Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
december 4. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. Takarmányozási célokra szolgáló ipari termékek és hulladékok érának maximálásáról. A minisztériumnak a takarmányozási célokra szolgáló ipari termékekért és hulladékokért követelhető legmagasabb ár megállapításáról s ezen cikkek előállításának, forgalomba hozásának és szállításának szabályozásáról szóló ide mellékelt 4133—1915. M. E. számú rendelete szerint*) a napraforgómag, tökmag és lenmag pogácsát, továbbá a cukorszörpöt (melasz), száritott répaszeletet és a szárított moslék- és törkölyféléket az ezen termékeket előállító ipartelepek a Korpaközpont utján forgalomba hozni kötelesek s a Korpaközpont ezen termékeket a m. kir. gazdasági felügyelőségek által kiállított utalványok alapján fogja árusítani. Ezen rendelkezésből folyólag a takarmány cikkek megrendeléséhez szükséges utalványok kiállítására a m. kir. gazdasági felügyelőségeket egyidejűleg felhatalmaztam. Utasítom a felügyelőségeket, hogy ezen utalványok kiállításánál figyelemmel legyenek arra, hogy egy-egy gazdának a különböző takarmány-cikkekből — a korpát is számításba véve — együttesen ne állítsanak ki nagyobb mennyiségre utalványt, mint a mennyi az illető gazda állatállományának takarmányozására szükséges. A megrendelések a gazdasági felügyelőségek által kiállított utalvánnyal együtt a „Korpaközpont“-hoz Budapestre (V. kér. Vilmos Császár ut 26. sz.) küldendők. A Korpaközponí értesíteni fogja a megrendelőt, hogy a kívánt takarmányt, melyik iparvállalatnál utalta ki s a vételár az illető iparvállalatnál fizetendő. A Korpaközpontot felhatalmaztam, hogy ha a beérkező megrendelések a bejelentett készleteket meghaladnák, s nem lenne kilátás arra, hogy azok a várható készletekből kielégíthetők, a megrendelések kiutalványozásánál azokból aránylagos levonásokat eszközöljön. Ha pedig valamely beérkező rendelés kész!eí hiányában foganatosítható nein lenne, a megrendelőt arról nyomban értesitse s egyúttal tájékoztassa, hogy a kívánt takarmány helyett minő másféle takarmány lenne részére kiutalható és ha a megrendelő részére csak oly takarmány lenne kiutalható, amelyre a beküldött utalvány nem vonatkozik, az utalvány visszaküldése mellett a megrendelőt arra is hívja fel, hogy a visszaküldött utalványt a gazdasági felügyelőségnél a részére kiutalható takármányfélére szóló utalvánnyal cserélje ki. Budapest, 1815. november 22. Ghillány. *) A terjedelmes rendeletet lapunk sziik kereteiben nem közölhetjük, azonban az betekinthető egyesületünk titkári hivatalában, vagy kívánatra írásbeli tájékozást készséggel nyújtunk. (Szerk.) A rokkantügy és a mezőgazdaság. A háborúban közvetlenül részt nem vevő társadalomnak óriási nagy tartozása van azok irányában, akik vérük hullásával, testi épségük veszélyeztetésével védték a hazát s iparkodtak a háborút javunkra eldönteni. A harctérről visz- | szatérő minden egyes hős iránt külön-külön I kötelezettségünk van, de a legnagyobb mégis azok iránt, akik sebesülésükkel vagy éppen testük valamely tagja elvesztésével is hoztak áldozatot annak a nagy ügynek, melynek a végzet szolgálatába állította őket. A jelszó az legyen, hogy mindenkivel feledtetni kell a kapott sebeket, feledtetni kell azokat a fájdalmakat, nélkülözéseket, amelyeket a haza szolgálatában szenvedtek. Ebből szinte önként következik, hogy úgy az államnak, mint a társadalomnak vállvetve kell azon működnie, miszerint a bekövetkező béke idején senkinek se legyen rosszabb sorsa, hanem ellenkezőleg jobb, mint akkor volt, amikor a haza érdeke harctérre szólította is.. Ez a kérdés azonban sokkal nagyobb, sokkal nehezebb, mintsem azt hirtelenében egy kettőre meg lehetne oldani. A háború ugyanis legtekintélyesebb számban a mezőgazdákat és a mezőgazdasággal rokonfoglalkozásuakat szó- I litotta el hivatásuk mezejéről. Már pedig kézen : fekvő dolog, hogy a mezőgazdálkodás olyan j élethivatás, amely képzeletünk előtt természet- ' szerüleg egybe van forradva a teljes testi ép- I séggel, az egészséggel. Nehéz dolog tehát a i rokkant katonákat újból mezőgazdákká varázsolni. Hisz az ekének két szarva van, azt két kézzel kell fogni, az ásó, kapa munkáját is két kéz végzi, sőt alig van mezőgazdasági munka, amelyhez nem voina szükséges egészséges két láb és ép szem. Azonban a parancsoló kényszerűség túl teszi magát ezeken a gyakorlat alapján felállított szabályokon. Az orvosi tudomány ma már tud elég tökéletes művégtagokat alkotni, igy nagyon valószínű, hogy ami a dolognak orvosi részét illeti, a legtöbb földműves rokkant állapotban is visszatérhet szántóföldjéhez. Ez azonban csak kisebbik része a dolog megoldásának. Ismételjük, hogy a háborúban • résztvett hő- i sök iránt nagy hálára és tartozásra vagyunk kötelezve. Már pedig azzal, hogyha művégtagokkal látjuk el a csonka hősöket és begyakoroljuk azok használatára, tulajdonképpen alig tettünk valamit, mert hisz a földműves emelkedő
