Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-03 / 5. szám

február 3. SZATMÁRI GAZDA 3-Sc oldal. cig se késlekedjünk, hanem siessünk megállapítani á baj okit és ha csakugyan métely az ok, igyekezzünk minél előbb alkalmazni a kamálával való gyógyítást. Juhoknál a métely jelenlétéről 1—2 próbalevágással győ­ződünk meg. A kamala bár korlátolt mértékbe*, de rendelkezésre áll. A »Hangya* szövetkezet a háború dacára, elég te­kintélyes mennyiséget szerzett be belőle, amelynek meg­bízhatósága minden kétségen fölül áll. A gazdaközön­ségen a sor, hogy a Hangyának ezt a vállalkozását, a saját javára kihasználja. A kamaiát legcéiszerübb szakértő állatorvos köz­bejöttével alkalmazni, aki az adagok megállapításához, a beadás módjához, megismétléséhez szakképzettségé­nél fogva jobban ért, mint az egyszerű gazdaember, de nem okvetlenül szükséges állatorvos közbenjötte. Azok­nak, akik nem akarnak vagy nem tudnak állatorvost alkalmazni, ajánljuk, hogy a körülmények (állataik kora, tápláltsága, a betegség előrehaladásának állapota stb.) ismentetése mellett forduljanak a M. kir. Állatorvosi Főiskolához tanácsért. A főiskola tudós tanárának dr. Marek Józsefnek ismertetése nyomán közöljük mégis az alábbi rövid tájékoztatást.. A kama'.aport juhoknak darabonként 7.5 grammos adagokban szokás beadni és ezt 1—2 napi időközök­ben kétszpr-háromszor kel! megismételni. A szarvas- marha testsúlyához viszonyítva jóval kevesebb kamaiát bir el, mint a juh. Szarvasmarhára az egész gyógyítási eljárás folyamán 40—50 gramm kamaiát lehet számí­tani 100 kg. élősúlyra. Ezt még jó erőben lévő álla­toknál 4, legyengüiteknél 6—8 részre osztva adjuk be. A beadás legcélszerűbben úgy történik, hogy a kamata­iért kéfszerannyi gahonaliszttel és kétannyi vízzel ösz- szegyurjuic, falattá alakítjuk és az állat nyelve tövére helyezve, vagy rákenve adjuk be. Különben csak ismételhetjük, hogy aki rászorul, minél előbb alkalmazza, részletes tanácsért pedig for­duljon az állatorvoshoz, vagy az állatorvosi főiskolához. Sz. Gy. A gazda teendője február hóban. A gazdaságban még mindig folytassuk a. trágya- hordást és annak szétteregetését, siessünk vele különö­sen a fagyosabb időben, hogy az áltálános olvadás be- álta előtt elkészüljünk. Ismételten figyelmeztetjük gaz­dáinkat, hogy összes tavaszi talajművelő eszközeiket rendbe hozassák, mert kedvező időjárás esetén február végén már igen gyakran szánthatunk s vethetünk. A faragóban végezzük be a már megkezdett munkákat, mivel már őszig kevés időnk lesz itt foglalkozni. Mag­tárakban a gabona rostálását, forgatását folytassuk, tiszta időben pedig nappalra nyissuk ki az ablakokat, hogy kellőleg kiszellőződjék s a doh és penész el ne terjedjen. Gépek megrendelése már eszkőzlendő, mivel a gyárak idejekorán nem lesznek képesek szállítani, ha elkésünk a rendeléssel, pedig még azt is figyelembe kell venni, hogy a vasút ma a háború miatt késedel­mesen szállít. A gépek vételénél a gazda körültekintés­sel s óvatosan járjon el s forduljon tánácsért olyanok­hoz, kiknek jártasságuk van e téren, másrészt pedig tel­jesen megbízhatók. A fahordás még folytatható, vala­mint — amennyiben a cselédség rá ér — a fa felda­rabolását is megkezdhetjük s boglyákba rakjuk. A gyümölcsösben, szőlőben szintén folytassuk a trágyázást s készüljünk elő a nagy tavaszi munkához; a gyümölcsösben a fák tisztogatását és a hernyó sze­dését még e hónapban folytathatjuk. Konyhakertben amennyiben az idő megengedi, megkezdjük az ásást és február végével a petrezselymet, sárgarépát vessük el, mert csakis akkor kapunk szép termést, ha lehetőleg korán véleményezünk. A melegágyakba a vetést be kell fejezni, azonban még plántáiást ne csináljunk, mert az idő nem eléggé megbízható. Pincében, ha a borok le­fejtését már befejeztük, semmi különösebb munka nincs, a szellőztetésről azonban gondoskodjunk. Az istállókban figyeljük a takarmányozást nemcsak azért, mert a gazda szeme hizlalja a jószágot, de mi­vel még messze van a tavasz és soha sem tudjuk med­dig fog tartani a tél s ha csak egy marok takarmány megy egyszeri etetésnél egy dr. marhánál kárba, az már egy istállóban oly mennyiséget tesz ki egy télen át, hogy annak hiánya könnyen zavarba hozhatja a gaz­dát. Mindennél, de különösen a takarmányozásnál ajánl­hatjuk a legnagyobb takarékosságot, mert csak igy te­lelhetjük ki marháinkat jól s nagyobb anyagi áldozat nélkül. Különfélék. Egyesületünk igazgató választmánya Böször­ményi Emil dr. egy!, alelnök vezetése mellett f. évi ja­nuár hó 31.-én Szatmáron ülést tartott. Ülést vezető egyl. alelnök jegyzőkönyv hitelesítése után két királyi kitüntetésről emlékezett meg, melyek oly egyéneket ér­tek, kik egyesületünk működésével szorosan kapcsolat­ban állanak s bejelentette, hogy Rubinek Gyulát az O. M. G. E. igazgatóját legfelsőbb kitüntetése alkalmá­ból az egyesület nevében üdvözölte, indítványozza to­vábbá, hogy Kende Zsigmondot egyesületünk volt ef-- nökét, alapitó és választmányi tagját abből az alkalom­ból, hogy Őfelsége a bárói cim adományozásával tün­tette ki, az egyesület átíratilag üdvözölje. A választ­mány örömmel vette tudomásul a legfelsőbb kitünte­téseket s elnök indítványát elfogadta. Ezután az ülés a nagykárolyi pénzügyigazgatóság 4802—1917, számú át­

Next

/
Thumbnails
Contents