak, a beavatott körök csak szom­baton hallottuk Humbertéknek pén­tek éjjel 2 órakor történt elfogatásá- ról a közönség pedig délután az újságok és magánosok távirataiból értesült róla. Az igazságügyi palotában a déli órákban összegyűlt bírák és ügyészek érdeklődéssel tárgyalták a szenzációs ügyét. Miután a rendőrség Andre vizsgálóbírót értesítette, ez azonnal fölkereste a főállannigyészt és hosz- szasabban tanácskozott . vele. A ta­nácskozás eredménye az volt, hogy a kiadatási okiratokat még szombaton elküldték Madridba, a hova azok tegnap, kedden délelőtt érkeztek meg. Humberték május hó hetedikén, szerdai napon hagyták el Párisi s egyenesen Madrid felé tartottak, ahova kilencedikén délután két órakor ér­keztek meg, tehát ugyanabban a percben, a mikor a törvényszéki bi­zottság Humberték párisi lakásán a titkos ládát fölbontotta. (Humberték Madridban.) A spanyol rendőrség már régóta megfigyelte a Ferrarz-utcza 33. sz. alatti ház lakóit. Látszott rajtuk, hogy észrevétlenül akarnak maradni. Ritkán hagyták el a házat, mindent maguk vásároltak ; a nők egyedül főztek, csak nappalra volt egy bejáró cselédjük. Egy rendőrügynök jól ismerte a hat szélhámos arczképét, amelyek áb­rázolóit egy napon a közúti vasútról látta leszállani. Követte őket s miután a házat, melybe eltűntek, megjegyezte magának, azonnal jelentést tett Cai'O rendőrügynöknek. Caro már szerdán este tudta, hogy a Ferrarz-utczai rej­télyes idegen nem más, mint Frédéricz Humbert és családja. Frédéricz Hum- bertet Caro megismerte, pedig a de­rék családapa, akinek ezideig csak ba­jusza volt, a szökés óta szakáit növesztett. Az ügyes rendörügynök aztán Romai Daurignac személyazo­nosságát állapította meg. Daurignac Carlos Blanco néven bérelte a Fer­rarz-utczai lakást. Eredeti tartózkodási helyük a Marquis Urquiajo-utcza 4 szám alatt volt, ahol Daurignac Pedro Duvalnak nevezte magát. Újságot és levelet sohasem kaptak. A Humbert-esalád 3000 pezetta értékű bútort vásárolt és ezzel beren­dezte a fészkét. Gyakran sétálgattak a városban s naponta megfordultak a postán. Humbert Éva, a mióta csak Mad­ridban tartózkodott, mindig beteg volt, sok orvosságot elhasznált s külön ele­deleket kellett készíteni a számára. (Intervju a fogházban.) Egy spanyol újságíró a rendőrfel- ügyelő előzékenysége következtében szombaton délelőtt felkereshette Hum- bertéket a fogházban és hosszasabban elbeszélgetett velők. Az újságíró a prefektura nagyszobájában pillantotta meg a Humbert-esalád három női tag­ját, négy rendörügynök vigyázott rájok. A spanyol újságíró tolmács utján be- szélgtett a nőkkel. Humbertné megkérte az újságírót: tudassa a párisi lapokkal, hogy család­jának kívánsága, hogy mielőbb megje­lenhessenek a franczia törvényszék előtt. Meg fogják mondani az igazat és vádat fognak emelni Halcin bankár ügyvédje; Yallct, a mostani franczia igazságügy miniszter ellen, a ki az ö szerencsétlenségüknek az okozója. Az újságíró ezután a három Humbertet látogatta meg. A férfiak is Párisba vágyódtak, hogy igazolják magúkat, egyébként kijelentették Mad­ridba csak azért jöttek, hogy kikerüljék a vizsgálati fogságot és különben is szándékukban volt visszatérni Franezia- országba. A roueni rendőrség kinyomozta Paragrenek, Humberték jószágigazga­tójának lakását és letartóztatta. (A párisi rendöség intézkedése.) Parisban ma délután hire futott, hogy a Humberl-esaládot ma indítják el Madridból, Párisba. A párisi rend­őrség előkészületeket tesz az esetleges tüntetések megakadályozására és a pályaudvar előtt égváltalán nem engedi csoportosulni a közönséget. A hu­szonötezer frank jutalmat melyet a Humbertcsalád elfogatására kitűztek, Caso madridi rendőrfőnöknek kifogják adni. TÁVIRATOK. Az udvar Budapestre jön. BéCS, deczember 24. (Saját tudósítónktól.) A király február rnásodikán hosszabb tartózkodásra Budapestre jön, s február hetedi­kén a budai várkastélyban nagy udvari bál lesz, a melyen — az eddigi kombinácziók szerint — majdnem valamennyi főherczegi család részt fog venni. Tervbe van véve az is, hogy Ö Felségé­nek budapesti tartózkodása alatt több udvari ebéd lesz. A kiegyezési tárgya­lások. Budapest, decz. 24. (Saját tudósítónktól.) Széli Kálmán mi­niszterelnök szombaton újból Bécsbe utazik és megkezdi a kiegyezési tárgyalásokat. Beavatott politikai kö­rökben sokat remélnek a minisz­terelnök ezen utjától s általánosan az a vélemény jut kifejezésre, hogy a tárgyalások most befejezést nyernek. Az orosz külügyminisz­ter elutazása. Budapest, decz. 24. (Saját tudósítónktól) Lamsdolf gróf orosz külügyminiszter ma délután Budapestről Belgrádba utazott és onnan Szófiába megy. A délelőtt folyamán többen tisztelegni akar­tak nála, de senkit sem fogadott. A pápa gyöngélkedik. Róma, decz, 24. (Saját tu­dósítónktól.) XIII-ik Leo pápa tegnap a biborosi kollégium tisz­telgése alkalmával hirtelen rosszul lett, a mi nagy ijedelmet okozott a Vatikánban. A hirtelen keletkezett rosszullét azonban nem tartott soká s állapota mára annyira javult, hogy reggel már misét mondott, ma éjfélkor pedig, magánkápolná­jában, karácsonyi misét fog mon­dani. A szász udvar botránya. Genf, deczember 24. (Saját tudósítónktól.) József Ferdinand főherczeg nővére, a megszökött szász trónörökösné látogatására ma Genfbe érkezett. A főherczeg a király megbízásából reá akarja bírni a trónörökösnét, hogy térjen vissza férjéhez. A trónörökösné erről hal­lani sem akar s igy a főherczeg minden eredmény nélkül vissza­utazott Brüsselbe. Öngyilkos magyar four. Abbázia, decz. 24. (Saját tudósítónktól,) Bethlen István gróf Abbáziában ma agyonlőtte magát. Az öngyilkosság oka teljesen isme­retlen. Kossuth Ferencz nem mond le. Budapest, decz. 24. (Saját tudósítónktól.) Az a hir, hogy Kossuth Ferencz lemond a függet­lenségi párt elnökségéről, teljesen alaptalan. SZÍNHÁZ. Egy hónap. A színtársulat működése, Szatmár, deczember 24. Idestova egy hónapja már, hogy Krémer Sándor színtársulata bevonult színházunkba s megkezdte négy hó­napig terjedő működését. A színházi szezon negyed része immár letelt s ez elegendő idő arra nézve, hogy a kö­zönség megismerje a színtársulatot, a színtársulat pedig a közönséget. Ná- unk véletlenül csak az előbbeni eset áll fent, hogy tudniillik a közönség megismerte a színtársulatot, még pe- j dig nagyon hamar és — otthon ma- í rád. Nem kíván színházat. Ennek a körülménynek részben Krémer Sándor színigazgató, részben az egész színtársulat az oka. A közönség szivesen megbocsá­totta volna az igazgatónak azt a ta­pintatlanságot, hogy a szezont egy os­toba, sületlen angol darabbal nyitotta meg, melyek rosszabbnál rosszabb darabok követtek. Velünk együtt azt is elnézte a publikum, hogy elsőrendű tagokat egy-két szóért a színpadra dobott vagy egy apró epizód szerep­ben végigstatisztáltatta őket. Amivel aztán természetesen szárnyát szegte a statisztáló elsőrendű tag ambiczió- jának, akinek művészi reputáczióját természetesen mélyen aláásta az ilyen eset. Azt azonban nem tudjuk meg­bocsátani Krémer Sándor színigazga­tónak, hogy két lényeges, kiválóan :bntos szerepkör nincs betöltve s mint halljuk nem is szándékszik azo­kat betölteni. Ilyenek: a szertlmts- bonvivant és népszínmű énekesnői szerepkör. A drámák, színmüvek és a leg­kitűnőbb vígjátékok üres ház előtt kerülnek előadásra. Dehát kinek is nyújt élvezetet Fodor Oszkár, mint szerelmes színész? Merjük állítani, hogy direktorán kívül senkinek. Mi­sem természetesebb tehát, hogy a közönség, egész helyesen, a komoly drámai műfajok alkalmával otthon maradt. Ez tarthatatlan állapot s a saját érdekében felhívjuk az igaz­gatót sőt a közönség nevében is kötelességévé tesszük, hogy gon­doskodjék minél előbb, ha lehet azonnal, uj szerelmes színészről, aki egyúttal a bonvivant szerepeket is eljátszaná. Mikor ilyen nagyfontosságu szerepkör betöltéséről van szó, akkor ne tessék garasoskodni; áldozatok ! árán bár, de teljesíteni kell a közön­ség jogos és méltányos kívánságát. A népszínművekben a színtár­sulat hölgytagjai sorra balsikert arat­tak. Egyik bukás követte a másikat. A közönség bizonyos melaneholiával vette tudomásul a szomorú faktumot és ha mégis látogatja a népszínműve­ket, ezt részben sovinizmusból, rész­ben pedig a kiváló férfi szereplőkért teszi. A népszínművek stagnáezióján mindenesetre sokat lendítene egy uj népszínmű énekesnő szerződtetése. A társulat énekesszemélyzete ál­talánosságban megüti a mértéket. Bök szép előadást produkáltak s volt is rá közönség csaknem mindig. A közönség a drámai személy­zetről különösen még azért vélekedik kedvezőtlenül, mert egyes drámai elő­adások alkalmával botrányos rendezői hibák, szerepnemtudások, tömeges nyelvbotlások, kapkodások, kínos szü­netek és még sok bántó, zavaró és bosszantó körülmény történt, amiket napi bírálatainkban tisztán jóakarat­ból és jóindulatból nem tettünk szóvá. A közönség az ilyen esetek alkalmá­val bosszankodva, sőt némelyek fel­háborodva távoztak a színházból és szent fogadást tettek, hogy annak küszöbét nem lépik át többé. Azt, hogy a színtársulat egy-két próba után játsza el a darabot, mentségül el nem fogadhatjuk, tessék többet próbálni, fáradhatatlanul dolgozni és lelkiismeretesen tanulni s akkor ast ilyen esetek nem fognak ismétlődni. A közönség még nem fordult el egészen a színháztól. Ha jogos kí­vánságát kielégíti a direktor, azaz be­tölti a hiányzó szerepköröket, nagyobb fegyelmet gyokorol a színtársulat fe­lett s jobb előadásokat produkál, majd akkor remélhető, sőt valószínű, hogy a színtársulat működése nagyobb ér­deklődéssel fog találkozni. A repertoár különbé1* és változatos volt adtak, ami r ’ áldozatkész 19Ü2. deczember 25. 5

Next

/
Thumbnails
Contents