Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-11 / 32. szám

augusztus 11. SZATMÁRI GAZDA 3-ik olda\ váló és sok búza szokott teremni. A talajt egyáltalán nem zsarolja, amit a másik olajos növényre, a napra­forgóra nem lehet mondani. Pedig a napraforgóval ná- lunlvis többen megpróbálkoztak. Igen nagy előnye, hogy korán, junius első napjaiban aratható, pár napra rá csépelhető, tehát jóval aratás előtt nyújt jövedelme, — ami a mai pénzbő világban talán nem is olyan fon­tos, mint az, hogy utána még igen jó eredménynyel vethető köles, muhar, csalamádé. Vetőmagul nagyon ke­vés kell belőle, p ár kilogramm és ezt a Magyar Olaj- és Zsiripari Központ rendelkezésére bocsátja. Előnye a mai világban, hogy a Magyar Olaj- és Zsiripari Köz­pont a beszolgáltatott repcze után legkevesebb 30 százalékát repczepogácsa alakjában visszaadja, hogy ez mit jelent ma, azt minden gazda tudja ! Egy kiváló takarmány, amihez máskép talán nem is lehet jutni. A jövő évre a fenti Központ a repce árául 75 koronát mint minimális árat biztosit, tehát még drágább is lehet. Ez a fontos növény tápdus, jól trágyázott földet kivan. Nem szabad tőle a trágyát sajnálni, de ha kap, meg is hálálja. Legfontosabb trágya a juh- és sertés­trágya. Nagyon meghálálja a műtrágyát is, de ma ezek­ről szó sem lehet. Ha ezt a szabályt betartjuk, az aratás időpontját el fogjuk találni. Természetesen az aratásnál óvatosan kell eljárni, ha lehet, holdvilágos éjjel, kora hajnalban végezni, mert ilyenkor pereg legkevésbé a mag. A learatott repcét, úgy mint a gabonát, kévékbe kötjük és keresztekbe rakjuk mint a gabonát. Sok he­lyen a kévéket 25—30-as csomókba rakják, lekötik, hogy a mag szebb, fényesebb legyen, ugyanis a mag ezekben a csomókban bizonyos utóérésen megy ke­resztül. De nem feltétlenül szükséges. A kellő időben aratott repce keresztekben is nagyon szépen utána érik és szép fényes fekete lesz. Sőt még cséplés után is so­kat nyer a mag színben és fényben. Azonban mindig kisebb hiba egy kicsit zölden vágni, mint túlérni hagyni, mert akkor sok mag kipereg. Szükség esetén géppel is aratható, de inkább csak marokrakó aratógéppel, mert a kévekötő sokat kiver. Természetesen ha gáppel ara- tunK, a teljes érést nem szabad bevárni. A hordást szintén gonddal kell végezni, ahol ke­vés van, ott harmaton, kell behordani, persze ahol sok van, ott muszáj egész napon is hordani. A szekeret mindenesetre ponyvával kell kibélelni, igy nagyon sokat megmenthetünk, ezek az itt összegyűlt magvak adják a legszebb magvakat, melyeket különösen vetőmagnak használhatunk fel. Ezek rendesen az érett, szép fekete magvak. Persze minden felesleges rázás, ütés a hor­dásnál mellőzendő. A cséplés tág kosárállitással vég­zendő és a dob 4 sinre szerelendő. V Cséplés után a magot, különösen ha nem nagyoa érett állapotban vágtuk, nem szabad tulmagasan felhal­mozni. Az első 48 órában csak 1 — 2 arasznyi maga­san töltjük fel és nagyon jó délelőtt, délután az első napokban a felmelegedés elkerülése végett átlapátolni. Pár nap múlva a mag kiszárad, szép fényes fekete lesz és szállítható. Ha lehet legjobb a géptől mind­járt eladni, mert nagyon nagy százalékot szokott apadni. Teremni szokott holdanként 4—12 mm. és né­ha több i$ és az ára békében is mindig több volt, mint búzáé, 22 — 23 koronás búzaár mellett 30 — 33 korona volt. A repce legjobban megterem a jó televényes fe­kete földön. Vagyis az alföld legnagyobb részén Külö­nösen a réti fekete, televényes agyagtalajokon terem jól, de termelhető a jobb minőségű homokon is, sőt mint személyesen kipróbáltam, a nem túlságos vad szikken is terem. Jóeredménynyel termeltük a krassószö- rénymegyei sárga, szappanos agyagon is. Évek óta foglalkozom a termelésével és a'legkülönfélébb talajo­kon mindig jó eredményt adott. A fődolog, hogy kellően apróra megmunkált talajt kapjon. Éppen ezért lehetőleg korán lekerülő növények után kell vetni, kogy elegendő idő álljon rendelkezésre a talaj kellő megmunkálására. Legjobban sikerül szé­nának levágott zabosbükköny, őszi árpa, esetleg búza után. Miután finomra elmunkált talajt kíván, célszerű legalább két szántást adni alája. Egyet közvetlen az elővetemény lekerülte után, a inig a talaj nincs nagyon kiszáradva és egyet vetés előtt. Az első szántást száraz időben feltétlenül meg kell hengerezni, már csak rögtö­rés szempontjából is, de másrészt a talaj is sokkal jobban beérik, kedvező időben elég csak fogasolni. Ismételt fogasolással szintén sokat segíthetünk a jó ve- j tőágy előkészítésében. A repce kis fekete magja nagyon könynyen kikel, meglepődve láttam még nagyobb szárazság idején is, hogy 2 — 3 nap alatt az egész tábla zöld volt. A vetés ideje közönségesen úgy augusztus 20-ika körül van. Szent István előtt egy héttel vagy utóbb egy héttel már nem sokat határoz, ez már az időjárás­tól függ. Részemről inkább a későbbi vetést ajánlom, mert a nagyon korán vetett repce igaz hogy mindig szebb, de a rovarok több kárt tehetnek benne. Legjobb egy jó kiadós esőt bevárni és azután vetni. Vetni lehet egészen szeptember közepéig, a szept. 10 — 12-ike táján vetett repce még igen jól szokott sikerülni. (Vár­megyénk kötött talajain ezen vetési idő tapasztalat sze­rint késő. Vessük csak aug. 15—20. között. Szerk.) Ve­tőmagul kisholdanként 1200 négyszögölével 6—7 kilo­gramm kell. Vetni úgy kell, hogy a vetőgép minden második csőve vessen, bár szokás gabonatávolságra is vetni. Vetés után ápolást nem igényel, sőt kellő óvatos­sággal, ha túl buja, őszszel legeltethető. (Miután vigyázattal nehezebb legeltetni, ajánlato­sabb óvatosan lekaszáltatni s a leveleket bevermelve etetésre mint igen jó takarmányt felhasználni. Sőt még célszerűbb külön táblába e célra repcét vetni s azt

Next

/
Thumbnails
Contents