Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-15 / 3. szám
2-ik oldat. SZATMÁRI GAZDA január 15. oka a magyar gazda természetében rejlik; még ha egész termése szemelátrára is megy tönkre, nem esik kétségbe, mindig remél s szeretettel ápolja, műveli az anyaföldet mely ápol s eltakar. A gazdái földjénak megmunkálásánál a hazafiság vezeti; teljes tudatában van annak, hogy e haza lakossága érdekében neki termelni és bármily kilátások mellett is el kell követnie mindent, hogy a kezében levő föld termése emberileg biztosittassék, ezt teszik ma is az itthon maradottak, családjuk apraja, vén- je kezet fogva igyekszik, nehogy őket a mulasztás vádja még távolról is érhesse; átérzik, tudják azt a nagy felelősséget, mely e nagy idők alatt vállaikra nehezedik. Éppen ezért nagyon helytelenítjük, hogy az utóbbi években, különösen pedig most legutóbb egyesek — mondjuk nyíltan — rideg önzésből a gazdákat uzsorával, kapzsisággal és minden kigondolható vádakkal illetik; még hozzá tesszük azt a gazdát, aki csendesen, türelmesen dolgozott s mindaddig, mig az ellentábor nem igyekezett teljesen lenyűgözni, nem is ébredt fel benne az ellentállás ösztöne; hiszen az ezeréves, milliókat számláló magyar gazdatársadalom nagyon rövid ideje ébredt fel arra, hogy léte veszélyeztetve van s csak is az együttműködéssel segíthet baján s felelhet meg tovább is nemzetfenntartó missziójának. Kétszeresen visszás a mai viszonyok között az osztályharc, győzzük le előbb együttesen ádáz elleneinket s itthon igyekezzék mindenki tudasa, szorgalma, munkája által a harci sikert előmozdítani s ha majd kivívjuk a győzelmet s élvezni fogjuk a béke áldásait, akkor egy kis egészséges versengés közgazdasági életünkre csak előnyösen hathat, azonban addig egymást megértve dolgozzunk mindnyájan, mert ezt kívánja ma elsősorban a haza érdeke. R. I. Hadifogoly munkások használhatlanná vált ruhadarabjainak beszolgáltatása. E tárgyban a m. kír. belügyminisztérium a napikban a következő rendeletet intézte a törvényhatóságokhoz : ,,A pozsonyi cs. és kir. katonai parancsnokság közlése szerint a hadifogolytáborokén kivtíl alkalmazott hadifognly munkások használhatatlanná vált ruhedarab- jainak kicserélésénél a már hasznavehetetlen lábbelieket, ruha- és fehérnemüeket a kért pótlás beérkezése után, ugyabban a csomagolásban, annak a hadifogoly- tábornak kell visszaküldeni, ahonnan a pótlás érkezett. A fogolytáborok a mnnkaadókat erre minden egyes küldemény alkalmával figyelmeztetik, ezek azonban csak a legritkább esetekben tesznek eleget e kívánságnak. A hadifogolytáborok műhelyei a hasznavehetetlen cikkekből házi használatra még alkalmas tárgyakat tudnak készíteni. Ezzel pedig lehetővé válik, hogy a fogolytáborok a munkára kiadott hadifoglyok számára mindinkább több teljesen uj cikket képesek megtakarítani. Ha a hasznavehetetlen tárgyakat már nem lehet kijavítani, ezek mindazonáltal olyan hulladékmennyiséget képviselnek, amelyet a hadvezetőség más célokra felhasználhat. A nevezett parancsnokság megkereséséhez képest felhivom alispán, polgármester urat. hogy az I. fokú hatóságok utján sürgősen figyelmeztesse a munkaadókat, hogy a hasznavehetetlen ruha- és fehérnemüeket ne tekintsék értéktelen tárgyaknak és azokat ne dobják félre még akkor sem, ha csak hulladékról volna is szó, hanem az illetékes fogolytábornak, — ahonnan a ruhapótlás érkezett, — feltétlenül küldjék be. A szállítási költségekre nézve a munkaadók eset- ről-esetrc lépjenek érintkezésbe a hadifogolytáborokkal.“ Húsfogyasztás és hústermelés. Irta: Kovácsy Béia. Megbízható statisztikai adatok szerint a niarhahusfogyasztás a háborús évek alatt oly mértékben emelkedett, hogy a szarvasmarhaállomány természetes szaporodása nem fogja fedezni Magyarország 400.000 tonnára rugó marhahús szükségletét. A hiány már is több, mint 165.000 tonna, még abban az esetben is, ha Ausztria husszükségletét figyelmen kivüí hagyjuk. A hiányt tehát pótolni kell. De mivel, a mai sertésállományunkkal pótoljuk az óriási hushiányt? Hiszen igaz ugyan, hogy a háború előtt, öt év átlagában 584.000 darab sertést vittünk ki Ausztriába, ez azonban a legjobb esetben is csak 58.000 tonna husmennyiségnek felel meg, tehát Magyarország hushiányának a harmadát sem fedezi még abban az esetben sem, ha sertés állományunk szintén nem apadt volna meg máig legalább 25 százalékkal. Nincs itt semmi mentség. Át kell térnüuk — és pedig nagyon sürgősen — a hússertés
