Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-16 / 42. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRI GAZDA

október 16.

intézkedések tárgyalása is hazafias szempontból kifogás alá esik, sőt egyáltalán hazafiatlan cselekedet; de mi, éppen hazafiságból kérjük a hadifoglyoknak mezőgazdasági munkára leendő átengedését, mert a még hátralevő betakarítási munkálatok befejezése és az őszi vetés lebonyolítása vitéz hadseregünk élelmezésével a legszorosabban összefügg.

De hogy ez az állapot nem lokális, nem szatmári jellegű s hogy felszólalásunk nem inindokolatlan, bizonyítja az a körülmény is, hogy a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége végrehajtó bizottsága f. évi szeptember hó 27.-i gyűlésén erről a tárgyról szintén szó volt és agrár életünk oly kimagasló egyénisége, mint Darányi Ignác igy nyilatkozott:

„Bár a részletekbe nem kívánok bocsátkozni, mindazonáltal egy kiválóan időszerű kérdésre vagyok bátor a figyelmet felhívni: ez a gazdasági munka kér- vdése. Én úgy veszem észre, hogy a helyzet mindig rosszabb és rosszabb lesz, el kell készülve lenni rá, hogy a jövő esztendő még sokkal nehezebb és sokkal akadályosabb lesz, mint ez az év volt, midőn úgy is sokat szenvedtünk és küzdöttünk. Én azt óhajtanám háromszor is aláhúzni és lépten-nyomon hirdetni, hogy a hadifoglyokat minden gazdaság lehetőleg tartsa visz- sza. Hadifoglyokat újakat kapni a jövőben aligha lehet, mert az ipar és kereskedelem, valamint a gyárüzem is egészen ráveti magát a hadifoglyok munkájára. Ausztria külön követelésekkel és igényekkel lép föl és máris sokalja a nálunk elhelyezett hadifoglyokat. A katonai kincstár is fokozott mértékben óhajtja a hadifoglyok munkáját vasút- és útépítéseknél igénybevenni. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a gazdaközönség a rendelkezésére bocsátott hadifogolyállományt a legnagyobb áldozatok árán is magánál tartsa a jövő évi termés biztosítása érdekében. Ezzel kapcsolatban két kérdés volna megsürgetendő. Az egyik, hogy a megállapított uj feltételeket a hadifoglyok kiadását illetőleg tegyék sürgősen közzé. Amennyire értesültem — ezt nem felelősség mellett mondom — kisebb számban is rendelkezésre fogják bocsátani a hadifoglyokat. A kincstár nem fog utánuk megtéríteni semmit, az ellátás a gazdát terheli, kivéve a ruházatot.

Az őrök rendszere is megszorittatik és a gazda kénytelen lesz minden megszökött hadifogoly után óva- : dékot fizetni. Sürgős, hogy e feltételeket mielőbb közzétegyék, mert most teljes a bizonytalanság. A másik fontos kérdés az, hogy a hadifoglyok ruházat tekintetében nem a legfényesebben vannak ellátva. Nincs cipőjük, fehérnemüjök és posztóruhájuk. Beszéltem ez ügyről nemrégiben a hadügyminiszter úrral, aki kijelentette, hogy a hiányokat pótolni fogják, a gazdaközönségnek azonban a kérése az, hogy ez minél előhb megtörténjék, annyival is inkább, mert az éjjelek már rendkívül

hűvösek. Az elmondottak alapján írjunk fel tehát egyfelől a földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy azok a bizonyos uj feltételek mielőbb közzététessenek. Minden nap veszteséget jelent, mert mindenki gondolkodik rajta, hogy visszaküldje-e, vagy megtartsa-e a hadifoglyokat. A ruházat tekintetében köszönettel veszszük, hogy ellátják őket, de gyors intézkedés kell, mert a halogatás a termelés nagy érdekeit veszélyezteti. A gazdákat figyelmeztessük, hogy ne bízzák el magukat és ne gondolják, hogy a jövő évben könnyű lesz hadifoglyokat kapni. A belügyminiszter ur azt mondta ugyan, hogy a gazdaközönség rendelkezésére bocsátott hadifoglyokat nem akarja elvonni, mindazonáltal biztosítanunk kell magunkat.“

Ezen a bajon tehát segíteni kell és lehet, a hadifoglyokat részben cselédpótlásul, részben munkásul a mezőgazdaság részére ki kell adni, 'inert csak igy lehet segíteni a bajon és igy lehet biztosítani a jövő aratást, melynek eredményességére hazánknak bár hogy álljanak is a háborús dolgok, — feltétlenül szüksége lesz.

A hadifoglyoknak gazdáink részére leendő akadálytalan átengedése elsőrangú szükség, hiszen a mieink kik fogságban vannak, szintén művelik ellenségeink földjét.

Nem hiszem, hogyha az illetékes körök a hadvezetőséget erről a fontos körülményről tájékoztatják, elzárkóznának ennek az egzisztenciális kérdésnek ilyeténképpeni megoldásától, annyival is kevésbbé, mivel ma mindnyájunk előtt egy cél lebeg: ellenségeink teljes leverése és a dicsőséges béke, mely kárpótlást nyújt az egész vonalon s vissza adja mindnyájunknak békés és nyugodt és talán boldogabb otthonát.

Riszdorfer Imre.

A magyar nemesitett növényfajták állami elismerése és törzskönyvezése.

A földmivelésügyi miniszter a Magyarországon nemesített növényfajták állami elismerésének és törzskönyvezésének végrehajtását illetőleg szabályzatot adott ki, melynek főbb intézkedései a következők:

Az elismerés rendeltetése, hogy a növénynemesi- tők által nemesitett fajták elismerésével azokat az illetéktelen módon nemesitett magvakkal szemben védelemben részesítse, másrészről pedig, hogy a nemesitett növényfajta magvait vásárolni kívánó gazdák számára azt a biztosítékot szolgáltassa, hogy az elismert fajta valóban szakszerű nemesítés eredménye. Az elismerés által nyújtott biztosíték kiterjed az elismert növényfajta I azonosságára, fajtisztáSágára, az illető nemesitő által alkalmazott eljárás szakszerűségére és a nemesítést cé-