Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-06 / 45. szám
november 6. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. csak a szövetkezetek fognak egy csomó rokkantat, mint boltkezelőt, magtárost stb. elhelyezni. Különösen nagy szerepet szán a Gazdaszövetség a birtokpolitikának a rokkantkérdés megoldásánál. A háború tanulságai utaltak arra, mily fontos, hogy a végeken megbízható kisbirtokosok kezében legyen a föld. A Magyar Gazdaszövetség évtizedek óta küzd a telepítésekért, sokszor megvádolt és lekicsinyelt törekvéseit most a világháború igazolta. A háború után ez lesz a legelső j teendő s akkor a rokkant katonának földet kell adni az ország határain, mert békében is az fogja leghívebben őrizni a hazai földet, aki a háborúban vére hullásával őrizte. Tekintettel azonban arra, hogy a telepítésnél adott olcsó földhöz is sok pénz kell, mire az lakóházzal, gazdasági épületekkel, szerszámokkal, állatokkal fel lesz szerelve, ezt pedig a telepesnek magának kell összehoznia, a kisebbpénzü rokkant földmivesek, törpe- birtokosok és mezei munkások részére olcsó földbérleteket kíván a Gazdaszövetség. Ha csak lehet a maga falujában, ahol az illetőnek háza stb. van. Ha nem lehet, úgy idegenben s a felszerelésre olcsó kölcsönt kell adni. Természetesen a községi szolgák, postai kézbesítők, mezei rendőrök, pásztorok stb. alkalmazásánál , is első sorban a rokkant katonákra kell gondolni. De a Gazdaszövetség nemcsak a földmiveseket, hanem az iparosokat is számba vette. Hiszen a lövészárokban nem volt külön foglalkozás, mindenik egyfor- mán küzdött és szenvedett a hazáért. Éppen ebből az okból a mint ez a napisajtó kimerítő közléseiből részleteiben is ismeretes a Gazdaszövetség közös értekezletre hívta össze az iparosok és kereskedők érdekképviseleteit és ebbe a tanácskozásba belevonta a Vörös- keresztnek a rokkantakkal foglalkozó intézményeit és ez az értekezlet megvitatván a szükséges tennivalók irányelveit, szerkesztőbizottságot küldött ki egy közös felirat elkészitésére, amelyet az összes érdeképviseletek elnökségeinek aláírásával ellátva a napokban nyultott át gróf Tisza István miniszterelnöknek azzal a kéréssel, hogy az ott felsorolt tennivalókat törvény erejére emelje. A Magyar Gazdaszövetség által megindított ebben a hazafias és humánus akcióban résztvettek: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Országos Iparegylet és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. A takonykor elleni védekezés uj rendje. A napokban jelent meg hivatalosan a földművelésügyi miniszter üdvös rendelete a takonykór elleni védekezésről. Ma, amidőn lóállományunk javarésze a harctér szolgálatában áll, kétszeres kötelességek hárulnak e téren a lótartó gazdára, mert hiszen Magyarország oly kiváló hírnévnek örvendő lóállományának jövendő megóvásáról és biztosításáról van szó. A takonykor már eddig is rengeteg arányú áldozatot szedett a lóállományból. A hivatkozott miniszteri rendelet igen szigorúan megszabja azokat az utakat, amelyek a takonykor tovaterjedésének elejét vehetik. Az illetékes helyi hatóságokra, de legkivált az állatorvosi karra nagy feladatokat ró ez a rendelet, de viszont aztán annál üdvösebb lesz az eredmény, ha a lótartó és a lógondozó gazdaközönség lelkiismereteten betartja maga is mindazokat az utasításokat, amiket a rendelet előír és amelyek amúgy is minden községben ki vannak függesztve, sőt egyebekben is szokásosan közhírré lettek téve. Légióként a következőket kívánjuk azért mint legfontosabbakat a rendeletből még külön is kiemelni és egyben nyomatékosan felhívni arra a gazdaközönség figyelmét, hogy a rendelet üdvös tanácsai közül melyeket tartsa elsősorban is szem előtt. így nevezetesen mihelyt az állatorvos a szokásos vérvizsgálat utján a takonykor jelenlétét megállapította, az illető állat azonnal elpusztítandó. Ahol a vizsgálat még nem tisztázta a takonykor kétségtelen jelenlétét, ott a zárlatot újabb 21 napon túl is fent kell tartani. A zárlat kétes esetekben csakis egy harmadik újabb próbaidő után oldható fel. A takonykórban beteg, vagy legalább is gyanús állatok fogyasztásra nem kerülhetnek. A baj megállapítását ne bízzuk kizárólag magunkra, vagy másokra, hanem csakis a hatósági állatorvosra, mert a baj nagyon sokszor benn lappang az állat tüdejében. Ezt pedig csakis a szakértő állatorvos tudja felderíteni. A baj ragályos és fertőző voltánál fogva a takonykóros állatok azonnal elkülönitendők a többiektől. A takonykóros állat minden szerszáma és eszköze elégetendő. Az istállóhelyiség minden része és a lóápolók ruházata gyökeresen fertőt- lenitendök. Ha mindezeket szigorúan betartjuk, lóállományunk apadásának megszüntetéséhez lényegesan hozzájárulunk, ami elvégre is elsőrendő kötelességünk állattartásunk mai súlyos viszonyai közepette. ■ Felkérjük egyesületünk tagjait szíveskedjenek ügy a folyó, mint a hátralékos tagdíjakat befizetni. Egyesületünk a mai nehéz viszonyok mellett még nagyobb áldozatok árán képes csak működését — melyre a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt fokozottabb szükség van —fenntartani; ezenkívül egyes jelentékeny jövedelmi források éppen a háború okozta körülmények miatt vagy kevesbedtek, vagy egészen megszűntek, igy tehát a tagdijak rendes befolyására feltétlen szükségünk van. Tagdíjakat kérjük: Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztára Szatmár, Szatmárvármegyei takarékpénztár r.-L címre küldeni.
