Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-05 / 18. szám
2-fk oida!. SZATMÁRI GAZDA május 5. mutatják, hogy a gazdaközönség ke, d rájönni arra, hogy ezen a téren is nagyobb munkásságra, több cselekvésre van szükség, ha mezőtermelvényür.ket fokozni akarjuk és ha gyümölcstermésünket meg akarjuk sokszorosítani. A gyümölcs- illetve az almafának egyik legnagyobb ellensége a véríetii. Ezt az ellenséget a gazdák nagyobbrésze tapasztalásból bizonyára ismeri. Az alföldi gyümölcstermesztésnek, főképpen az alma termesztésének nagyon sok ellensége van, sokkal több ellensége, mint a hegyvidéken, úgy hogy az alföldi gyümölcstermesztés sokkal több nehézségbe ütközik, sokkal több bajjal jár, sokkal több munkát ró a gazdákre, mint a hegyvidéken. E sok ellenség között is az almafának legnagyobb ellensége a vértetü. Miben rejlik a vértetü veszedelmesscge ? Abban, hogy nem a termést pusztítja — mint az almamoly — hanem magát a fát támadja meg, magát a fát pusztítja el és öli meg. A vértetü az almafának minden részén él, a gyökértől 1 ezdve a legfiatalabb hajtásokig. Azonban a vértetü nem képes az almafának minden részén megtelepedni. Ö a fának nedvéből táplálkozik, annak a nedvét szívja s ezért szívó szervével keresztül kell hatolnia a fának különböző védőszövetein (fahéján, kérgén), azonban ez állat szivószervének gyengesége lehetetlenné teszik neki azt, hogy a fák bizonyos helyén megtelepedjék. A vértetü az almafák törzsén, az öregebb ágikon, ahol ép héj és kéreg van, megtelepedni, megélni nem bir, mert a védőszöveteken, héjon és kérgen j áthatolni nem tud és nem tud a fának élő szövetéhez j hozzáférni, amiből a fa nedvét elszívhatná. Ellenben, meg tud élni az almafa mindazon részein, ahol a fá- 1 nak héja nem keményedett, nem fásosodott meg any- ‘ nyira, hogy meg tudná a szivószerv behatolását akadá- lyozni. Így megél a fa fiatal hajtásán, a fiatal, zöld vagy még alig megfásosodott részein és megél mindazon helyen, ahol bármi okból a fának az élő szövete szabaddá lesz téve. Megél mindenütt, ahol egy ágat lemetszünk a fáról, ahol a fának az élő szövete napfényre jut. Megél mindenféle sebes részén a fának, ahol efféle okból kifolyólag a fának az élő szövete felszínre kerül, ahol aztán megtelepszik és szaporodik, ha meg nem akadályozzák: A vértetü szívása következtében a növénynedvek elapadnak. Továbbá a szívás által okozott inger folytán, részben pedig azon nedvek hatása alatt, amelyet ezen állatok az almafa szöveteibe beeresztenek, a beszúrás helyén buja növekedésnek indul a fa azon része s a fa elkezd görcsösödni, dudorodások támadnak és ez a szöveteltorzulás mindinkább fokozódik és mindaddig tart, mig ott azon a helyen vértetvek vannak, melyek a fának nedvét szívják és izgatják. Mire vezet ez most végeredményben ? Arra, hogy e kóros elváltozások előbb-utóbb egészen elfoglalják az illető gályák, ágak terjedelmét is és ezzel megakadályozzák ott a rendes nedvkeringést, minek következtében a fa egyes részei elpusztulnak és ha maga a fa, vagy annak ága nem is pusztul el, a megkevesbedett, megapasztott nedvszállitó csatornákon keresztül nem tud a koronába, a gyümölcshöz annyi nedvet szállítani, amennyi a gyümölcs megérleiéséhez szükséges és igy a gyümölcs nem tud kifejlődni, vagy ha kifejlődik is, idő előtt lehull. vagy a tán megrothad. E vértetük okozta eltorzulás legmagasabb fokát Vasmegyében volt alkalmam iát- ni, ahol voltak olyan fák, amelyeken gyermekfejnagy- ságu vértetvek okozta dudorodások voltak, a fa élt, szépen leveledzett, kihajtott minden tavasszal, de gyümölcs a ián többé nem érett meg, mert mielőtt megérett volna, lehullott a fáról. Ebben áll a vértetüknek veszedelmessége, miután e bajnál nemcsak termésről, hanem az egész faállományról van szó. Ha nem akarunk az almatermesztéssel teljesen felhagyni, sürgősen és hatásosan kell ezen kártevők ellen védekeznünk. Védekeznünk kell annyival is inkább, mert azok a kísérletek csütörtököt mondottak, amelyek odairányultak, hogy hátha lehetne olyan almafákat kikeresni, amelyeken vértetü nem él. Azt konstatáltuk ugyan, hogy egyik almafát jobban, a másikat kevésbé lepi el, de ez is helyenként változik, egy bizonyos almafafajtán a vértetü kevés, addig a Dunántúlon ugyanazon a fajtán sok a vértetü s viszont az az almafa, amelyen itt van, az ott nem tanyája a vértetiinek. A vértetü ellen való védekezés eszközei a permetezés és kenegetés. Ha a vértetüt ki akarjuk pusztítani az almafáról, el kell zárnunk azokat a részeit a fának, azokat a sebeket és azokat az ághelyeket, amelyen a vértetü meg tud telepedni. Ennek a kenésnek vagy permetezésnek amellyel ezt eszközöljük, egyúttal természetesen olyannak kell lennie, hogy ezzel a vértetüt el is pusztítsuk. Ha az anyag, vagy a munka rossz, akkor megtörténik az, hogy a bekent seben, azon a helyen a kenés alatt a vértetü megmarad, ott tovább szaporodik, tovább bántja a fát és a se.b további kiforrása révén a védőanyag lehull, lemálik a sebről és a vértetü megint ott van, szaporodik tovább. Ezekben a mostani súlyos időkben mindenütt nehéz helyzetben vagyunk, azért, mert azoknak az anyagoknak, azoknak a szereknek nagyon híján vagyunk, melyek a vértetü irtására alkalmasak. A vértetü irtására legalkalmasabbnak tapasztaltuk eddigelé a petróleum- emulziót, a gyümölcsfa-carboliumot és a kátrányt. Abban a kis útmutatóban, melyet dr. Gerle Imre kiadott a gazdák részére, a gyümölcsfa-carbolium nincs említve, — de ez mellékes — mert most nem is lehet kapni. Van ugyan most is a Helvey-féle gyümölcsfa- carbolium, ennek ára azonban szintén hadi, háborús, úgy, hogy mm.-kint, ami azelőtt volt 40—50—60 K., az most 300 koronán felül jár. A petróleumnak szintén az a baja ez idő szerint, hogy nincs. A vértetü elleni
