Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-15 / 3. szám
VIH. évfolyam. 3. szám. Szatmár, 1916. január 15. r KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET. AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : évre . évre . Negyed évre 6 korona. 3 , 1-50 „ • SzatmArmegyei Gazdáiig. Egyesület tag>ai togdptetméiiy elleniben «tijmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szattnármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlö bizottság: Böszörményi Emil dr. Domahidy Istvin liartha Kálmán Petliö György. Szerkesztősig és kiadók ivatal: Szatmár, Deák-tér 23. szára, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi ütáala* érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk yissxa ínterurbán-teiefon 217. sz. Értsük meg egymást. t Gazdáink erejüket meghaladó anyagi áldozattal kénytelenek onnan, a honnan lehet a maximált árakor Átvett terményeket tetemesen magasabb árért megvenni azért, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt be nem fejezett őszi vetést tavasz- szal pótolhassák s igy az elmaradt területek üresen ne maradjanak. A tavaszi vetőmagvakra vonatkozó intézkedésekkel lapunk műit számában foglalkozott egyesületünk egy tagja, a sérelmek ott fel lettek sorolva, a horribilis összegekben megállapított árakról szintén tudomást szereztek olvasóink, igy jelenleg ismétlésekbe nem akarunk esni; de vannak egyes, oly figyelemre méltó s a magyar gazda hazafiságát oly fényesen jellemző momentumok, a melyekre rámutatni — különösen ma — kötelességünk, annyival is inkább, mivel a nagy világháborút fiaink, nemzetiség és foglalkozástól eltekintve teljes egyetértő lelkesedéssel, hősiességgel vívják s a harctéri jelentések nap-nap mellett telve vannak véreinknek életet semmibe sem vevő vitéz hőstetteikkel, győzelmeikkel, addig az itthon maradtak egyes osztályai — amelyekről el kell ismernünk, hogy a jótékonyság terén szintén leróják adójukat — élet-halál harcot kezdenek a számban mintegy 30 percentre leapadt gazdákkal szemben. A gazda helyzete köztudomás szerint a legnehezebb, mert a kereskedő, valamint nagy részt az iparos osztály munkája független az időjárástól, addig a gazda sorsa Isten kezébe van letéve, mig az iparos az esetleg megke- vesbedett munkás létszámot, helyes munkabeosztással úgy a hogy pótolhatja; addig a gazdának a mai csekély kézi és igaerő mellett egy korábban beállott esőzés, havazás, fagy, szá- zazság legjobb munkaprogrammját romba dönti. Láttuk a múlt évi kedvezőtlen őszi időjárást, a földek jórészt üresen állanak s mit jelent ez: azt, hogy az 1916. évi aratás s evvel a gazda sorsa már el van döntve ha nem is az egész országban, de igen sok vidéken s közte vármegyénkben is, mert a gazda pénzhez őszi vetéséből jut, melylyel fizeti az adót, ártért, tartozásainak kamatait* stb., a gazdaság többi jövedelme teljesen felmegy a közvetlen üzemi kiadásokra. Az elmaradt őszi vetésnek tavasziakkal leendő pótlása általában oly nagy kényszerűség, mely legtöbbször igen nagy kockázattal jár, sőt az elmúlt években tapasztaltuk, hogy gazdáink nagy része a rengeteg költséggel megszerzett vetőmagot az időjárás miatt el sem tudta vetni s ha el is vetette egy néhány, de oly későn, hogy még a vetőmagot sem kapta vissza s az ősz- szes megmunkáltatási költségek a gazda nyakába szakadtak. Ilyen bizonytalan a tavaszi vetés. Ha mindezeket figyelembe vesszük, önkénytelenül jön az a kérdés, mi az oka annak, hogy gazdáink oly nagy anyagi áldozatot hoznak a tavaszi vetőmagvak biztosítására, mi ösztönözheti őket arra, hogy a mai időjárás mellett a remény minden halvány sugara nélkül készülnek a nagy munkára, mely könnyen anyagi romlásukat okozhatja; ennek egyedüli
