Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-20 / 12. szám
VII. évfolyam. Szatmár, 1915. március 20. 12. szám. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. .. A SZATMÁRM EGYE i GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS L A P J-A. A SZ ATMÁRMEGYE 1 LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : évre.............................6 kon. Fél érre............................3 „ Negyed évre .......................1*50 . A Szatniármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tegdÉjilletmény ellenében díjmentesen kapjak. ijtptnlajdones: A Szatinármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: I böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Cholnoky Imre Petiiö György. Szerkesztőség és kiadőhívaUl: Szatmár, Deák-tér 22. szám, hová üky a lap szellemi, mint anyagi oidaiat érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :t Kéziratokat nem küldőnk vissza interurbán-telefon 217. sz. Elmarad az idei bikavásár. A nagykárolyi gazdasági felügyelőség arról értesítette egyesületünket, hogy megfelelő hitel hiányában bika vásárunkon nem jelenhetik meg, igy azon, községek részére tenyészapaállatokat nem vásárolhat. Miután miniszteri rendelkezés alapján idegen vármegyéből vevő közönségre szintén nem számíthatunk, egyesületünk vezetősége az ez idei bikavásárt nem tartja meg, mivel nem akarunk gazdáinknak fölösleges költségeket okozni. A midőn ezt tudomásul hozzuk, felhívjuk gazdáinkat, hogy eladó bikáikat a kor, faj és ár megnevezése mellett a nagykárolyi gazdasági felügyelőséghez sürgősen jelentsék be. A mezőgazdaság a háborúban. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület székháza, az ősi „Köztelek“ történelmi jelentőségű eseményeknek volt székhelye, midőn abban megtartották a legutóbbi igazgatóválasztmányi ülést, hol nemcsak szóba kerültek, hanem a gazdaközönség óhajai szerint valószínűleg el is intézteitek a háborúval kapcsolatos, ma aktuális mezőgazdasági kérdések. Ennek a megmérhetetlen fontosságú gazdagyülésnek nemcsak vendége, hanem aktiv szereplője volt báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter, ki Bartóky József államtitkárával együtt távol minden bürokratikus rejtelmességtől, a magyar ember igazi egyenes őszinteségével derített világosságot mindazon kérdésekre, melyeket Rubinek Gyula OMGE. igazgató előadói beszéde és beterjesztett hatá- lozati javaslata úgy állított elő, mint a melyeknek a megvalósítása közös nagy érdeke a hadviselés sikerének, a magyar mezőgazdaság boldogulásának és e kettő összefoglalásaképpen a haza igazi üdvének. Ez az úgynevezett gazdasági fellendülés sok évtizeden keresztül annyira háttérbe szorított magyar mezőgazdaság sebeit, melyeket eddig kapott a háborúban, nem mutogatja, azokra gyógyító írt nem kévés, vérveszteségét nem akarja pótolni azzal, hogy a köznek a vagyonából, annak a javából nyisson, vagy nyittasson magának újabb tápláló csatornákat, a mezőgazdaság nem kíván többet és egyebet, mint azt, hogy üzemének a folytonossága fenntartható legyen, adassanak meg ehhez a lehetőségek, osztassanak meg arányosan és egyenletesen a terhek, mint ezt Darányi nyomatékkai ki is fejezte. Ha mindez megtörténik, teljes biztosság van arra, hogy a magyar mezőgazdaság ezentúl is éppan olyan hatalmas erővel tudja támogatni a hadviselés nagy feladatait, mint eddig, a háború befejeztével pedig a gazdasági rekonstrukciónak épp úgy hatalmas eszköze lesz, a mint lelke és egyúttal anyaga volt minden eddig elért sikernek. Jó kilátása van a magyarnak, hogy igy fognak alakulni a viszonyok. Báró Ghillány földmivelésügyi miniszter őrökké emlékezetés igékben rótta le legteljesebb elismerését a ma
