Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
2-ik olds). szatmári gazda mentum, hogy sok pénz van a gazda- kezében. Ez nagyrészben igy van a termények értékesítése folytán, — de a gazdák kezéből a tőkét vették el. A tökét megfizették jó áron, de bankóval nem lehet szántani. A kormány mindent megtesz, amit lehet. Ez a háború gazdasági élet-halál harc. Ellenfeleink tengeri uralmuk óriási előnyeit a legkimélettenebbül érvényesítették nemcsak velünk, de a semlegesekkel szemben is. De ki fogjuk állni gazdaságilag is az erőpróbát. Súlyt ad a határozott kijelentésnek az a körülmény is, hogy jelen voltak a küldöttség fogadásánál az összes szakminiszterek. Hozzá vagyunk szokva az ilyen támadásokhoz, csak azon az egyen csodálkozunk, hogy egy Lánczy Leó vállalkozott a mai nehéz viszonyok mellett a széthúzás hirdetésére; ma, a , mikor egy jelszótól kell visszhangzani az egész országnak : Tartsunk össze ! Igen érdekes, szinte a nevetségességig, hogy a memorandisták a nyers termények ma- í gas maximált árai felett panaszkodnak. Hát kérem ha valakinek panaszra van oka, az a gazda. Köztudomású ugyanis, hogy a gazda nem- j csak termelő, de a legnagyobb fogyasztó is; a i gazdasági üzem csaknem az összes iparcikkeket igénybe veszi s milyen érdekes s mennyire abszurd dolog az, hogy a gazda által megtermelt repcéből készült olaj, a repce árához ké- : pest aránytalanul horribilisán magas, ez már igazán sérelmes és fájdalmas a gazdára ; vagy hogy állunk a kötélárukkal, ami ezelőtt 60 fillér volt, ma 3 korona; a zsák ára 200 százalékkal emelkedett, a gépszíj, szerszám 300 százalékkal s hol állunk ezekkel szemben a terményárakkal, a búza ára nem egyszer volt j 24—26 korona s ma 36 korona, ugyan kérem mi itt a diferencia; de ne menjünk oly messzire az utóbbi időben a normális búza ár 22—24 korona volt, ezzel szemben is az emelkedés mintegy 30 százalék, hol vagyunk a 300 százaléktól. El kell ismernünk, hogy a munkáshiány és a nyersanyag árának emelkedése bizonyos ; mérvű áremelkedést indokolté tesz az iparcikkeknél is, de nem 300 százalékot, hiszen ha I arányban lenne a búza mai ára az ostornyéllel, ! akkor legalább is 70—80 koronának kellene ; lenni, igy tehát a gazdának van joga kérelmezni a kormánynál, hogy az iparcikkek ára a legsürgősebben és legszigorúbban maximálandó, mert a gazdának mint főfogyasztónak létkérdése függ ettől, nem pedig megfordítva, mert az átnyújtott memorándum azt a nevetséges állítását, hogy a gazda oly olcsón nem dolgoztadecember 4. tott soha, mint most, csak tréfának lehet venni, de komolynak semmi esetre sem. Nagyon jól tudom, hogy itt a merkantil irányzat a hadifoglyokra céloz; hát kérem erre tapasztalatból mondhatom, hogy az orosz hadifoglyok munkája nem olyan olcsó; mert pl. kap egy birtokos bankhivatalnokot, szabót, lakatost stb. a kinek kezébe kasza sohasem volt, ugyan mit tud ez a gazdasági munkához, de mondjuk, hogy a mezőgazdasagi munkálatokhoz értő foglyokat kap, ugyan minő produktiv munkát várhatunk egy ellenséges állam katonáitól, kik úgyszólván „muszáj“ munkát végeznek s ezeket a prima munkásokat kell a gazdának élelmezni, cigaretta dohánnyal ellátni s azonkívül ruházatukról is gondoskodni, mivel ez utóbbiról csak a napokban történt írásbeli intézkedés, hej pedig ettől még nagyon mesz- sze áll a csizma. Tehát ez az olcsó munkás. A memorandumnak legfontosabb kijelentése, hogy a gazdák kezében igen sok pénz van. Erre a válaszom az, hogy melyik gazda sajnálta, hogy az ellenséges táborban ezelőtt nem is sok, csak 4 évvel annyi volt a pénz, hogy minden talpalatnyi földet megakart vásárolni s busás haszon mellett parcellázni akarta a földmivelő nép között s hogy ez nem vált be, annak már csak igazán nem a gazdák az okai. Nagy összegek vannak a gazdák kezében — mondja az emlékirat, — erre adta meg Tisza István gróf teljes tájékozottsággal a választ: igen, de a gazdák kezéből kivették a forgó tőkét, ki vették a tőkét, mert ma a gazdának nincs lova, nincs ökre. Tudják azt ott az ellentáborban mit jelent ez: azt, hogy az ez évi őszi vetés 35 százalékát lehetett csak Szatmárvármegyében befejezni s tudják kérem mit eredményezhet ez: azt, hogy a jövő évi aratás sorsa kockára van vetve, a minek hatását első sorban a merkantilisták érzik meg legjobban. Ezek azok a körülmények amelyek Tisza István gróf miniszterelnök kijelentését oly fontossá teszik annyival is inkább, mert az agrár Magyarország első hivatalnokától hallották meg ellenségeink, hogy az a mi ő előttük oly fontos, a mi után annyira törik magukat: a bankó, ezt a hazát nem kormányozza, mert: „Bankóval szántani nem lehet'1. Riszdorfer Imre.
