Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-28 / 35. szám
augusztus 28. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. Kormányrendelet a lóállomány pótlása érdekében. A háború következtében erősen megcsappant lóállomány pótlása érdekében a m. kir. földmivelésügyi minisztérium a kir. gazdasági felügyelőségekhez a következő felhívást intézte : „A folyamatban levő háború és az azzal kapcsolatos nagymérvű ló kimúlások következtében az ország lóállományában lényeges csökkenés állott be, minek pótlása és úgy a ló, mint különösen a kancaanyagnak minden lehető eszközzel való emelése a jelen egyik legfontosabb feladatát képezi. Mondott cél elérése végett a cs. és kir. hadügyminisztériummal már régebbi idők óta tárgyalások folytattattak, melyeknek eredménye képen a m. kir. honvédelmi ministerium f. évi julius hó 26-án 105.829—20—b. számú hozzám intézett átirata a cs. és kir. hadügyminiszter urnák e kérdésben elfoglalt és az osztrák, valamint a] magyar honvédelmi ministerium, továbbá a cs. és kir. közös pénzügymi- nisteriummal megegyező álláspontját tudomásomra hozta. Ehhez képest a lókiemelések alóli felmentésekre vonatkozólag a következők is irányadók: A felmentésre jogosító bizonytatokul állami és törvényhatósági állatorvosi bizonyítványokon és a lódíjazási okmányokon kivül a méneskönyvekben foglalt kancákról kiállított kivonatok szolgálnak. Különösen a magyar szent korona országait illetőleg minden oly kanca, mely a már megalakult, avagy most megalakuló tájfajta tenyésztés törzskönyveiben fel van véve, avagy felvételre kerül, mint tenyészkanca biráltatik és a kiemelés alól mentesítve van. Mindezek folytán felhívom a felügyelő urat, hogy a most tudomására hozottakat a vármegye területén megfelelő módon tegye közhírré és a megyebeli lótenyésztő gazdákat e kérdést illetőleg világosítsa fel és azoknak minden szükséges esetben kezére járjon, hogy ilyeténképen az ország lótenyésztése e rendkívüli idők alatt is a megfelelő támogatásban részesülhessen és az eddigi magas és világszerte ösmert színvonalat továbbra is fenntarthassa.“ A gazda szeptember havi teendórje. A vetőmag rostálása és triőrrölése folytatandó. A gabonakészletek gyakran forgatandók. Napirenden van a dohányfűzés és szárítás. Javíttassuk ki a hiányos ablakokat, ajtókat, valamint ne feledkezzünk meg a kályhák kijavításáról sem, nehogy a zord idő meglepjen bennünket. A kutak kitisztítását szintén eszközöltessük. Ha eddig nem gondoskodtunk, e hónapban okvetlenül szerezzük be télre szükséges tüzelő, valamint világitó anyagot. Az istállókban. Az igáslovakat, melyek az őszi munka alatt fokozottabban vannak igénybe véve, erősebben abrakolhassuk. Az uj széna etetést e hónapban minden baj nélkül meglehet kezdeni. A vemhes kancáknak zab adagjukat 1 kilóval emeljük fel. A tehenek még a legelőre járnak. Az igás marha táplálására — mivel erős munkát végeznek — nagy gond fordítandó, ha kevés, vagy rossz a takarmány ne sajnáljunk tőlük egy kevés abrakot. A kétnyiretü juhokat most kell megnyirni másodszor. A februáriusi elletés végett most bocsáttatnak a kosok az anyákhoz. Minden 25 darabra egy kos számítandó, különben a hosszú párzás következtében a bárányok igen egyenlőtlenek lesznek. A kosok zabo- landók. A tenyésznyájat csak szárazabb természetű rétre szabad hajtani, nedvesebb helyeken csak mustra juhok járhatnak. A hizlalandó sertéseket ha még nem tettük, most kell kiszemelni s a hízóba állítani. Legjobbak erre a célra a második évben levők, mivel hizékonyabbak. Az őszi vetést e hóban általában meg kell kezdeni. A vetés alá való szántásra nagy gondot fordítsunk, hogy a föld lehetőleg ne legyen rögös, hanem porha- nyós s a gazda szeme előtt lebegjen az a köztudat, hogy csak jól megmunkált föld hozhat j£> termést. S miután a rögös vetőszántás rendesen a rósz időben és rosszul végzett előmunkálatoknak következése szokott lenni, ha forgatás után rögös maradt a föld, a tövises vagy tányéros rögtörő-hengert a vetőszántás előtt kell alkalmazni, hogy az szétroncsolván az eke előtt a rögöket, hantokat, a vetőszántást utánna szabályszerűen lehessen végezni. A vetőszántásnál, különösen ott, hol a vetés kézzel szórva történik, széleset forgatni, miáltal igen nagy magházak esnek, semmi esetre sem kell engedni, mivel ennek az a következménye, hogy már a vetésnél a vetőmag legnagyobb része a magház közötti mélyedésekbe pereg s a boronálás által még több kerül oda: vagyis mig a magházak élén alig marad egy-két szem a magból, addig a magház mélyedésébe meg túlságosan is sok jut, minek aztán a következése, hogy még egy része a tulsürü állásnál fogva elcsenevészedik s kivész, más része meg mélyen takartatva alá, ki sem kél: nem csoda, ha ily esetekben bármily sűrűén vetünk is, mégis ritka lesz vetésünk, miért is a vetőszántásnál, ha szórva magházra vetünk, kétszeres figyelmet kell förditani az apró fogatásra. Azért csak ne sajnáljuk a sorvetőgépért a pénzt, mely mellett mind e kellemetlenség elmarad. Főleg könnyebb természetű földeken a vetés előtt — s ezt a rozs különösen megkívánja — a földet leg-
