Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-31 / 13. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG! HETILAP. A SZATMÁR'MEGYEl GAZDASÁG! EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZ ATM A RMEQ Y EI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Őszinte szavak. József napja elmúlt s a magyar közmondás szerint József napján még az özvegyasszony ekéje is kimegy. Nagy igaza“ van ennek a mondásnak,' Ttt sajnos, ma a mikor igazán nagy szükség lenne a tavaszi mezőgazdasági munkák megindulásának, erről alig lehet szó. Ma még a legjobban érdekelt bérlők is kénytelenek összetett kézzel várni a jó időt, hogy legalább néhány napig ne essen az eső s felszikkadjon annyira a föld, hogy a boronával meg lehesen fésülni az ősszel jól előkészített talajt. őszi vetés vármegyénkben bőven van; eltekintve h e 1 y e n k i n t megálapitott egér kártól — jól telelt, ebből reménye lehet a gazdának s ugyanakkor mindnyájunknak, kik ma deka számra belépti jegy mellett kapjuk a kenyeret. Tavaszi vetőmagról a mai háborús és nehéz közélelmezési viszonyok mellet a kormány becsülettel gondolkodott, adott annyit, amennyit lehetett s oly árért a mi ma elviselhető, az igaz, hogy egy kicsit a gazda előtt különös és méltán— miért rekvirálták tőle a búzát 41 K. 50 fillérért s ő neki kiutaltak vetőmagot 55 koronáért a Bácskából. Ez az intézkedés eszembe juttatja a szabolcsi parasztnak a mondását, mikor Nyíregyházáról Hadházra a régi világ szerinti vegyes vonattal 75 krajcárért utazott s mikor haza indulóban Hadházon jegyet váltott személyvonathoz és 1 forint 20 krajcárt kellett fizetni, azt mondta: „Hát messzebb van Hadháztól Nyíregyháza, mint Nyíregyháza Hadháztól; ezen akkor kodéba esünk. „Tempora mutantur et nos mutanur in iliis“, jó magyarul: Más idők, más emberek; akkor nem volt világháború, akkor terményünkkel alig tudtunk mit csinálni, most a kormánynak felelősége teljes tudatában egy pillanatra sem szabad szem elöl tévesztenie, hogy a múlt évi gyenge terméssel szemben a fogyasztók megsokszorozódtak. Nem is volna az baj; közvetlenül tapasztalom, hogy a gazda belenyugszik abba a maximális árba, csak azt nem lehet elfogadnia, hogy ő mint legnagyobb fogyasztó, minden iparcikket 200—1000 százalékos áremelkedés mellett tud beszerezni s még igy is nehezen, úgy szólván a gyáros, kereskedő kegyéből; azt mondják erre, hogy az iparcikkeket maximálni nem lehet, képtelenség. Hát kérem ez az állítás véleményem szerint téves, tessék megbízni evvel a dologgal is báró Kürthyt s akkor hiszem, hogy egy hónapon belül rend lesz ezen a téren is, mert bocsánat — az a cipő maximálás olyan kísérlet, mely a- laponegy pár cipőnek az árát kitalálni igazán Szénát és szalmát bármily mennyiségben a legelőnyösebb feltételek mellett vásárol a katonaság. Gazdáinkat felhívjuk készleteiket jelentsék be ====«=— sürgősen egyesületünk titkári hivatalánál. ====■
