Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-11 / 32. szám
SZATMÁRI GaZD 5 és árváinak felsegélyezésére országos mozgalom indult meg. Egyik-másik vármegyében bámulatos eredményekről értesülünk, pl. a szomszédos Szabolcsvármegyének egyik nem is olyan dúsgazdag grófja évi tízezer koronát, tehát a három évre — amennyi időtartamra tervezve van a társadalmi utón való segélyakció,— összesen 30 000 koronát ajánlott fel. Mily szép megnyilvánulása a jótékonyságnak s közölhetjük, hogy ilyen lelkesedéssel karolják fel az ügyet nemcsak a nagybirtokosok, de a közép- és kisbirtokosok is, mindenki tisztában van azzal, hogy az a gazda, aki ott, a harctéren ennek a hazának védelmében hősi háláit halt, teljes tudatában volt annak, hogy miért küzd; tudatában volt annak, hogyha ők nem állnak áttörhetlen falként az ellenséggel szemben, ez a föld soha többet magyar föld nem lesz. Egészen természetes, hogy egyesületünk az országos akcióhoz csatlakozott s amint azt már lapunk hasábjain közöltük, megalakította a Szatmármegyei Gazdák Hadsegélyző Bizottságát, sőt megválasztotta a vezetőséget, felkérte a járási főszolgabirákat és kibocsátotta a bizottság működési programmját, természetesen a Gyüjtőivekkel együtt. Vármegyénk bizottságának elnöke, dr. Fa- lussy Árpád alelnökünk, országgyűlési képviselő a nála megszokott s mindenkor tapasztalt agilitással vezeti és irányítja az ügyeket s a siker iránt kétségünk nem is lehet, azonban mégis kötelességünk gazdáinkhoz fordulni azzal a kérelemmel, ne kezeljék ezt a gazda — becsületbeli ügyet olyan könnyen, nem könyör- adományról van itt szó, de kötelesség teljesítésről, nem alamizsnáról, de vérrel szerzett munkabérről; tudjuk nagyon jól, hogy gazdáink száz és száz irányban vannak igénybe véve, a megélhetés is nagy gondot ad ma, de azért a gazdának szive nem zárkózhatik el azoknak az özvegyeknek és árváknak segélyezésétől, akiknek fenntartójuk ott kint a harctéren e haza földje, tehát az ő gazdaságuk védelmében is vérzett el. Ez alkalommal a működési prógramm részleteire nem tartjuk szükségesnek kiterjesz2-ik oldal. kedni, megküldtük azt minden főszolgabírónak, mint a járási bizottság elnökének annyi példányban, hogy abból minden községbe kerülni fog legalább egy. A községek elöljárósága, lelkészek és tanítók feltétlenül tudomással bírnak e mozgalomról, azok gazdáinknak szívesen fognak tájékozást nyújtani s megádják azt az útmutatást, amelyet követniük kell. Kérelmünk csekély. Csak egy koronát minden bevetett kath. hold után évente. Ez volna az az összeg, amelyből annak a horribilis számot kitevő elesett hősnek özvegyeit és árváit fel lehetne segélyezni, legalább is addig, amig a kormány képes lesz az állami segélyezés ügyében véglegesen intézkedni. Csak egy koronát minden bevetett hold után azoknak a hősöknek özvegyei és árvái felsegélyezésére, kik legfényesebb tanubjzony- ságot tettek arról, hogy : „Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar! Bölcsőd ez, majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sorskeze Itt élned, halnod kell !“ augusztus 11. Termeljünk repcét! A repce termés nálunk meglehetősen ismeretlen, bár az Alföld déli részén a Bánátban, Bácskában termelése nagyon kiterjedt, ott tavaszszal csak úgy sárgul a sok repcetábla. Pedig ez a jól. gyakran fényesen fizető növény nagyon megérdemelné, hogy kiterjedettebb mértékben foglalkozzunk vele. Különösen ma van nagy jelentősége, mikor zsir- és kenőanyagokhoz szinte lehetetlen hozzájutni. Óriás az olajszükséglet és a jó ár évekig biztosítva van. Hazafias munkát végzünk, ha az olajos növények termelését kiszélesítjük. De üzletileg is nagyon szépen jövedelmez, annyit mindenesetre terem, mint a gabona és maximális ára 90 korona! Tehát jóval többet jövedelmez, mint az aránylag alacsony áru búza. Termelése egyáltalában semmi nehézséget nem okoz, kapálásra és ápolásra nem szorul, nincs több dolog vele mint a gabonafélékkel. A talajt kitűnő erőben hagyja vissza s utána ki
