Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-20 / 12. szám
2-ilc oidai. SZATMÁRI GAZDA március 20. gyár gazdáknak eddigi háborús munkájukért. Bartóky József államtitkár pedig hittel és reménynyel fejezte ki azt a várakozását, hogy az ország ezt nem fogja elfelejteni, hanem hálás lesz a magyar mezőgazdaság iránt. A múltakért való köszönetben és elismerésben, valamint a jövőre való reményteljes utalásban megnyugvást kell hogy találjon a magyar gazda. De ez nem elég, meg kell neki találni a bátorítást és a buzdítást is, mert hiszen talán még a közepén sem vagyunk ezeknek a korszakot alkotó nagy időknek. A gazda megteszi a kötelességét, a kormányzat, annak legmagasabb csúcsán rokonérzéssel, meleg támogatással is van a gazdákhoz. De ez ma nem elég, az kell, hogy a ieg- főbb kormányhatóságoktól kisugárzó melegség végre hassa át az alsóbb közigazgatási hatóságokat is. Mert ennek a példáját eddig csak nagyon szórványosan lehetett tapasztalni, mig az ellenkezőre igen sok keserves dokumentum van, a mi akadályozza a gazdát, de bizonyosan fennakadására van magának a kormányzatnak is. A vidékén, a hol a mezőgazdasági élet gyökerezik, nem tapasztaljuk azt az igazi megértést, melyet éppen a legmagasabb régiókban megnyugvással észlelünk. Pedig erre van igazi nagy szükség most. Ezt el is lehet várni. Ha a minisztériumokban, a melyekben a békés időkben igazán televény talaja volt a bürokráciának, mertek szakítani azzal, ne tessék azt a köznek véghetlen kárára dédelgetni a megyeházakban, a szolgabirói hivatalokban és községházakban. Ezekbe ugyancsak nem való ez a régi osztrák hagyaték másolata, hozzá még rossz kivitelben. A tengeri csutkáról és melasse takarmányokról. Ezen vidék gazdasági hátramaradottsága, mely a gazdálkodás minden ágára egyformán vonatkozik, arra indít, hogy jelenleg néhány szóval takarmányozási kérdésekkel foglalkozzunk, különösen a tengeri csutkával, teHgeriszárrai és a melasse takarmányokkal. Ismeretesek a jelenlegi takarmány beszerzési viszonyok, szalmánk nincs, (a közelmúltba történt pocsékolás miatt) a mi kevés van, az megfizethetíen, korpa nem kapható stb. Akad valamelyes készlet olyan hulladékból, melyet gazdaközönségünk majdnem semmire sem becsül és legtöbbször elégeti, ez a tengericsutka és tengeri szár. Foglalkozzunk kissé a tengeri csutka tápértékével. A tengeri csutkában van valamelyes fehérje (több mint a zabszaimában), csekély zsir, tzen mennyiségek azonban takarmányozási szempontból elenyészők. Tartalmaz azonban kb. 52 százalék szénhydrátot (keményitőszerü vegyület) melyből kb. 26 százalék emészthető, tartalmaz 34—38 százalék rostot, miből 22 százalék emészthető. A végeredmény az, hogy a tengeri csutkának zsir- termelő értéke, amit tudományosan keményítő értéknek nevezünk 21. Ámde, ha azt tudjuk, hogy tengeri csutka keményítő (hizlaló) értéke 21. azzal még nem tudunk semmit sem. Ha azonban e számot más ismert takarmány keményítő értékével hasonlítjuk össze, akkor már is képesek vagyunk következtetést vonni. Ezért ideigta- tom pl. a búza szalmának a keményítő értékét, mely 10 9, a rozs szalmáét mely 10 6, az árpa szalmáét, mely 190 és a silány réti szénáét, mely 19 0. Ezen adatokból azt látjuk, hogy a tengeri csutka tápértéke kétszeresen haladja meg a közönséges szalmát s alig marad alatta a búza-, rozs- és árpa pelyvának. Végül megjegyzem, hogy a tengeri szárnak szintén közel áll a tápértéke a tengeri csutkához. Ezen adatok megdönthetetlenek, ámde a marha nem igen fogyasztja a tengeri szárat még kevésbé a csutkát. De ha fel is enné, gyakorlatilag nem sok célt érnénk, mert ezen anyagok zsirtermelő képességében csalódnánk. Hogy az egész szálú szalma, fel nem aprított tengeri szár, stb. takarmányozása aránylag gyengén érvényesül, annak sokféle oka van, rövid cikkünk keretében csak egy okkal foglalkozunk és ez a rágás. Az egész szalmának, tengeri szárnak rágása annyi állati erőt — energiát — von el az állattól, hogy jórészt reá megy az egész táplálék. Hiszen az állati szervezet is olyan gép, mint akármilyen más; minden mozdulat erőbe, energiába, melegbe és végeredményben zsírba kerül. Kísérletileg bebizonyított tény, hogy a szálas, tehát erősen rostos takarmány felaprózása lehetőleg pelyva nagyságban érvényesül a legjobban. Pénzben kifejezve pl, a tengeri szár jói összetépett alakban 54 százalékkal nagyobb értékű takarmányozási szempontból, mint az egész szár. Ha tehát 1 q. tengeri szár takarmányul 1. kor.-át ér, felaprózva már 1 k. 54 fillérért fizethetjük. Hogy a jelen viszonyok között az mit jelent, egyszerűen reá mutatok arra, hogy a jól megdarált tengeri csutka vagy alaposan összetépeit tengeri szár takarmány értéke kétszerese a közönséges szalmának. A szalmának mai árát pedig ismeri a gazdaközönség. Számítás dolga már most, hogy a tengeri csutkának megdarálása mibe kerül. Kis mennyiségben külön- külön daráltatni, malomban nem érdemes; rosszul gazdálkodó gazdáinknak daráló gépük nincs, annál inkább érdemes azonban, ha valaki összevásárolja a készletet és egyszerre daráltatja. Ugyanez áll a tengeri szárra is. Ott a hol a gazdasági kultúra fejlettebb, mindenütt van
