Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-28 / 35. szám
2-ik o;da). b2 ATM ÁRI GAZD^V augusztus 28. A rendelet bár a terményvásárlási jogot az államnak, illetve a kormány által létesített Haditermény r.-társaságnak tartja fenn, bizonyos mértékben a maximális árak keretén belül úgy a fogyasztónak, mint a termelőnek szabadabb kezet biztosit a bevásárlásoknál, illetve szükségleteik fedezésénél. A kormányrendeletben azonban oly megszorítás van, a mely különösen a termeléssel alig foglalkozó nagyobb városok lakóinak megnehezíti a termények közvetlen beszerzését; a rendelet egyik pontja ugyanis azt mondja: „Tilos a termelőnek a termés zár alá vett részét annak a törvényhatóságnak területéről, ahol a gazdasága van, elszállítani.“ Hogy példával illusztráljam ezt, ez annyit jelent: tilos Szatmár- vármegye községeiből a szatmárnémetii piacra eladás végett terményt behozni, ez csak hatósági engedéllyel történhetik meg. Nézetem szerint ezen igen könnyen lehetne segíteni, ha a kormány a „törvényhatóság“ szó helyett „vármegyét“ illesztene be. Mindenesetre azonban ezt az illetékes köröknek kérelmezni kellene, rámutatni arra a káros körülményre, mely a rendelet jelenlegi szövege szerint úgy a vásárló fogyasztó közönséget, mint a falvakban lakó és a városok részére termelő gazdát sújtja. Azt hiszem, mindenki belátja, hogy nem helyes és egyáltalán semmivel sem indokolható eljárás, hogy a szatmári piacra a szomszédos községek kisgazdái számítva a hatóság — mondjuk — elnézésére, eladás végett behordják terményeiket, nem helyes pedig ez azért, mivel nem szabad sem a jóhiszemű kisgazdát, sem a rendeletet alig ismerő fogyasztót esetleges feljelentések által a megállapított súlyos büntetéseknek kitenni, hogy pedig a hatósági engedély beszerzése igen sokszor mily akadályokba ütközik, arról szólni nem kell, azt tapasztaltuk a tavasszal elégszer. De a fentjelzett módosítás már csak azért is szükséges, mivel csekély kivétellel az ország összes törvényhatósági joggal felruházott városai a falvaktól élnek, a vidék termel részükre, a vidék látja el ezekben a nagyobb városokban összpontosított s termeléssel nem foglalkozó hivatalnok, ügyvéd, orvos, tanár, kereskedő, iparos stb. stb. lakosokat s ezeknek feltétlenül meg kell adni a módot arra, hogy éppen úgy gondoskodhassanak kenyerük biztosításáról, mint a falvak, vagy rendezett tanácsú városok lakói. A miniszteri rendelet módosítását sürgősen kell kérnie •>— sajnos hogy az eddig még nem történt meg — a törvényhatóságnak s biztosítani kell a termények szabad behozatalát — a rendeletben megszabott mennyiségig — a városi piacokra. Nem tartozik ugyan szigorúan e tárgyhoz, de mégis szükségesnek tartom itt is felemlíteni, hogy egyes hatóságok a maximális terményárak betartását nemcsak hogy nem ellenőrzik kellőleg, de még hivatalos hirdetményeikbe is tévesen s nem a kormányrendeletben mepállapitott árakat teszik közzé, pl.: a „Szamos“ helybeli napilap f. hó 24-én megjelent számában, augusztus hó 18.-i keltezéssel ellátott hatósági hirdetmény jelent meg Szatmár-Németi szab. kir. város hivatalosan megállapított terményárairól, e szerint: tiszta búza 3850 K. — 38'— K. — Kérem ez oly hiba, mely eladó és vevő között ; súlyos differenciákat szülhet, mert a szatmári piacon is a kormány állal megállapított maximális ár az irányadó, a melynek betartását ép- i pen a hatóságnak kell szigorúan megkövetelni s nem szabad oly árakat hivatalosan közhírré tétetni a melyek nem fedik azt; a kormányren- | delet értelmében f. hó 24-én (Vili—21—Vili—31) a búza ára 37.— K., ha pedig a hirdetmény keltezési idejét vesszük, augusztus 18-án a búza ára 38'— korona volt, 38 K. 50 filléres maximális ár Szatmárvármegye és Szatmár-Németi város területére a kormányrendelet szerint egyáltalán nem volt. A terményáraknak pontos hivatalos közlése ma igen fontos, mivel a vevőnek joga van a maximális áron minden alku nélkül megvásárolni a terményt, igy tehát az ilyen téves köz- hirrététel első sorban éppen a felmerült panaszok tárgyalására hivatott hatóságra nézve lehet a legkellemetlenebb. Ezeket tartottam ez alkalommal szükségesnek megjegyezni s ehez még csak annyit fűzök, hogy kisgazdáink éppen a kellemetlenségek elkerülése céljából nagyon helyesen teszik, ha a községekben többen összeállva 100 mázsás mennyiségekben adják el terményüket mivel igy érhetik el legkönnyebben a legmagasabb árat. Törvényhatóságaink vezetőit pedig felkérjük, hogy a fenntebb említett módosítás érdekében sürgős felterjesztéssel forduljanak a kormányhoz, mert ezt kívánja úgy a vármegye termelőinek, mint Szatmár-Németi város lakosságának érdeke. Riszdorfer Imre.
