Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-03-31 / 1. szám
2. oldal Szatmári Hétfő 1. szám És mégis! A íiusvétnak egyszer meg keli érkeznie. El fog egyszer jönni a magyarságnak és a magyar iparnak is nagy ünnepe, csakhogy ehhez nagy akarások és szent fogadalmak szükségesek. Politikusainknak meg kell tanul- niok, hogy házszabálysérelmek és formula-viták már kimentek a divatból. Közgazdáinknak be kell ismerniük, hogy sok lényegtelen dolgot fújtak fel nagy- gyá: amikor a szorgos munkának istápolásával maradandót alkothattak volna. Mindnyájunknak meg kell tanulnunk, hogy késő nemzedékek irtozatos felelőséggel fognak terhelni minket, ha nem dolgozónk százszor többet, mint eddig tettük és nem tartjuk jobban össze magyarságunk szálait. Erős hitem, hogy mindez igazságok éltető erővel fognak kig'yu- ladni, mihelyst tisztitó szél elhordja a mostani nagy borúlátót. És ha nem bizzuk el magunkat ismét, ha nem szenderedünk el megint a közömbösségnek, pártosságnak és spekulációnak renyhe párnáin, akkor: de csak akkor, lesz még nekünk nagy és szent húsvéti ünnepünk! Oft»»-» »«»«>»<?» «A*0**6* QQteOW 9Q9C99999*«****» Jói jár, ha UUJfi cipőn jár. A szatmári fauzsora. Uj fajta tiiziSaspekuIáciő. Erélyes megtorlást! A múlófélben lévő szigorú tél folyamán, az egész ország viszhangzott a sok panasztól, a mely fa és szén kartelek és az ezzel kapcsolatos spekulációk ellen irányult. Nem a tisztességes kereskedelemnek sájátossága az a tünet, hogyha a konjukturák alkalmasak rá, abnormális haszon elérése céljából a közönség zsebére utazzék. Mégis láttuk, hogy a budapesti sajtó, nap-nap után hozta a fa és szénuzsorára vonatkozó közleményeit, melyekből beigazo- lást nyert, hogy a tisztes kereskedelem cégére alatt, kedvező alkalmakkor, mindig akadnak kalózkodó lovagok, kikkel szemben tehetetlen a; hatóság és tehetetlen a társadalom. A szatmári speciálitás azonban teljesen elütő az eddig ismert módoktól, de súlyosabb megítélés alá esik s oly káros kihatású, hogy még a lehetőségét is ki kell irtani, hogy ez a jövőben előfordulhasson. A megtörténtekért pedig a városi társadalomnak és a hatóságnak az egyénekkel szemben imponáló módon kell a megtorlás terére lépni, szakítva az eddig gyakorolt huza-vona politikával, -mert a megtörtént eset egyének hasznáért az egész városi társadalmat, és különösen a szegényebb nép- | osztályt károsította meg súlyos tízezrekkel. Az eset a maga száraz mivoltában a következő: A városi hatóság dicséretére legyen mondva — egy városi faraktárt létesített azon célból, hogy ezáltal szabályozza a tüzifaárakat. Miután a város avasi erdeje per alatt áll s a farakíár részére tűzifát nem szállíthat, igen helyesen a város úgy gondolkozott, hogy a missiót vett fával is gyakorolja. Az elmúlt télire való tűzifa, beszerzéséről jóval a tél beállta előtt gondoskodott a város, megkötvén a szerződéseket három vállalkozóval, akik idejében meg is kezdették a szállítást. &mde mi történt í Az egyik vállalkozó midőn | még a kötelezett mennyiségnek csak egy j kis részét szállította, le, látta azt, ha a várossal szemben vállalt kötelezettségét; nem teljesíti, úgyszólván uralhatja a. szatmári piacot, mert a városnak fája nem lévén, a városi faraktárral szemben ő diktálhatja az árakat. így is történt. Egyszerűen a szerződéses megái r lapodást felrúgva, a fát nem lett szállította; s a közönség kénytelen volt azért a fáért amit a várostól 32 koro/- náért kapott volna meg, az élelmes kereskedőnek 44 koronát fizetni. — A közönség zsebére való utazásnak ez a módja igen. egyszerit volt és sikerültJs, sőt ugyíátszik sikerülne az a vélekedés is, hogy a város — a hmatalos város csak nem fog egy adófizető kereskedő polgárával szemben a megtorlás terére lépni.! Hát ennél a már -már érvényesülő lapsusnál álljunk meg egy' kicsit! Ezt a kérdést tárgy alta a város tanácsa, szakbizottsága és & városi kommumitás is. Hetek múltak el, mar tavsszodik, nem történt semmit Mi nem az adófizető, s busás hasznot zsebrevágott élelmes kereskedő szempontjából nézzük az esetet s nem is a becsapott hivatalos város szempontjából, de annak a sok száz szegénysorsu polgárnak a nézőpontjából, kiknek a zsebébő’ 32 korona helyett 44 koronát vettek ki, és a kik a város lassúsága és erélytetenséga miatt a mai válságos időben nehéz tízezreket fizettek semmiért. — Nekünk az élelmes kereskedőhöz semmi közűnk—csinálj a az üzleteit úgy, amint kereskedői lelkiismerete megengedi, de a mi képünket viselő városhoz volna egy szerény kérdésünk! Miért alszik ez az ügy? Ha nem kényszeruették a kellő időben való szállításra, hol van a megtorlás? Ha a város hatósága a maga részéről befejezettnek tekinti ezt az ügyet, a polgárság nem, már csak azért sem, mert bárki élhetetlensége miatt nem hagyunk a jövőben a zsebünkben kalózkodni! Légiói Mai a „Regulái“ s,,».. m«»»«» «««•«*»• «««mm» «**««»«♦ ♦♦♦♦« «««*««««««••»»«• Herényid a szatmári gazdák dien. fi nagy táróin medence. Szatmár, március 31. Kevesen vannak jelenleg, a kik e nagy horderejű, de az illetékes hatóságok által lanyhán kezelt üggyel tisztában volnának. A dolog úgy áll, hogy az „Ecsediláp lecsapoló és Szamosbai- parti ármentesitő társulat“ által létesített u. n. Keleti csatorna nem képes feladatát, vagyis az összes vizek elvezetését teljesíteni, miért is az annak partjain elterülő földek, főként olyan csapadékgazdag időszakban, mint a milyen a múlt évben többször előfordult, állandóan veszélyeztetve vannak. Természetes, hogy ettől a kellemetlen körülménytől az érdekelt társulat mindenképen, azonban a lehető legolcsóbb módon szabadulni akar. És miért ne volna ez lehetséges épen a mai viszonyok között? Siet is vele a társulat, mert jóllehet a társulat a múlt 1912. évi, julius 5-én tartott közgyűlésén csak megbízta az igazgató főmérnököt a terv és költségvetés elkészítésével, az már még 1912. évi december 30-án a földművelésügyi ministerium által jóvá is hagyatott. Hány poros akta sárgult el az irigységtől ennyi szokatlan hivatalnoki fürgeség láttára ? A jóváhagyott tervezet szerint, me~ ■ lyet a kormányhatóság époly páratlannak ítél, mint a tiszaujlaki bajuszpedrőt a feltalálója, a Keleti csatora által le nem vezethető vizeket 5—6 napon keresztül a szatmármadarászi határban mesterségesen létesítendő tároló medencében gyűjtenék, azután lassan 5— 6 napon át bocsáianák a Keleti csatornán le. A tárolandó vízmennyiség kb. 3 millió köbméter és az elárasztandó terület csak 1000 hold lenne. Ezt a társulat igazgató főmérnöke állítja, tehát el kell hinni, j Mivel azonban itt ily nagy számokról van szó természetes, hogy ha azután egy millióval több a viz, vagy hogy az 4—5 ezer holdat áraszt el egy helyett, s igy & viz 5—6 nappal tovább borítja ezeket a trületeket, az már valóban lényegtelen. Az igazgató főmérnök szerint az nem számit semmit, mert „nagyrészt városi és uradalmi, területekről van szó.“ A jó, a finom társulati földek, óh azok egészen mások! Onnan ki kell küszöbölni a kártékony vizeket és le kell küldeni egy lyukkal odébb, a szatmármadarászi határba. Csináljanak vele majd azok is valamit, ha tudnak. Az egész dolog elég simán is ment, mert a tervet a társulat jórészt a vizektől kellemetlenül, a költség kevés volta miatt pedig kellmesen érdekelve, egyhangúlag el is fogadta. Talán már építenék is a társulati tagok eme közérdekű művét, ha a városi közgyüléTeleíon 336. TEsebeni És Sárvári teavaj, B Prágai-sonka, hideg ÍElvágoi- B0FyÍ[]9 rÜklOS-nál tak, pezsgők És borok <3 Deák-tér [Uárosi bérpalota] naponta frissen pörkölt kávÉk, Heller És Kugler bonbonok, t> fűszer És csemege áruk. Teleínni megrendelÉsek aznnnal házhoz küldetnek. 1—10
