Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-02 / 40. szám

&T

w

KÖ

Z- ES MEZŐGAZDASÁG? HETILAP.

SZATMÁRMEGYE? GAZDASÁG! EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. *"3 A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET,

AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGfELENIK MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési ára :

Egy évre...............................6 korona.

PS érre...............................3 „

Negyed évre..........................T50 „

• Soa

tmánnegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják.

Laptulajdonos:

A Szatmérruegyei Gazdasági Egyesűtét.

Lapvezérlő bizottság :

Böszörményi Emil dr.

Bartha Kálmán Doinahidy István Cholnoky Imre Petliö György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szatmár, Deák-tér 23. szám,

hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oidaiál érintő közlemények, hirdetések ea pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza.

Interurbán-telefon 217. sz.

A nagybirtok és a kisbirtok.

Az agrárpolitika ellenségei már régóta akarják a magyar gazdák öntudatos szervezkedését azzal is gyöngíteni, hogy látszólagos ellentéteket iparkodnak felfedezni a nagy és kisbirtok érdekei között. Ha ilyen ellentétek volnának, természetszerűleg megszűnnék a magyar gazdatársadalom egysége, lehetetlen volna a közös munka, hiszen közös, egységes munka csakis közös cél érdekében lehetséges.

Különösen közkedvelt állítása az öntudatos földbirtokpolitika ellenségeinek az, hogy az agrártörekvések, főleg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség akciói, leginkább a nagybirtokosoknak használnak. E törekvéseknek a legfőbb célja ugyanis az, hogy a mezőgazdasági termékeknek tisztességes ára legyen, vagyis a gazda szorgos munkája megfelelő jutalomra találjon. Miután a nagybirtokos mindig jobban el tudja adni termését. mint a kisgazda, — ebből ellenségünk állítása szerint — világosan következik, hogy az egrárpolitika nem használ a kisembernek, csak a nagy uraknak.

Erre az állításra cáfolatul elég volna any- nyit mondani, hogy az öntudatos agrárpolitika nem csupán a terményárak fokozására irányuló törekvésekből áll, hanem egyesíti magában a demokratikus törekvések egész sorozatát, amelyek megvalósulása mégis csak a széles néprétegek anyagi és erkölcsi jólétének emelésére szolgál. Ettől eltekintve azonban könnyű megcáfolni azt az állítást is, hogy a magas terményárak hasznát inkább elsősorban a nagybirtokosok élvezik.

Ennek leginkább a statisztika mond ellene. A legutóbbi termésjelentés szerint is búzát kisbirtokosok 4.2 millió, rozsot 1.2 millió, árpát 1.4 millió, zabot 1.3 millió kát. hold területen termeltek. Ezzel szemben a nagybirtokosok termőterülete volt: búzánál: 1.5 millió, rozsnál 567 ezer, árpánál 551 ezer, zabnál 555 ezer kát. hold. Vagyis az arány a kisbirtokra kedvező, majdnem háromszor annyi a termő, kisbirtokosok kezén levő föld, mint az, ami a nagybirtokosoknak hoz hasznot. Az a körülmény pedig, hogy a nagybirtokossal a nagykereskedő is szóba áll s jól kitisztított, egységes termékéért többet ád, mint a kisbirtokosnak a kevésbbé ki készítettért a közvetitő, — nem elfogadható érv. Ma már a kisgazda is go*dot fordithat a kikészítésre s igen sok gondot is fordít, — a nagykereskedő figyelmét is magára fordítja, ha társul többi kisgazda társaival.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy á kisbirtok intenzivitását több szorgalommal és jóval kevesebb befektetéssel lehet növelni — s az agrárpolitika egyik eredményeként — az utóbbi években ez meg is történt, holott a nagybirtok tőke hiányában ma is sok helyen csak "a régi módon, gazdálkodik — nagyon is kézenfekvő dolog, hogy az öntudatos és erőteljes, a nemzet létérdekeivel számolni tudó agrárpolitika egyformán hasznára van a nagy- és kisbirtokosoknak, de hasznára van az egész országnak is, — mert hiszen azok, akik a hasznot élvezik, mégis a nemzet többségét alkotják.