Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-08 / 2. szám
január 8. SZATMÁRI GAZBA 3-ik oldal. lálhatók — legalább ezidőszerint — a magyarországi talajok legnagyobb részében, hogy visszapótlásukról mesterséges utón nem igen kell gondoskodnunk, s egyedül a homok talajok azok, a melyek nitrogén és foszforon kívül sok kálit követelnek meg. Ha a talaj nitrogénban nagyon gazdag, akkor erőteljesen fejlődik a növényzet dús, de laza szál májú gabona — féle terem, a mely éppen ezért elég gyakran megdől, ennek dacára aránylag kevés és rosszul fejlődött szemet szolgáltat. A kalászos növények egészséges fejlődése és nagy szemtermése csak az esetben érhető el, ha a talajban a nitrogénnal arányos foszforsav meny- nyiség elegendőkép jelen van. Ha tehát a nitrogénban túlságos dús talajba az aránytalanságot foszforsav adásával kiegyenlítjük a mellett, hogy a bokrosodás fokozódik, a növény buja fejlődése sem csökken, a növény pedig egészségesebbé, erőteljesebbé válik. A gabona sem dől meg egy könnyen, tehát jobb magot hoz, a mely sokkalta pirosabb, sokkalta nehezebb is lesz, minek oka csak az egészségesebb fejlődésben és tökéletesebb magképződésben kereshető. A talaj nitrogéndus volta a növényzet fejlődésére és beéredésére általában késleltetőleg hat, vagyis nitrogénben tulgazdag földben a növény mindig később érik be, mintha az egyszers- mint foszforsavban is gazdagabb volna. Nagyon fontos ezt tudnunk, nálunk különösen az Alföldön, a hol korai forrósságok a növényt leforrázó nyári melegek szoktak a szem ’béérésekor uralkodni, s e miatt gyakran aratunk szorult szemű búzát. A foszforsav gyorsítja a növény beéredését. Még nitrogén dús földeken is elegendő 150—200 kg. szuperfoszfátnak holdanként való alkalmazása, a mi a búza beérését sietteti a nélkül, hogy kényszer érés állana be. A foszforsavval ellátott táblák kivétel nélkül korábban érnek be, mint a foszforsavban szükölködők. Még szem- beötlőbb a korai beérés a hosszabb vegetációval biró növényeknél pl. a burgonyányál, répánál, amelyek 2—3 héttel hamarabb érnek be, mint /a foszforral el nem látottak. A répatermelők akkor járnak el helyesen, ha a legkorábban elvetett cukorrépa táblájukat legnagyobb mennyiségű szuperfoszfáttal látják el, hogy igy répájuk már szeptember elejére beérjen, s ilymódon hosszú idő álljon rendelkezésük a répa kiszedésére és beszállítására. Nagyon sokan vannak abban a hitben, hogy a magtermő növényekkel, tehát a gabonafélékkel több foszforsavat veszünk ki a talajból, mint a takarmány növényekkel. Ez a feltevés nem állja meg helyét, mert a kalászosok közép terméssel kivesznek egy holdból 15 kg. foszforsavat, a lóhere 20 kg.-ot, a lucerna 30 kg.-ot A különbség csupán az, hogy a gabona-félék inkább a talaj legfelsőbb rétegéből vonják ki tápanyag szükségleteiket, a takarmánynövények ellenben a mélyebben fekvő rétegekből. Továbbá mig a takarmánynövények legtöbbször a gazdaságban maradnak, s az azokból termelt trágya a bennük foglalt ásványi anyagokkal együtt visszakerül a szántóföldre, addig a gabona féléket a piacra adjuk, a bennük foglalt ásványi anyagokat, tehát a nagy mennyiségű foszforsavat gazdaságunkból kivisszük, minek folytán az istálló trágya foszforsavban szegény, s a növények által elvont foszforsav mennyiséget csak az esetben juttathatjuk vissza földünkbe, ha foszforsav tartalmú műtrágyákat is használunk. Miután pedig ma a gazdaság is üzlet, a benne fekvő forgó tőke rendeltetése pedig az, hogy minél gyorsabban visszatérüljön és pedig lehetőleg ne más egyéb érték, hanem pénz alakjában, természetesen a piaci árut képező gabona-félék termésátlagainak fokozására kettőzött erővel kell törekednünk, a mit egyebek mellett műtrágyák alkalmazásával is elérhetünk, mert a műtrágya semmi egyéb mint — okosan használva — kellően alkalmazott forgó tőke. Hazánk talaja általában foszforsav szegény, ha tehát ez irányban azt gazdagabbá iesszük, nemcsak nagyobb termést, de korábban érő, teltebb szemű acélos búzát is fogunk aratni. Talajunk szemes terményei mindenkor piaci áruként szerepelnek; ezúton mindenkor nagy mennyiségű foszfor megy ki a gazdaságból, ezt pedig nem pótoljuk ugyanolyan mérvben, nem különösen azóta, mióta megháromszorozódott gabona termelésünk. Ma háromszor annyi búzát termelünk, mint a múlt század derekán, állatállományunk pedig alig több, mint akkor volt, s minek természetes következménye, hogy talajunk tápláló anyagainak egyensúlyát csak úgy tarthatjuk fenn, ha bőven látjuk el azt foszforsavat tartalmazó műtrágyákkal. Legyen tehát talajunk bárminő összetételű, termeljünk azon bárminő növényt, legelső sorban foszfor-trágyával kell megpróbálkoznunk és pedig szuperfoszfáttal, mint a melynek foszforsava vizben é.s gyorsan oldódik. Csak abban az esetben, ha a szuperfoszfat alkalmazása nem bizonyul eléggé hatásosnak, szükséges kísérletet tenni egyéb műtrágyákkal is, nevezetesen kálival, vagy nitrogén tartalmú trágyákkal is. Sajnos csak az, hogy éppen a legmagasabb terméseket megkövetelő háborús esztendőkben vagyunk kénytelenek a külföldi nyersanyag hiánya miatt az oly üdvös műtrágyázás alkalmazásánál, egyelőre lemondani ; de ez mégsem akadályozza ázt, hogy gazdáink a műtrágyák, különösen pedig a íoszforsavtartalmuak előnyeit megismerve ne vegyék már előre számításba azoknak a mezőgazdaságra nézve fontos hatását s a kellő pillanatban, amint a gyárak szállító képessége a háború okozta nehézségek alól felszabadul, ne vezessék be gazdasági üzemükbe legalább megközelítőleg is oly mérvben, a mint azt Németországban látjuk. Gy. K.
