Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)
1918-11-30 / 20. szám
2 SZATMÁRI GAZDA H ' U Ez nem illő, ezt nem várjuk a komoly hőstől, a magyar gazdától. Komoly megfontoltság és munka vezéreljék minden tettükben, a bosszút hagyják el hiszen a legtöbb esetben úgy sem az szenved a ki valóban bűnös, de a kit sorsa közelükbe kényszerít ; legyenek nyugodtan sorsát sen- kisem kerülheti el s mindenki, a ki aljas önzésével, kapzsiságával embertársai megvetésére rászolgált, megfogja kapni méltó büntetését, de az önbíráskodástól s ezzel karöltve a személy és .vagyonbiztonság veszélyeztetésétől tartózkodni mindenkinek elsőrendű kötelessége. Sőt ellenkezőleg, a gazdatársada- lomnak éppen a harcban kipróbált, megedzett s hazaérkezett tagjaitól elvárjuk, hogy minden oly mozgalmat, amely a személy és vagyonbiztonság ellen irányul elnyomjanak simán, még mielőtt kitörne s az izgatókat átadják a hatóságnak ; evvel az eljárással minden tisztességes ember becsülését érdemlik ki s a bűnös sem menekül szárazon. Rablás,gyilkolás, gyújtogatás, fosztogatás tapasztalatunk szerint úgy is azoknak sajátsága, kik a békés időkben is csak ily utón tudták fenntartani nyomorult életüket; nem szabad, hogy az ily martalócz néppel összetéveszthesse bárki is a mi munkás, komoly, értelmes gazdáinkat és gazdasági munkásainkat, nem szabad hogy a magyar gazda közismert becsületessége ilyenek által kockára legyen téve, s az ily fékevesztett bandák minősit- hetlen tettei oly állapotokat teremtsen, amelyek nagyon könnyen magukkal vonhatják az idegen beavatkozást, a mi feltétlenül heiyrehozhatlan következményekkel járna első sorban édes Hazánkra, közvetlen szenvedésből természetesen bő osztályrész fog jutni nekünk. Fődolog, hogy a hazaérkezők és itthon levők megértsék egymást, vállvetve fogjanak munkához s bizalommal nézzenek a jobb jövőbe. Gazdáinkhoz szólunk, hassanak oda, hogy minden községben — amint arra egyesületünk már a községekbe szétküldött hirdetményben is felhívta — a személy és vagyonbiztonság ve- szelyeztetve ne legyen, - a rend íentar- tását a már megalakított, vagy megalakítandó polgárőrség lelkiismeretesen teljesítse, ezenfelül ne keressék az egy községben lakók is embertársaikban az ellenséget, de é helyett egymással kezet fogva dolgozzanak, ezt kívánja saját érdekük, de ez a köz érdeke is édes Hazánkra nézve pedig egyenesen létkérdés. Dolgozzanak mert a munka nemesit távol tart minden rosz- nak még gondolatától is s boldog, megelégedett életet biztosit. * * * Most a háború után bekövetkezett események igazolják, minő nagy baj, hogy a gazdatársadalom szervezvenincs. Háayszor fordultunk mi csak az utolsó évtized alatt is gazdáinkhoz: tömörüljenek, hiszen hazánkban a mezőgazdasággal foglalkozók a lakosság 65 százalékát teszik ki, ha tömörülnek az őket jogosan megillető vezető szerepet tőlük senki sen vitathatja el, ha tömörülnek saját jólétükéi mozdítják elő; amire az egyes nem képes, azt egyesülve már egy község gazdái is könnyen elérhetik, gazdakörökben összejőve mily könnyű hozzá jutni a föld jobb megműveléséhez szükséges gépekhez, eszközükhöz, mily egyszerű a belterjes gazdálkodást bevezetni, a termények előnyös értékesítése is je- lentékényen megkönnyül, mert az utóbbi évek piaci árait nem szabad a jövőre nézve irányadóul venni, a rendes, békés idők beálltával visszatérnek jórészt e tekintetben is a régi állapotok, amikor bizony különösen az egyes gazda ismét nehezen fog csekély terményével a piacon boldogulni, pedig
