Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-20 / 12. szám
március 20. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. kukorica szár tépő gép, ezen a vidéken azt hiszem alig ismerik. Pedig nem is kerül olyan sokba és okszerű gazdálkodásnál nagyon kifizetődnék. A ki teheti és a jövőre gondol, feltétlenül szerezzen be ilyet magának. Mig tépett tengeri szárat aránylag jobban fogyasztják az állatok, addig a csutka darát rendesen nem szeretik. A tanulni nem szerető gazdák erre azt mondják, hogy akkor minek untatjuk eddig is cikkünkkel. Válaszom az, hogy hogy ne marha fogjon ki a gazdán, hanem megforditva. A tengeri csutka őrleményt belekeverjük más takarmányba, de még célszerűbb, ha mellassal itatjuk fel. A melasse tudvalevőleg kb. 50 százalék cukortartalmú cukorgyári hulladék. A melassal való takarmányoztatásnak leírása jelen alkalommal messze vezetne. Csak annyit jegyzek meg, hogy a melasse rendkívül becses és elterjedt takarmány. Németországban denaturált cukorral is etetnek, Franczia- országban a távlovaglásoknál adják a cukrot a lónak, mint a legkitűnőbb, kitartásra biró takarmányt. A r,endes melasse zsirképző értéke meghaladja a rozs vagy finom buzakorpa értékét. Tengeri csutka őrleménnyel, vagy aprózott tengeri szárral felitatva elképzelhetőleg kitűnő takarmány. Hogy miként kell azt előállítani, hogyan kel! azzal etetni már kívül esik cikkem keretéből. Az érdeklődő gazda azonban úgy ebben, mint bármely más szakkérdésben díjtalan felvilágosítást nyerhet a Szatmári vegyvizsgáló állomástól. Jelenleg a gazdaközönségnek csak a figyelmét óhajtottam felkelteni a tengeri szárra és csutkára, valamint a melassera. Megemlítem még, hogy a kormány egy millió q. nyers cukrot kötött le, a melyből 200,000 q-ot- 27 kor. árban a gazdáknak enged át. Tekintetve a jelenlegi magas takarmány árakat és a nyers cukor felette magas tápértékét, az elég olcsó ár. Ajánlom siessenek a környékbeli gazdák ennek is a beszerzésével, mert az intenzivebben gazdálkodók (az ország nyugati része és Ausztria) feltétlenül el fogja kaparintani a rendelkezésre bocsátott készletet. Dr. Grieli Káimán kir. fövegyész a Szatmári vegyvizsgáló állomás vezetője. Katonák szabadságolása a tavaszi vetési és szőlőmivelési munkák végzésére. I Most jelent meg a honvédelmi miniszter 2553. j ein. 18.—1915. számú rendelete, amely a kisgazdákra i nézve igen fontos azon rendelkezést tartalmazza, hogy a póttestekné! szolgáló legénység abban a mértékben, amint azt a hadrakelt sereg részére szükséges pótlások készenlétbe helyezése és a kiképzés megengedi, a tavaszi vetési és szőlőmivelési munkálatokra szabadságoltassák és községeknek, föld- és szőlőbirtokosoknak rendelkezésére bocsáttassák. A szabadság 14 napig terjedhet, de azok a katonák, akik a harctéren ellenség előtt állanak, ilyen szabadságot nem nyerhetnek. A szabadságolás sorrendje a következő: 1. Elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó katonák, az önálló mezőgazdák, illetőleg azoknak hozzátartozói, valamint a mezőgazdasági munkások nyernek szabadságot. 2. A szőlőbirtokosok és a szőlőmivelési munkások. 3. A lábbadozó osztályokban levő mezőgazdák, mezőgazdasági munkások, szőlőbirtokosok és szőlőmivelési munkások csak abban az esetben kapnak szabadságot, ha testileg a mezőgazdasági, illetőleg szőlőmivelési munka elvégzésére alkalmasak és ebbeli munkájuk által a hadiszolgálotra való alkalmasságuknak visszanyerése nincsen veszélyeztetve. A beteg és kórházi ápolás alatt álló legénység szabadságot nem kaphat. A szabadságot magának az illető katonának kell kérnie kihallgatáson (Rapporten). A szabadságot a póttest parancsnoka engedélyezi, tehát nem szükséges, sőt felesleges minden kérvényezés a minisztériumokhoz, vagy más hatóságokhoz. Szabadságot mindenki csak abba a községbe kaphat, amelyben legutóbb mezőgazdasági, illetőleg szőlőmivelési munkát végzett. — Azon községekbe, ahol a hadműveletek folynak (Mára- maros, Bereg, Ung, Zemplén és Sárosmegye északi része, valamint Horvát-Szlavonországban) szabadságok nem engedélyezhetek. A szabadságolási időnek a kezdetét a hirtelen télire fordult időjárás miatt később fogja a miniszter megállapítani s erről a hírlapok utján egyesületünk titkári hivatala kellő időben értesítést ad. A katonai hatóság a szabadságoltakról a községi elöljáróságokat és szoígabiroságokat értesíti, hogy azok ellenőrizzék, vajon a hazabocsátottak tényleg doigoz- nak-e. Éppen ezért a szabadságolt katonáknak megérkezésük után azonnal jelentkezniük kell a községi elöljáróságnál. Azt, hogy a szabadságolt katonák dolgoznak-e, a csendőrség is köteles ellenőrizni. A szabadságidő leteltével a községi elöljáróság köteles a katonaságot is értesíteni arról, hogy a szabadságolt tényleg dolgozott-e. Ugyancsak ez a rendelet intézkedik arról, hogy ott, ahol nagy a munkáshiány, a tavaszi vetési és szőlőmunkálatok elvégzésére katonákból álló 20 tagú munkáscsoportok, erélyes és megbízható altiszt vezetése alatt a községeknek és egyes birtokosoknak rendelkezésére bocsáttassanak. A községek az ily munkáscsoportokat csakis a saját földjeik, valamint a harctéren levő mezőgazdák ingatlanainak a megművelésére vehetik igénybe.