Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-06 / 45. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA november 6. mA cs. és kir. hadügyminisztérium 99234. Abt. 10. sz. átiratához. Mellékelt rendelet kivonatos fordítása. ■Wien, 19151 október 8. 99234. Abt. 10. Hadifogoly munkásoknak 10. és 20 főből való csapatokban való kiadáss. illetve a már eddig kiadott csapatok létszámának leszállítása a következő feltételek mellett engedhető meg. 1. A vonatkozó kérvényeket különös szigorral kell tárgyalni és csak oly esetekben tetjesiteni, amikor ennek szükségessége kétségtelen. A 10—20 főből álló uj hadifogoly csoportok csak ritkán adhatók ki, mert az ily kis csoportok tekintetében az őrzés nehézségei nagyobbak. A kérvényeket a magyar szent korona országainak területén az illetékes járási főszolgabírónál (városi tanácsnál) kell beadni és ez a hatóság mond véleményt a hadifoglyok kiutalásának szükséges volta és a munkaadó megbízhatósága szempontjából. 2. Az ekként véleményezett kérvények ahhoz a katonai parancsnoksághoz tovabbitandók, amelyek területén a munka helye fekszik, ez a katonai parancsnokság a kérvényeket véleményének rávezetése után a pozsonyi cs. és kir. katonai parancsnoksághoz teszi át a hadifoglyok kiutalása végett. Ha a közigazgatási hatóság és a katonai parancsnokság utalta ki. 3. Ezt az eljárást kell követni oly esetekben is, amikor a már kiadott hadifogoly csapatok létszáma 20. vagy 10. munkásra szállittatik le és pedig akkor is, ha a hadifoglyokat eredetileg nem a pozsonyi katonai parancsnokság utalta ki. 4. A kérvény beadásával egyidejűleg az elsőfokú közigazgatási hatóságnál óvadékot kell letenni, amely hadifoglyokként községek részére 20. magánosok részére pedik 30. K. Az óvadék készpénzben, takarék- pénztári betétkönyvben, vagy óvadékképes értékpapírokban teendő le (utóbbiak névértékben fogadtatnak el.) Az óvadék azonnal elvész szabálytalanságok esetén, különösen a hadifoglyokkal való rossz bánásmód, azok rossz elhelyezése, hiányos élelmezése esetén, továbbá szökés esetén, ha a munkaadót mulasztás terheli, a szerződési feltételek be nem tartása esetén, végül ha a hadifogoly csapat vagy annak egy része a katonai hatóság, előzetes hozzájárulása nélkül más munkaadónak adatik át. E tekintetben az óvadékot kezelő közigazgatási hatóság meghallgatásával az a katonai parancsnokság határoz, amelynek területén a munkahely fekszik. Ha az óvadék takarékbetétkönyvből vagy értékpapírból áll, úgy az természetszerűleg csak a fentebbiek alapján kiszámítandó összeg erejéig vész el. A kérelem megtagadása esetén az óvadék a kérvény elintézésével egyidejűleg visszaadandó, a hadifoglyok kiutalása esetén pedig az óvadék letétben marad és csakis az illetékes katonai parancsnokság Írásbeli határozata alapján adható ki. ! 5. A hadügyministeriumnak tudomása van arról, I hogy egyes községek és munkaadók, valamint alsófoku ! hatóságok önhatalmúlag a most kiadott engedély előtt hadifoglyokat kisebb csoportokban már eddig is , igénybe vetiek. Minthogy a nemzetközi szempontból a i hadifoglyokért a hadvezetőség szavatol, az önkényes szétosztások és átalakulások következtében pedig a hadifoglyok nem tarthatók nyilván, ezt az állapotot meg kell szüntetni. A hadügyministerium hajlandó, amennyiben más körülmények ez ellen nem szólanak és a hadifoglyok helyzete és ellátása ellen nincs kifogás, a fennt előirt módon szabályszerű véleményezéssel ellátott bejelentés alapján az óvadék letétele ellenében megengedi, hogy a 2. §. szerint a katonai parancsnokság az utólagos hozzájárulást megadja. Minden oly i esetben, amikor a folyó év október 31. után ilyen hadifogoly csapatok megfelelő engedély nélkül találtatnának, az óvadék elvesztése mellett egyidejűleg a hadifoglyok bevonása iránt is azonnal intézkedés fog , történni-* A rokkant katonák ügye. Melegen érző szivü emberek bizonyára többször fölvetették maguk között a kérdést, hogy hát a háború után mi is fog történni azzal a sok csonka, béna katonával, aki minden bizonnyal el fogja özönleni a falvakat. Az nem lehet igazság, hogy a hősök, akik vérüket ontották a hazáért, koldulva tengessék életüket. A Magyar Gazdaszövetség, a földművelő kisemberek központja, szintén gondolt erre a fontos kérdésre. Látva azt, hogy katonáink túlnyomó része földmives és a csonkán visszakerült hősök nagyrésze is faluról valók, egy tervezetet dolgoztatott ki, amelyben a rokkant katonák számára ingyen gyógykezelés, ingyen mülábat és kezet, ha kell uj mesterségre való kitanitást, állami nyugdijat stb. követelt. Nem szeretné azonban a Gazdaszövetség, ha a rokkant katonák kivéve azokat, akik teljesen munkaképtelenek lettek, most már arra az álláspontra helyezkednének: mi már eleget dolgoztunk, most már ölhetett kézzel is megélünk holtig. Hiszen ha csak pár száz emberről volna szó, akkor még csak hagyján. Azonban | előreláthatólag tízezrek szorulnak majd ilyen istápolásra I s ezeknek munkaerejét az amúgy is nehéz megpróbáltatás ele néző mezőgazdaság nem nélkülözheti. A Gazdaszövetség tehát munkával kíván segíteni a rokkantokon. Természetesen ezért az államtól is megkapnák a járandóságukat. A rokkant kisgazda termelését szövetkezeti segítséggel kívánja jövedelmezőbbé tenni. A tehenészetet, baromfitenyésztést, a gyümölcsészetet, zöldségtermelést meghonosítani a rokkant kisgazda számára. Ugyan
