Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)
1918-02-09 / 6. szám
február 9. Meí.'őgazcfaságíni un ka-1 parisz ira j k. ■ ' Lslí idézve mindenki4 a glfe hl arra/jbogyí’ a nemsokára elkövetkező Ufb&zi munkát ouzgaloíhrnal.j gór Ida’ végezze. Legyen a gazdában wfös lelek, jőied-$. je Vérének omlását, pusztulását a bah: tereken, feszítse meg amugyis tulcsigázott erejét, mert az országnak szüksége van az ö erős karjára, nyogodt elméjére, mivel csak ezeknek a segítségével nyílik kilátás arra, hogy tud táplálkozni az ország, sőt még szövetségeseink is részesülnek abban, amit a magyar erőkifejtése révén a magyar föld megterem. Nem is sok biztatás kell a magyar gazdának, hiszen már három keserves esztendő apasztalata tanítja azt, hogy a nemzetnek ez az igazán fetitartó osztálya mindenkor és mindenütt teljésitette kötelességéi. Hi ven, becsülettel. Eredménnyel a fronton és a frot mögött. Igaz szeretete a haza földjéhez ezzel az osztállyal mindig jól tudta felejtetni a vele történt igazságtalanságokat. Akár vetni, akár aratni kelleit, a gazda sohasem kérdezte, hogy ha már munkájának, termését oda kell adni a pénz mai értékének meg nem felelő makszimális áron, miért szaporítják az ő terhét azzal, hogy neki pedig az iparcikkeket rémüleíes árakon kell megfizetni. Az ipari munkás pedig ezekben az időkben, mikor minden munkás kéz, a munkának minden órája óriási jelen.őségti a nemzeti termelésre, napokig sztrájkolt. Olyan politakai jogokat kereset ezzel a tüntető sztrájkkal, amelyeket immár senki meg nem tagad tőle. Kereste a békét, azt a békét, amelyet a központi hatalmak becsületesen és önérzetesen keresnek s meg is találnak, ha ilyen mozgalmak ellenségeinknél azt a meggyőződést nem keltik, hogy a szövetségesek területein belső zavaiok miatt hamarább fogynak el a készítelek, gyorsabban apadnak ki az erőforrások és igy kétségessé válnak a mi reményeink a békéhez. Az el- átáson sem javitott az a háromnapos sztrájk, amely a kettős monarkia két székvárosát felzavarta, hiszen a legerősebb képzelődés sem meri állitam, hogy a sztrájk, a létlenség termel. A három munkátalan nap sem politikai, sem gazdasági éretségről nem tesz bizonyságot. Csak távolabb vitt az bennünket a békétől, csak rontott az élelmezési viszonyokon. Ne csodálkozzanak ennek a tüntetésnek a rendezői, a részesei, ha már igen határozott jelek mutatkoznak arra, hogy a teljes bizonysággal várt béke eshetőségei azóta nagyon megromlottak. És azon sem szabad csodálkozni, ha a politikai jogokkiterjesztésének az őszinte, de meggondolt hívei nem szaporodtak e sztrájk révén, hanem gondolkodni kezdenek az emberek a felett, hogy a politikai és gazdasági könnyelműség miképen grasszálhat ebben az országban ily veszedelmesen. Ezekben a nagy időkben igazán arra volna szükség, hogy a tömegek vezetőiben legyen valami mértéke a j3 iitikai és gaz I rsagi belátásnak s jogosan elvárhat-' mml;, hugy .egai. .jí> gondolkodni tudjanak.s ne vigyék az kdének ind#> Jfomegepfclyjan mozgalmakba, áme- iyekből ®emmi ti^zon néni étőhel, hanem teljes bizony- nyál származik^' váfehetetlen kár a mindenki által piy? nyira óhajtott béke- elérésénél. Gazdasági iskola rokkantak részére Debrecenben.*) A háború negyedik esztendejében járunk; egyre több lesz a rokkant, kiknek zöme a2 Alföld napbarnított arcú, kérges tenyerű, acélos izmu földművelői közül kerül ki. Ezek nem akarnak, de nem is lehet, hogy egész életükön mint közsegélyre szoruló eltartottak éljenek; ez egyrészt rdppant nagy munkaerőveszteség volna, másrészt alig kiszámítható anyagi áldozatába kerülne az államnak. Ezeknek nagyrésze nem vesztette el egészen munkaképességét; bizonyos százalék csökkenés állott be náluk; emellett munkaképességükben történt jelentékeny hanyatlás, mit munkára neveléssel, munkakedvüknek fokozásával eredménnyel dolgozó munkaenergiává lehetne átalakítani. E céit szolgálják a rokkantiskolák, melyek hivatása „a sérült katonákat csonkulásukra; illetve bénulásukra való-tekintettel, korábbi foglalkozásukra újból begyakoroltatni, amennyiben ez nem lehetséges, uj foglalkozásra tanítani.“ Minthogy pedig a vezetők törekvése odairányul, hogy minden rokkant előbbi foglalkozására szakszerűen kiképezve, újból odatérjen vissza s minthogy a mező- gazdasággal foglalkozók közül kerül ki a legtöbb rokkant: igy a legtöbb rokkantiskola is elsősorban mező- gazdasági képzést nyújt. A debreceni rokkaniiskola tanterve szerint „feltét- lenől ei kell látni őket elméleti éá gyakorlati gazdasági ismeretekkel; mindent el kell követni, hogy mindazzal a tudással és képességgel bírjanak, mire mint gazdasági alkalmazottaknak, munkásoknak, kisgazdáknak az életben, annak küzdelmei között föltétien szükségük lesz.“ Az iskola általános gazdasági tudás mellett főleg a következő szakképzések elsajátítása után bocsátja el a rokkantakat: gyakorlati kisgazda, gazdasági munkafelügyelő, kertész-gazda, méhész-gazda, állatgondozó, háziipari munkás. Mindezek elnyerésére rendelkezésére áll az iskola konyhakertje, gyümölcsöse, mezőgazdasága, tehenészet és nagy méhészet. A gazdasági tananyagban felöleli az iskola a ta- iajismeret, a szántóföldi, kerti, legelői és réti növénységen helyes lenne, ha Szatmáron is hasonló irányú iskolát állítanának fel p. a rokkant iparosok részére; ott van az asztalos árugyár hatalmas épülete, ennek igénybevételével a kérdés megoldása lényegesen meg van könnyítve.
