Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-11 / 27. szám
SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. deezember 11. 27 szám 2 Szatmár, csütörtök úgy, mint az ipartestületeknek — törvény utján való szerveztetéso fölötte szükséges, úgyszintén a kereskedői pályának minősítéshez való kötését is elkerülhetetlennek tekintik. Másik kérésük az, hogy a háza- lási törvénynek rég kért és a kereskedelemre nézve üdvös megváltoztatását mielőbb eszközöljék. Az első kérelemre vonatkozólag, mindenkinek be kell látnia, hogy az jogos és méltányos. Méltányos és jogos, mert a jelenlegi áldatlan, rossz viszonyok közt a kereskedőknek legalább fele megszűnik kereskedő lenni, hanem csak egyszerű spekulánssá vedlik. Csak az lehessen kereskedő, kinek ahhoz minősítése van. Mert se szeri, se száma azoknak, kik tényleg a szó szoros értelmében kereskedők, de mégis nyomorogniok kell a „kereskedőkének csúfolt, pénzsóvárgó számítók miatt. Ha olyan megszámlálhatatlan sok pénzes ember nem bitorolná a „kereskedő" elnevezést, akkor az igazi kereskedő, aki most csak tengődik, virágzásnak indíthatná hazai kereskedelmünket. De igy nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a nagyszámú hívatlan és csak czirnleges kereskedők pénzzel és furfanggal jobban győzik, mint a hivatott kereskedők. Régi ipari életünkben már találhatunk bizonyos szervezetet a czéh- randszerben. Akkor minden iparágnak megvolt a saját czéhe. A forradalom vihara, mely nem tűrte meg, hogy a szabadságot és a jogot haladástgátló korlátok közé szorítsák, elsöpörte czéhrendszert, de — valljuk meg őszintén, vele együtt a sok üdvös dolgot is, — felszabadította a kereskedőket ama törvények és szabályok alól, melyek bizonyos tekintetekben megkötötték őket és melyeket mindig szem előtt kellett tartaniok, ha kereskedők akartak lenni és maradni. Ám a kereskedelem teljes szabadságában túllépte azon föltételeket, melyeket a tisztességes kereskedelmi verseny czime alatt megállhatnak. S ha a szegedi kereskedők a kereskedelemügyi minisztert a mostani állapotok megváltoztatására kérik fel, — ezt nemcsak méltányosnak és jogosnak, hanem dicséretesnek is nevezhetjük. A házalás szabályozatlan, ellenőrizetlen gyakorlása is jellemző momentuma kereskedelmünk mai állapotának. Világosítsuk meg egy példával ez utóbbi esetet. A vidéki röfös kereskedő ismeretes arról, hogy rendesen megfelelő árut tart raktáron. A legtöbb vevője kint a tanyákon és lakhelye környékén tartózkodik, tehát meglehetősen messze boltjától. Arra vetődik néhány házaló röfös és divatpiperékkel, kik ugyanattól a nagykereskedőtől vették silány, selejtes, olcsó áruikat, kitől a vidéki kereskedő azokat megvásárolni nem akarta, bár neki még olcsóbban kínálták. Nem akarta megvenni, mert üzletét nem rontja el rossz áruk forga lomba hozatalával. A selejtes azonban felmagasztalja ezt a selejtes árut, rá is sózza a tanyabéliekre, azután továb áll s nem törődik azzal, vájjon boszankodik e a vevő, hogy drága pénzért komisz portékát kapott. S nincs semmiféle szabály vagy rendelet, mely megszabályozza e tisztességtelen versenyt és megadja a hivatásos kereskedőnek jogait, melyek fáradozásáért, buzgalmáért és tisztességéért megilletik őt. Tehát nagyon helyes volna, ha a miniszter a dolgot rendezné, mert mél tányosabb kérelemmel még nem igen fordultak hozzá, mint a szegedi keres kedök. SZÍNHEZ. Keli műsor. Fintel?: Ördög mátkája. Szombat; Parasztbecsület. Vasárnap : Régi szerető. A postásfiu és húgaBemutató előadás. Buchbinder Bernát ur, a tegnap bemutatott darab szerzője kétségtelenül élelmes ember. Megirt egy darabot, mely iránt a közönség érdeklődését azzal tartja ébren, hogy a harmadik felvonásban a szereplők egy része a parterren játszik, a hatás természetesen nem marad el s a publikum, mely a színpadi élet rejtelmeit csak a távolból csodálhatja, most közvetlen közelről láthatja a ki maszkírozott színészt. Már magába véve azért is elmegy a színházba. A darab meséjét elmondani abszurdom, mert meséje nincsen. Van azonban benne rettenetesen sok szójáték, még pedig a legközönségesebb fajtájából; ezekért a fővárosi újságírók között közszájon forgó rossz viczczekért azonban a tisztelt magyarosítok felelősek. Néha hallunk egy-egy elmés megjegyzést, sőt szellemes, ötletes mondást is. Ha ehhez hozzávesz- szük a szép muzsikát, hát konstatálhatjuk, hogy a „Postás fíu és húga“ ha nem is tartozik a legjobb darabok közé, eléggé megüti a mértéket s a kisebb igényű közönséget ki is elégítheti. A pompás, összevágó, precziz előadás csak fokozta a darab sikerét. Lányai Piroska (Klári) pajkos jókedvvel és élénk temperamentummal játszott. Ligeti Lajos (levélhordó) valósággal meglepett bennünket ügyes, ötletes és szeretetreméltó alakításával. Ebben a kezdő, fiatal színészben igazi tehetség van, mely ha idővel kiforr elsőrangú müvészszé emeli majd. A sok szereplő közöl rnég Szentes és Máthé Irénről emlékezünk meg, kik sokban hozzájárultak az est sikeréhez. f. m. — (Bányamester) Ma este kerül színre Zeller kitűnő operettje a „Bányamester,“ mely annak idején mindenütt zajos sikert aratott. A szép ze- néjü operett a társulat énekes személyzetének legkiválóbbjait foglalkoztatja. A főszerepeket Juhász Ilona, Lányai Piroska, Ferenczy, Boda, Szentes, Krémer és Baráti játszák. — (Ördög mátkája) Holnap este szónaelőadás lesz a színházban, mely alkalommal Góczi hires népszínművét az „Ördög mátká*-yát ádják elő. A darab a színtársulat legjobb erőit foglalkoztatja. Nagyobb szerepeket játszanak : Holéczi Ilona, Etsy Emilia, Lány ay Piroska, B. Polgár Fáni, Egry, Ferenczy és Szentes. ÚJDONSÁGOK. Adjunk kenyeret! . . . Kérelem a közönséghez A szatmári jószivekhez fordulunk ezúttal. Az emberszeretet, az irgalom, a könyörület nevében vesszük a tollat a kezünkbe, most, hogy a kegyetlen, ezu- dar hideg oly hirtelen köszöntött be. Ha még nem halt ki az érzés az emberi szívből, ha a nyomor még kelthet szánalmat, kérő szavunk bizonyára nem hangzik el pusztai szózatként. Gondoljuk el a helyzet rettentő voltát ; gondoljuk el annyi embertársunk ínségét és szenvedését! A maga megdöbbentő kegyetlenségében beköszöntött a tél zordonsága. A munka kevés, a kereslet megcsökkent, vagy megszűnt. Alacsony, roskatag hajlékokban, a pinczelakások összezsúfolt lakói közt ijesztő rémként jelent meg a nyomor. Az emberek fáznak és éheznek. Nincsen az emberi szenvedések között tűrhetetlenebb s kínosabb, mint az éhség. Mily borzasztó látvány az éhező agg, az éhező nő és gyermek, a munka híján kenyér nélküli férfi, kinek arczárói felénk ri az ínség ólomszürkesége ! Nem fordulhatunk el tőlük részvétlenül. vannak még szent és elmu- laszthatlan kötelességeink. Emberek vagyunk; büszkélkedünk, hogy van szivünk; szeretünk arra hivatkozni, hogy Isten képmására vagyunk teremtve. — Isten a jóság maga, úgy nekünk is a jóság legszebb díszünk. Hallgasunk tehát a kötelesség szent parancsszavára! Adjunk az éhezőknek ingyen kenyeret! Nyissunk mi is — mint minden más városban a társadalom megnyitja — az ingyen kenyérosztá boltot, hogy kapjon kenyeret, aki éhezik, hogy legyen betevő falatja a sok gyámoltalan aggnak, gyönge nőnek és éhező gyermeknek. Tegyék magukévé az ingyen kenyérosztás eszméjét társadalmunk vezető faktorai; alakítsák meg az ingyen kenyér-osztó bizottságot és mi a magunk részéről e lap hasábjain, a nemes czél iránt napról-napra ébren tartjuk a közönség figyelmét. A fény, a ragyagás, az élet számtalan örömei között gondoljunk egy kissé a nyomorra . . . Sötét, ijesztő a kép, ha felkeressük a szegénység hideg tanyáit és éhező alakok vonulnak el előttünk. Éhező alakok, akik esdve kérnek ngy darabka kenyeret . . . Nem sokat: egy darabkát, mely nektek, a csillogó pompa, a vakító fény, a sok öröm és szórakozás közepette ólő embereknek, semmi: az éhezőknek — minden. Adjunk hát kenyeret! Karácsony ünnepére meg kellen nyitni azt a boltot, a hol az éhesen kinyújtott kezekbe, a jók és nemesek jóvoltából egy darab kenyeret adnak, a hol módot adnak arra, hogy Karácsony szent ünnepére legyen betevő falatja annak, a kinek nem adott mást a Teremtő, mint küzdést és szenvedést . . . Az a falat kenyér, melyet megkap mindenki, aki abból kér: áldást hoz arra is, aki azt adja és pillanatnyi segítséget nyújt annak, aki kapja . . . Adjon tehát fillért a szegényebbje, de adjon többet a gazdagabbja; és adjon valamit mindenki, hogy legalább kenyér jusson minden éhező gyomorba. A szatmári közönség mindenkor megérté a jószivnek titkos sugallatát. Soha sem fogadta a rideg közöny fásultságával, ha nemes tettekre serken- kentették ; ha a jótékonyság esdeklő szavát emelte fel hozzá. Az ingyen kenyér-osztásra szánt adományok gyűjtésére készséggel vállalkozik lapunk szerkesztősége is. Nyilvánosan fogjuk nyugtatni az adakozók névsorának közzétételével a heérkezett adományokat és pontosan be fogunk számolni minden ténykedésünkről, mely az ingyen kenyér-osztást illeti. A városgazdái állás betöltséséhez. Miért mellőzték a heiyi pályázókat? Tegnap városszerte szóbeszéd tárgyát képezte a kijelölő bizottság azon határozata, mely az összes helyi pályázók mellőzésével idegeneket kandidált a városgazdái állásra. Nem tagadjuk eleinte bennünket is meglepett a dolog. Hogyan, hát a helyi pályázók közül senkit sem tartott a kandidáló bizottság megfelelőnek a városgazdái tisztség betöltésére? Elvégre a pályázó városi tisztviselőknek csak van annyi kvalifikácziójuk, hogy meg tudjanak felelni uj hivataluknak ? Akkor meg mi lehetett oka a mellőzésnek? Tán csak nem a protekezió! Már hegyeztük is a pennánkat, hogy szóvá téve a mellőzött tisztviselők sérelmét, megillető dorgatoriumba részesítsük az általános vélemény szerint bizonyos pályázók iránt elfogult bizottságot. A kandidáló bizottság tagjai is neszét vették a mindenütt felhangzó elégületlenségnek és megadták a megnyugtató magyarázatot. Hogy őket hivatalos működésűkben elfogultság vezette volna, arról szó sincs. Sorra vették az egyes pályázókat és behatóan foglalkoztak mindegyikkel külön-külön. És ekkor kisült, hogy a helyi pályázók közül csaknem valamennyinek nagyobb fizetése van, mint a mennyi a városgazdának. Csak természetes, hogy ez MARK0VITS EMANUELkizárólag honi gyártmányú czipő-üzlete ■ — SZATMÁR, Deák-tér. " ..... A téli idényre a legfinomabb férfi-, női- és gyermekezipőit nagy választékban ajánlja a váSáítÓ kÖZÓBSéf figyetolábfl.
