Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-20 / 8. szám
SZATMÁRI GAZDA február 20. 4-ik oldal. Tavaszi teendők. Ha majd elolvadt a hó, felszikkadt a talaj s járni lehet a földön, itt lesz az ideje, hogy meggyőződjünk arról, vájjon mennyi pocok állotta ki a tél fagyát, a hóolvadást, az üldöző ellenségeit és az éhséget ... Ezt nemcsak a vetéseken, a takarmányföldeken, hanem mindenféle parton, parlagon végig kell kutatni. Ahol akad pocok, azt — ha elég száraz az idő — március végén, de feltétlenül április folyamán mind ki kell irtani. Ez az ilyenkor akadó pocok t. i. mind magja a jövő pocokjárásnak s ha azt irtjuk ki alaposan, elejét vesszük a további szaporodásnak és kike- i rüljük az olyan csapást, mint amilyenben 1914-ben aratáskor volt részünk, amikor sok helyen nem a gazda, hanem helyette bizony a temérdek pocok aratott! Ez a tavaszi irtás szintén sokféle lehet és mindig a helyi viszonyok szerint változik. Ez most csakugyan végrehajtható. Ilyenkor kevés a pocok és mert irtásához kevés j munka, kevés anyag kell és több a ráérő időnk is, azért irtása a lehető legolcsóbb. Egyedül ez a tava- j szí irtás az, amely mindenképen követésre méltó, mert olcsósága mellett meggátolja egyúttal a kár lehetőségét | is. Minden községi elöljáróságnak legfőbb feladata, hogy j ezt a tavaszi irtást községében meghonosítsa! Lucernások, herések, rétek kaszálásakor, ha ta- t vasszal és később tarlójukon akad egy-egy pocok-ta- j nya, továbbá ha ugyanilyen akad egyik-másik parlagon kivált a bokros-gazos partokon, a bokrok avarjában, a szérüskertekben, a szalmakazlak körül, pusztítsuk el a ; lakóját, mielőtt több volna belőle. A nyári szántások idején, de kivált a tarlók szántása idején ismét ne kegyelmezzünk egy pocoknak sem. j Az ilyenkor kifizetett 30—40 filléres pocokirtó-költség legalább ugyanannyi, de legtöbbször tizszerannyi koronát ér! Ez volna azon elengedhetetlen teendőnk, amellyel egyrészt a további pocokjáráson enyhíthetünk s amellyel másrészt elejét vehetjük a jövő évi bajnak, amely esetleg hasonló lehet az ideihez. A gazda nagyon jól tudhatja, hogy a csoda nem segit rajta, de munkájával és kivált azzal, ha idejét nem fecsérli el hiábavaló várakozással, mint azt eddig — sajnos! — sok ember tette, } akkor még orvosolhatja a nagy bajt, amelylyel most veszélyeztetve van a — mindennapi kenyerünk! A hadiadó és a faíu. Nem régen jelent meg az a törvénycikk, a mely a hadicélokra egyelőre egy évre bizonyos módosításokkal életbelépteti a Wekerle-féle jövedelmi adót, kivéve a megadóztatás alól azokat, a kiknek jövedelme nem éri el a 20.000 koronát. Ennek a törvénynek a 14-ik szakasza kimondja, hogy a befolyó összegek a hadsegitő bizottság rendelkezésére bocsátandók, egyrészüket pedig egyes városok kapják, kiadásaik fedezésére, melyet hadsegitő célokból tettek. Nem sokkal e törvény szentesítése után már megjelentek a miniszterelnök leiratai a kereskedelmi kamarákhoz, felhiván őket arra, hogy a segítésre szoruló iparosok, kereskedők és egyéb segélyre utaltak tekintetében előterjesztéssel éljenek. Senkit sem kell irigyelni, ha jogos igényeit az állam kielégíti. De kötelesség azokra gondolni, a kiknek alig van szószólójuk a mai állapotokban. És igy nagyon helyesen határozta el a Magyar Gazdaszövetség, hogy e tárgyban felír a kormányhoz elősorolván azon eseteket amelyekken a földműves nép egyes rétegei sürgős támogatásra szorulnak. Utal az a felterjesztés arra is, hogy milyen hatással volna, ha a segítségek egyoldalúan osztatnának ki. A falu népe, mely lelkesen vesz részt a háborúban s tőle telhetőleg áldoz a sebesültek és a gyámolitás nélkül maradtak felsegitésére, semmivel sem érdemelné meg, hogy érdekei bárkinek érdekei mögé helyeztessenek. Az egyenlőség, a testvériség elvei parancsolólag követelik, hogy az ellenkező történjék. Hadi gazdasági központok. A háborúnál nem sokkal kevesebb érdekességet nyújt az a fejlődés, melyet a közgazdasági viszonyok a háború alatt vesznek. A hadvezetés válik azzá a tengellyé, a mely körül az ipar és kereskedelem energiáinak jó része öszpontosul. Nem kell mondani, hogy a mezőgazdasági érdekek is erősen érintve vannak. Itt azonban szinte lehetetlen a termelést olyanformán koncentrálni, a mint ez az iparnál tényleg megtörténik. Ebben a gazdasági helyzetben jelentik be bécsi hírek, hogy ott a hadügyminisztérium kezdésére egymásután alakulnak az úgynevezett Centrálók, melyek célja a hadügyi kormányzatot a legszorosabb kapcsolatba hozni a hadi célokra szükséges iparcikkek előállítóival. Ez a kapcsolat a részvénytársasági formában alakuló Centralékban jut kifejezésre. A részvénytársaság igazgatósága van hivatva a hivatalos közegekkel együtt megállapítani az árát, előteremteni és a hadvezetőség rendelkezésére bocsátani a szükséges cikkeket. így alakult a gyapjucentrále négymillió, a bőrcentrale kétmillió alaptőkével. Ezekben a közgazdasági alakulásokban meg van az a veszedelem, hogy állandósítják a rendkívüli állapotokat, a mi végső eredményében monopoliumszerü berendezkedésekre vezetne. A Magyar Gazdaszövetség meglátván e veszedelmeket felterjesztést intézet ebben a tárgyban a kormányhoz, a Gyáriparosok Országos Szövetsége hasonlókép aggályokat táplál ezen Alakításokkal szemben.
