Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-06 / 6. szám
VII. évfolyam. Szatmár, 1915. február 6. 6. szám. SZATMÁRI KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A S Z A T MAR MEGY El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VARMEGYE! SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Egy évre .........................6 korona. Fé l évre......................3 „ Negyed évre........................L50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tegdijiUetmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szaímárinegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Bavtha Kálmán Domahidy István Cholnoky Imre Pethő György. Szerkesztőség és kiadóhivatal Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza. Interurbán-telefon 217. sz. A nagykároíyi gazdasági felügyelőség 1914 évi jelentése. Megszoktuk már, hogy Tichy Gyula nagy- károlyi m. kir. gazdasági felügyelő évi jelentése — melyet évrői-évre ismertetünk lapunk hasábjain — mindenkor vármegyénk állattenyésztésének folytonos fejlődéséről tesz számadatokkal megerősített tanúbizonyságot. Most ez alkalommal módunkban van a felügyelőség 1914 évi jelentését közzétenni, a mely — különösen Szaímárvármegyében, hol az intenzív gazdálkodás, talán a természet fösvénysége miatt is még gyermekkorát éli, dacára az elmúlt év második felében beállott háborús időknek, a három év óta tartó elviselhetlenül kedvezőtlen gazdasági és pénzviszonyoknak vármegyénk gazdasági életére nézve jelentőség- teljesnek mondható, mert tanúbizonyságot tesz arról, hogy a felügyelőség a rendelkezésére bocsátott csekély anyagi eszközökkel, mindenüit, hol lehetett s hol ambiciózus gazdákra talált, igyekezett segitségükre lenni s legalább is állattenyésztésünket a visszafejlődéstől megmenteni, ha ez nem sikerült gazdasági felügyelőnknek annyira, mint kívánatos lett volna, annak oka a változott és felfordult viszonyokban és semmi esetre sem a felügyelőség működésében keresendő. Bár nem a gazdasági felügyelőség hatáskörébe tartozik, de az elmúlt év őszén Tichy Gyula, mint a hegyvidéki kirendeltség szatmár- megyei megbízottja végezte az őszi vetőmagkiosztást is, mely magában véve nagy körültekintést igénylő munkát követelt. De különben lássuk a jelentést. „Az 1914 év gazdaságilag az elmúlt 1913 évi katasztrofális évnél nem volt kedvezőbb. A termés lehető leginségesebb volt, igy ezen év csak betetőzte az elmúlt hasonló két gazdasági évet oly annyira, hogy sok kedvező évre lesz szükség mig e nagy visszaesés pó- í tolható lesz. A tavaszi nagy esőzések és árvizek után ; aszály következett, mely úgy a gabonan^müek, mint a ■ takarmányfélék termését tönkretette, ehhez járult még a nagymértékben fellépett mezei pockok és egerek pusztítása, minek következtében egyes vidékeken még a termés learatásra sem volt érdemes. Az igen kedvezőtlen tavaszt és a nyarat jobb ősz váltotta fel, az esőzésektől elvadult szántóföldek struktúráját a nyári nagy | szárazság megjavította, porhanyóvá tette, igy az őszi vetések jól munkált földbe kerültek, szépen kikeltek és ha elemi csapások meg nem rongálják bőséges termésre lesz kilátás. Sajnos azonban a nagy vetőmag hiány miatt az elvetni szokott területeknek csak 70 százaléka lett bevetve, igy 30 százaléknak tavasziakkal való pótlása válik szükségessé. Állattenyésztés: Az elemi csapások, nehéz pénzügyi viszonyok és a háború az amúgy is visszaesésben levő állattenyésztést nagyon érzékenyen sulytotta; visszaesésről kell beszámolnom úgy minőségileg, mint i főként számbelileg, mert a gazdák részint a rósz takar- I mány termés, részint a nagy pénzhiány miatt kénytelenek voltak megapadt állatállományunk nagy részét eladni, hogy szorult helyzetükön segíthessenek. Legnagyobb mértékben idézte elő azonban az apadást , a háború és ezzel kapcsolatos orosz betörések hire, mert a megfé- lemedett nép olcsó áron eladta jószágait azt hívén, hogy amúgy is orosz kézre kerül. Végül az apadást
