Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-08 / 2. szám

4-ik ®1dal. SZATMÁRI GAZDA január 8.

Egyenlőség és egyenlő elbánás.

Irta: Darányi Ignácz a Magyar Gazdaszövetség elnöke.

Azt a memorandumot, melyet az élelmiszer-drágaság tárgyában egy nagy küldöttség adott át a miniszterelnök urnák — a magyar gazdaosztály hadüzenetnek tekintette, és a méltatlan támadást joga volt úgy felfogni, hogy a mai élelmiszer-mizeriák egyoldalú és szűkkeblű beállításával annak a nagy erkölcsi tőkének csorbítása céloztatott, melyet a magyar gazdaosztály ezen hadjárat alatt közelismerés szerint szerzett. És ebben a gazdaosztály azt az irányzatot látta, hogy úgy a közvéleményben, valamint a törvényhozás előtt, ezáltal megkönnyit- tessék vámpolitikai birtokállományának gyengítése és leszállítása.

Ezen támadásra a gazdasági egyesületek országos szövetsége megadta a választ. A válasz erős is volt, éles is volt. Ezen nincs mit csudálkozni — az előzmények után.

Ezzel egyelőre a vita — legalább eleiben — el is van intézve, szívesen járulunk azon felfogáshoz, hogy térjünk vissza a statusquo ánté-re és — álláspontjaink sértetlen fentartása mellett: — egymással más hangnemben beszéljünk.

Elismerem, hogy ha valaha, úgy ma országos érdek, hogy a társadalmi osztályok és termelési ágak képviseleteinek érintkezése minél tárgyilagosabb keretekben történjék, mert eltekintve a háború által teremtett rendkívüli helyzettől, előttünk egy felette súlyos gazdasági esztendő is áll, mellyel szemben a vállvetett ösz- szemüködés hazafias kötelesség.

De hogy ez lehetséges legyen, tiszta vizet kérünk a másik oldalról is a pohárba. A kiegyezési és kereskedelmi szerződések kérdése küszöbünk előtt áll. Évek hosszú során a vámvédelem előnyeit majdnem kizárólag az ipar élvezte. Nagy küzdelmek árán végre sikerült a mezőgazdasági vámvédelemnek is érvényt szerezni. Törvényben kimondatott, hogy ezentúl a mezőgazdasági vámvédelem az ipari vámvédelemmel egyenlő legyen. Nem lett egyenlő, ma sem az, de a régi igazságtalanság lényegében mégis kiküszöböltetett és jobb napok derültek a magyar gazdákra.

Az a kérdés, hogy kivánják-e a túloldalon is ezt az elvet, az egyenlőség és egyenlő elbánás elvét továbra is sértetlenül fentartani ? Igen vagy pedig nem ? Erre kérünk határozott választ. Erre tessék igennel, vagy nemmel felelni. Ha a felelet hallgatás lesz, akkor is tudjuk, hogy hányadán állunk. Azon jelenségekkel szemben, melyeket naponkint látunk és hallunk, általános szólamokkal, a jóakarat elvont hangoztatásával már nem lehet megnyugtatni bennünket, Mi azt megérteni nem tudjuk, hogy miért legyen a mi vámvédelmünk kisebb, mint amennyiben a sokkal fejlettebb viszonyok közt levő mezőgazdaságát Németország fogja részesíteni.

A túloldalon, nem minden célzatosság nélkül, úgy állítják be e kérdést, mintha az elsősorban a nagybirtok kérdése volna. Százszor ki lett mutatva, hogy a vámvédelem és állategészségügyi oltalom mindenekelőtt és mindenek fölött a kisbirtokos érdeke.

A tapasztalás is azt mutatja, hogy ezen vámvédelem hatása alatt kisbirtokos osztályunk is megerősödött, megizmosodott és nagy részben ennek köszönhető, hogy ezen világraszóló időkben úgy a lövészárokban, valamint a termelés terén helyét idáig megállotta.

Ezt a védelmet fenntartjuk, azt visszacsinálni nem engedjük, annak visszacsinálását nemcsak jogtalannak, hanem az ipar és kereskedelemre is végzetesnek tartanók. Ezen küzdelemben a Gazdaszövetség, mint a kisgazdák tipikus érdekképviselete helyét meg fogja állani és hangját ott, a hol kell és akkor, a mikor kell bátran fel fogja emelni.

Szállja meg az újév alkalmából ihlet lelkeinket, az távoztasson minden csiiggedést, az erősítse bennünk a kitartás érzését, mert a kishitűség a békétől eltávolít, a szilárdság és önbizalom közelebb hoz bennünket. Megmondotta már a költő is: „Az erő akarat, mely előbb, vagy utóbb, de győzelmet arat;‘.

Különfélék.

Tilos a tengeriszállitási igazolvány kiadása.

A földmivelésügyi miniszter a közszükségleti célokra igényelt tengerimennyiségek biztosítása céljából táviratilag elrendelte, hogy senki részére nem szabad tengeri szállítására igazolványt kiadni. Ennek folytán tengerit csak a Haditermény Részvénytársaság és ennek bizományosai vásárolhatnak és szállíthatnak kizárólag közszükségleti célokra. A földmivelésügyi miniszter arról értesülvén, hogy az érdekeltek körében célzatosan azt a hirt terjesztik, hogy a rekvirált készletekből egyes vállalatok hizlalásra kaptak tengerit, megtette a kellő lépéseket e teljesen valótlan hir terjesztőinek kinyomozására.

A kender- és lentermelők szerződései. A kender- és lentermelők panaszkodnak, hogy hosszabb időre szóló szerződéseik vannak, melyek alapján még a mos-