Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-03 / 5. szám

SZATMÁRI GAZDA február 3. aratóról, kaszásról gondoskodni, ez nagyon csa­lóka lesz ez évben, ha az Isten kedvező idő­járást ad, mert tudoinásuF kell venni, hogy vármegyénkben az őszi vetés hála az égnek jelentékeny területtel több, mint az 1915. évi volt s egyesületünk tavaszi vetőmagvakról is gondoskodott, igy tehát nem olyan gondolom számítás kellene, hanem lehetőség szerinti biz­tos alap a munkás szükséglet pontos megálla­pításához, nehogy akkor legyen ismét kapko­dás, mikor aratni kell s akkor egyesek a dolog könnyebb végét fogva a felelősséget egyszerűen a háborúra hárítsák. Ez — bizonyos, hogy a .legkönnyebbedé aki béke idején, normális viszonyok mellett szeret sütkérezni a hatalom fényében,, annak legyen- bátorsága ily nehéz viszonyok között kiállani a síkra és viselni a felelősséget, vagy beismerve gyengeségét, helyt adni másti ak, ki' rátermett s a mai háburus viszonyok mellett sikerrel meg tud felelni nehéz kötelességének. Nem látjuk a községi munkabizottságok mű­ködését, pedig jól megjegyezendő, hogy ezeknek a falusi szerveknek működése nagyon becses és éppen az év elején, kellene a. legintenzívebb munkálkodást kifejteniük, most van a fömunka idejük, később már csak egy kis ellénőrzés a teendőjük, a mikor tulajdonképpen jól cső ér­zéssel nézik a gazdasági munkák sima lebo­nyolításánál önzetlen fáradtságuknak értékes gyümölcsét. Igen fontosnak és nélkülözhetetlennek tart­juk a községi munka .bizotságok munkájának az egész vonalon leendő forszírozott, megindí­tását, de nem tartjuk célhoz vezetőnek, ha a falusi bizottságok — mint egyik másik helyről hallotok, — hogy azt mondjam front szolgálatot teljesítenek s megbeszélik a lapok utján a há­borús eseményeket, ezután szidják a kormányt s az egész háborút s nagy bölcsen szétoszlanak azzal, hogy bizony nincs ember, nagy a mun­kás hiány, nem lesz a ki learasson. A falusi munkabizottságnak nem ez a hivatása, annak pon­tosan össze kell Írni még a rendelkezésre állít­ható, munkaerőt, pontosan meg kell állapítania a munkás szükségletet, ősze kell gyűjtenie mind­azokat a biztos adatokat (hány arató-, kaszáló-, kapáló gép van a faluban stb, mennyi a ló és menynyi a marha igás erő stb.) a melyek alap­ján törvényhatóság első tisztviselője hű képét nyújthatja a kormánynak a törvényhatóság mun­kás szükségletéről. A falusi munkabizotságok ielkiimeretes, ön­zetlen, pontos, körültekintő munkásságára van fektetve kőzélelmezésünk és hőseink szükségle­tének fedezése, a kis faluból kelj kiindulni, a. messzekiható munkánk a mely mellesleg nem igénye! oiy nagy fáradtságot, mint inkább jó­akaratot és józan belátását annak, hogy ma en­nek a kis közgazdasági szervnek stagnálása a nagy szabású, hazánk, nemzetünk egész jövőjére kiható emberfeleti küzdelemnek pótolhatlan ká­rára történnék. Tudom több helyen dicséretes buzgalom­mal dolgoznak e bizottságok, de eredményt csak úgy lehet felmutatni, úgy lesz aratásunk, idei termésünk emberileg biztosítva ha egyet­lenegy falu sem vonja ki magát a munkából; bár már az idő egy kissé előhaladt s a munka­erő szétosztásánál esetleg más törvényhatósá­gok megelőztek, még nem késő, még sokat el lehet érni, csak a vezetőségnek a pontos ada­tok rendelkezésre álljanak. Ha idejekorán megteszünk mindent a si­ker érdekében, az nem maradhat el, mert a kormánynál, a hadvezetőségnél gazdasági ter­melésünk biztosítása érdekében mindenki a legmesszebbmenő támogatásra bízvást számíthat. A máj métely gyógyítása. Az utóbbi szokatlanul nedves évek hatalmas ará­nyokban növelték és terjesztették a májmétely veszedel­met és épp ezért legjobbkor jött e betegség orvossze­rének felismerése. Másrészt azonban legroszabbkor is, mert, az orvosszert a Keleti-Indiában és Ausztráliában, tehát ellenséges angol területen diszíő kamalafa termése ’ szolgáltatja. Érről kaparják le azt a pirosas szinü part,, mely a mételynek régóta keresett, orvossága. A métely tudvalevőleg kérődző háziállataink (ju­hok, szarvasmarhák) májában éiőskodik. Az állatok nedves legelőkön, a nyár és ősz folyamán , veszik fel á mételynek, a fűszálakra telepedett, tótokon alakját. Á métely a gyomorból a belekbe, majd az epevezetéken át a májba jut, ahol néhány hónapig élősködik. Kez­detben alig lehet valamit észrevenni a még támadott ál­laton, <de amint a férgek a májban növekszenek, mind inkább jelentkeznek a méteiybetegség jelei, amely teljes leromlással, sárgasággal és vizkórsággal szokott végződni. A nyáron, ősszel megtámadott szervezet tehát rend­szerint esik a tél utÓlja, tavasz kezdete felé szokta a betegség jeleit mutatni. Most van itt tehát a végső ideje, hogy a megtámadott állatok gyógyításáról gondoskod­junk, különös figyelemmel kell kisérni azokat az álla­tokat, amelyek a múlt esztendőben junius második fe­létől kezdve nedves, nyirkos legelőre jártak, főképen az ilyen juhokat. Ha ezeknél étvágytalanságot, gyengülést, bágyadtságot, lesoványodást. a nyálkahártyák elhalvá- nyodását, vagy éppen sárgulását tapasztaljuk, egy per­

Next

/
Thumbnails
Contents