Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-23 / 4. szám

b2AT/ViÁVI GAZDA

január 23.

2- oldal.

gunknak arról a dolgáról, a mit jól végeztünk ennek az országnak a javára.

Itt arról volt szó, hogy biztosítsuk kétséges körülmények között országnak, hadseregnek a táplálkozását a bizonytalan időkre. Ezt csakis a gabona biztosítja. Erre van első sorban szüksége a lakosságnak, a hadseregnek. Hát ezt adja meg a magyar gazda, mikor önként belemegy az ő jövedelmező, de inkább csak luxuscélokat szolgáló termékének a korlátozásába és gabonaföldet csinál az ő répaterületéből, a mi uj szálakkal kapcsolja bele a magyar gazdát a hadi állapot áldozataiba, a melyeknek viselésében a magyar gazdaosztályt semmi más gazdasági és társadalmi tagozat felül nem múlta.

Szegődmények hadi

kiszolgáltatása.

Szerkesztőségünkbe egy gazdatársunk az alábbi sorokat küldte be közlés végett s mivel az minden tekintetben aktuális és már többek által hangoztatott panaszokat tár elénk, olyan panaszokat, a melyeknek jogos voltát lehetetlen el nem ismernünk az alábbiakban közöljük és ezúton is felhívjuk rá az illetékes fórumok figyelmét.

„A magas kormány elrendelte, hogy a szegődmé- nyes cselédeknek két harmadrész búzát, vagy rozsot és egyharmadrész tengerit, vagy árpát köteles mérni a gazda és az illető termények árkülönbözetét pénzben kell a cselédnek kifizetni. Erre vonatkozólag legújabban a Földmivelésügyi Miniszter aláírásával egy felhívás is jelent meg a községekben, jó nagy betűkkel nyomtatva. Ez a felhívás kiterjed arra is, hogy a magánfogyasztó se használjon tisztán búza lisztből sütött kenyeret, hanem vegyítse azt burgonyával vagy tengeri liszttel. Ez mindenesetre nagyon üdvös és helyes intézkedés és ami vidékünkön különösképpen nagy szükség is van rá, hanem azt már kevésbé tartom helyesnek, hogy amikor a cseléd konvenció kimérésérőli intézkedés itt- ött egyes lapokban megjelent, nem lett kellőleg közhírré téve legalább is oly nagy betűkkel, hogy a cselédek is lássák a miniszteri rendelet azon pontját, mely szerint a rendeletet be nem tartó, illetve megszegő gazda mindjárt legelső esetben 200 K. pénzbírsággal büntettetik. Pedig erre bizony nagyonis nagv szükség van, mert ezáltal kényszer helyzete nyilván valova lett volna. Hiába mondjuk ugyanis a cselédnek, aki már évtizedek óta megszokta és élvezte a tiszta búza konvenciót, hogy most nem mérhetünk neki úgy, amint a szegődsége szól, mert a törvény tiltja ezt, ha a törvény azon intézkedését, mely szerint pénzbírsággal sújtja a rendeletet megszegő gazdát, nem tudjuk nesi jó nagybetűs nyomtatásban megmutatni, mert igy vagy hiszi, vagy nem s ha hiszi sem akarja megérteni és belenyugodni abba, ha- ' nem otthagyja a gazdát, ha nem mér neki úgy mint ; azelőtt. Már pedig most, mikor amúgy is nagy a munkáskéz hiánya mérhetetlen baj ez a gazdára nézve, mihez kezdjünk ha ez a pár cseléd is itt hagy?! Még csak most télen, mikor a jószág körüli munkán kívül más alig adódik, meg lennénk valahogy, de ha járhatók lesznek az utak s a trágyahordás ideje elérkezik, később meg jönnek a tavaszi munkák stb. ki fogja azokat végezni, ha faképnél hagynak a cselédjeink! És bizony nem árt tudni azt sein, hogy a kisemberek között olyan nagy a szolidaritás, hogy amelyik gazdát a felhozott ok miatt otthagyja a cselédje, ahoz még napszámba sem megy senki, hogy egy más alkalommal, a napszámos osztály által kezdeményezett eféle mozgalom alkalmával, a cselédek se segítsenek a gazdán.

Így aztán azok, akik hivatva volnának az ország s a katonaság ellátását eszközölni ki vannak szolgáltatva a cselédeknek és napszámosoknak, akik drágává sőt lehetetlenné teszik a gazdasági termények, termékek, előállítását.

Járatlan vagyok a törvények, rendeletek szerkesztésében, én nem csinálni, csak betartani tanultam mega törvényt, hanem azért mégis úgy vélem, hogy az ilyen nagy jelentőségű és az egész ország gazdasági életére kiható törvényt, éppen olyan nagy betűs plakátokon kellene közhírré tenni, mint a mozgósítási rendeleteket, sőt talán abba az — egyébiránt üdvös — rendeletbe nem lett volna felesleges azt sem belefoglalni, hogy a mindenre titerjedő hadi állapotra való tekintettel a személyes szabadságot is szükségessé válnék hadi állapotba helyezni, amennyiben a konvenciónak rendelet értelmebeni kimérése miatt a cseléd nem hagyhatja el a gazdáját, az ily okból szolgálatát otlhagyni akaró cselédet épp úgy szigorú büntetés sújtja, mint a rendelet intézkedéseit be nem tartó gazdát.

A szolgálatából kilépett cseléd aztán korántsem áll be más gazdához, hanem felcsap egy hónapre „magánzónak“, kikoplalja az időt valahogy márciusig s akkor aztán ő diktálja a napszámot, amit könnyen megtehet, mert tuJja, hogy a gazda soha sem volt jobban ráutalva, mint most.

Ezeket tartottam szükségesnek elmondani annak a reményében, hogy azok, akik illetékesek ily ügyekben eljárni, megértve a dolgok állását és belátva annak jelentősegét — megteszik a szükséges lépéseket oly irányban, hogy a gazdak ne valljanak kárt, ezen rendelet hiányos intézkedése miatt.

Rátz Elemér.