Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-23 / 4. szám

4-ik oldal.

SZATMÁRI GAZDA

január 23.

is sok helyen bevett szokás. Hiszem és reméllem, hogy összetartással, egyetértéssel, segíthetnek a gazdák ezen a súlyos bajon s lehetővé tudják tenni, hogy nem csak a tavaszi, hanem az egész termelési év minden munkáját el tudják végezni. Azzal ugyanis senkinek sem szabad áltatnia, magát, hogy aratásra, vagy pláne tavaszra vége lesz a háborúnak és az elbocsátott katonák lesznek segítségünkre.

A harmadik és szintén igen fontos megtárgyalandó kérdés a háború következtében'leapadt igás állatállomány pótlása, illetve gondoskodás arról, hogy a megcsappant állomány mellett gazdáink a szükséges munkákat akadálytalanul elvégezhessék. Ez a kéreés is, épp úgy, mint az előbb említeti — csupán közvetlen érintkezés, megbeszélés utján tisztázható s fontos tudnia ebben az esetben is az Egyesületnek, hogy milyen mérvű pótlás válik szükségessé, illetve mekkora az igás állatokban a veszteség.

Végül nem felesleges az egyesületnek arról sem tájékozódnia, hogy az állattenyésztés mennyiben szenvedett a háború következtében, mennyire maradt az hátra s mily irányú akcióval lehetne a fennforgó bajokon segíteni.

Ennél a kérdésnél súlyos kötelezettség hárul a nagy uradalmakra is, melyeknek nem csak módjukban áll, de kötelességük előnyös feltétetek mellett átengedve a kistenyésztőknek tenyészállataikat az állattenyésztést előmozdítani. E lapunkban is közölt hirdetés tanúsága szerint, a Báró Vécsey uradalom már megtette ez irányban az első lépést, amely mindenesetre figyelemre érdemes és követésre méltó.

De a felsorolt négy különösen fontos kérdésen kívül, még igen sok olyan dolog lehet, amelyet nagyon is üdvös megtárgyalni s amelyek fennforgásáról bizony előadások tartása nélkül vagy egyáltalán nem, vagy pedig csupán — mintegy — véletlen folytán szerezhet Egyesületünk értesülést. Éppen ezért nagyon különös, szinte érthetetlen, hogy oly kevés érdeklődés mutatkozik a tervezett előadások iránt s hogy a külön felhívásokban felszólított — vezető szerepet játszó — gaz- i dák is a magyar gazdát jellemző negligenciával kezelik ezt a kérdést. Még visszatetszőbb természetesen az, hogy olyan értelmű választ is kaptunk felhívásunkra, amely határozottan azt igyekezett velünk megértetni, hogy nem előadásokra, „szóbeli, vagy írott malasztra“, hanem vetőmagra s más kézzel fogható segítségre van szüksége gazdáinknak, de különben is nagy az elkeseredés, szomorúság, rendkívül lehangolja gazdáinkat a háboruszülte sok baj, gond, nincs most kedve senkinek előadásokat hallgatni végig. Nagyon szomorú, kétségbeejtő dolog volna, ha ez csakugyan így lenne, ha a csüggedés szelleme kilopta volna a munkakedvet, a hitet, bizalmat gazdáink leikéből, ha nem hinnénk egy jobb, boldogabb jövőben megingathatlan bizalommal s jnem igyekeznének minden lehető eszközt felhasználni

arra, hogy munkásságukkal, szorgalmukkal, csüggedést nem ismerő kitartásukkal azt a szent ügyet ők is előrevinni segítsék, amelyért millió, meg millió testvérünk, vitéz katonánk, fegyverrel a kezében — ezer nélkülözés és folytonos halál veszély közepette küzd rendületlenül, a győzelem hitével lelkében és a lelkesedés mindenen átgázoló erejével izmaiban.

Hiszen sohasem volt nagyobb szükség arra, hogy egymáson segítsünk, hogy félre téve minden haragot, gyűlölködést, önérdeket, egy eszme harcosainak tekintsük egymást — mint most — soha sem volt nagyobb szükség arra, hogy összejöjjenek a gazdák s feltárva mindazt, ami helyzetüket súlyossá, gondterhessé teszi, módot és alkalmat nyújtsanak azoknak — segíteni rajtuk — akik erre teljes mértékben hivatva vannak s akik hivatásuk fontosságának tudatában minden tudásukkal, tehetségükkel, minden felhasználható s minden lehető és elképzelhető eszközzel arra törekednek, hogy azon a nehéz helyzeten, azon a sok bajon-gondon könnyítsenek, segítsenek amelybe gazdáink önhibájukon kívül jutottak. Azt hiszem mindenki be fogja látni azt, hogy sokkal üdvösebb, nem csak önmagunkat, de tekintve a közös célt, törekvést is, ha a fennforgó bajok orvoslása s a vészes felhőként ránk nehezedő gondok elhárítása felett tanácskozunk — amint azt a tervezett előadásokon célul tűzte ki Egyesületünk — mintha azokon siránkozunk, amiken segitni, változtatni, úgy sem áll módunkban.

Hiszem és remélem, be fogják látni gazdáink milyen égető szőkség van ezekre az aktuális kérdésekkel foglalkozó gazdasági előadásokra s nem fogják olyan tévesen Ítélni meg az Egyesület ezen nemes és közérdekű törekvését, mintha puszta szavakkal akarná — kézzelfogható segítség helyett — kielégíteni a gazdákat.

Petheö Károly.

Mit vessünk tavasszal ?

Valamint a köz- és magánélet terén a rendestől elütő berendezéseket léptettünk életbe, úgy gazdasági téren is bizonyos hadiállapotnak, bizonyos szokatlan berendezkedésnek kell életbelépnie. Egyes nagyobb gazdaságokban ez a hadiállapot már az őszi vetések beállításánál jelentkezett, amennyiben a szokottnál jóval (p . a Dunántúli megyékben s az Alföldön) több őszi gabonát vetettek. Tavasz nyiitával ezt a példát mindenfgazdá- nak követni kell. Elsősorban olyan veteményekről kell gondoskodnunk, amelyek az őszi búza hiányait pótolják. Ilyen a tavaszi búza. Bizonyos, hogy hazánk területén aránylag kevés tavaszi búzát termesztenek. — Ezért tanácsos lesz a szükséges vetőmag beszerzéséről minél előbb gondoskodni. A tavaszi búza kielégítő termést csak akkor adhat, ha azt korán elvetettük. Ezért föltétlenül őszi szántásba kell vetnünk, mihelyt a föld megszikadt. Tanácsos lesz a termés sikerét szuperfosz--