Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-10 / 28. szám
SZATMÁRI GAZDA j'uiius 10 2-ik oldal Akarjuk hinni, hogy közmegnyugvásra s gazdaközönségünk károsodása nélkül lesz e nagyon fontos kérdés megoldva a 12-ik órában, mert már előbb nem is lehet! * * * A háború kezdete óta készült nálunk már j annyi rendelet, hogy azt hiszem bátran elmond- i hatjuk: a rendelet gyártás terén a háborút viselő felek között rekordot értünk el. Nem akarok annak részletezésébe bocsát- ! kozni, megfeleltek e azok a gyakorlati életnek, hisz mindenki tisztában van azzal, mennyire voltak, különösen a közélelmezés biztosítását célzó rendeleíek simán és gyorsan keresztülvi- hetők. E helyütt csak arra mutatunk rá milyen fontos szerep jutott a közgazdaságban a közigazgatásnak. Mezőgazdaságunk különösen az értékesítés terén mozdulni sern tudott a közigazgatás nélkül, ez pedig e téren való járatlanságából kifolyólag a rendeletek tömkelegétől megzsibbasztva lassú vontatottsággal intézte el mindazt, mi gyors munkát igényelt. Ezen lassúságnak hátrányait természetesen érezte vagy a fogyasztó vagy a termelő vagy mindkettő. 1 Tanulság ez arra, miként ne csináljuk ezt a jövőben ! Előnyösebb volna a gyors és pontos lebonyolítás szempontjából legalább egyes kérdésekben a gazdasági érdek képviseleti szerveket bevonni az ily természetű ügyek elintézésébe, melyek több szakszerűséggel és mozgékonysággal járnának el. Adatok a műtrágyázás elterjedéséhez hazánkban. Gazdasági intézeteink kísérletezéseit leszámítva, a műtrágyák használatának jövedelmezősége iránt a magyar gazdaközönség a nyolcvanas évek derekán kezdett érdeklődni. Erre az első impulzust kétségtelenül a dr. Kosutány Tamás és Cserháti Sándor által szerkesztett „Mezőgazdasági Szemle“ adta meg. A szemlében a műtrágyázás rendkívül jövedelmezőségének hazai adatok alapján való beható ismertetése és a műtrágyák használati módja hovatovább nagyobb tért nyert. Ismertető népies füzetek és vándorelőadások megtették aztán a többit. A magyar-óvári országos növénytermelési kísérleti állomás már a kilencvenes évek közepétől kezdve, ingyen kiszolgáltatott műtrágyákkal az ország legkülönbözőbb vidékein végzett műtrágyázási kisérieteket, amelyek kedvező eredményei megdöntötték azt a tévhitet, hogy a műtrágyák hazánkban netn volnának sikeresen alkalmazhatók. E kísérletek vezetője és irányítója a tudós néhai Cserháti Sándor volt. Lelkes működésének és agitációjának köszönhető az, hogy a gazdaközönség meglett nyerve a tudományos alapon nyugvó műtrágyázási ismeretek befogadására és azok megvalósítására. A múlt század utolsó évtizedében a műtrágyák használata mindezek dacára csak lassan hódított tért, mert a műtrágyázás ekkor még csak mint jövedelmet fokozó tényező, de nem mint megélhetési szükség szerepelt a köztudatban. Ismerve pedig a magyar gazdaközönség általános pénzszükségét és ezzel vonakodását a nem okvetlenül szükséges befektetésektől természetes, hogy csak a kényszerűség kezdte rá bírni a műtrágyázás kiterjedtebb mérvű alkalmazására. Ez a kényszerűség egy nemzeti csapással a műit évtizedben folyton nagyobb arányokat öltő kivándorlással vette kezdetét. Az egyidejű rohamos munkabér drágulás végül a termelési eredményeknek a gépmüvelés és műtrágyázás felkarolásával való fokozását és olcsóbbitását tette aztán igazában égetően szükségessé. Az országos növénytermelési kísérleti állomás nagy arányú kísérleteinek tanulsága szerint, ami száraz éghajlatunk alatt a műtrágyák közül leginkább a szuperfoszfát alkalmazható jövedelmezoleg. Ehhez képest ennek használata terjedt is el legjobban. A 90-es években még csak lassúbb tempóban, de a múlt évtizedben már rohamosan, úgy, hogy az alábbi kimutatás a fogyasztás 1900-tól 1910-ig 390 ezerről 1 millió 890 ezer métermázsára; további három év alatt pedig 2 millió 194 ezer métermázsára, alig 1 és fél évtized alatt tehát mintegy 500 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés a jövőben még rohamosabb arányokat fog ölteni, mert mihelyt háborúink hőn óhajtott dicső befejezésével a közgazdasági föllendülés általánossá válik, a mezőgazdasági termelés terén a műtrágyák forgalma is nagy jövő elé nézhet. A műtrágyaféléket és köztük a szuperfoszfátot is, kezdetben kizárólag a külföldről importálták. Hazánkban a rendszeres szuperfoszfát gyártást az 1890 ben megállapított „Hungária“ vegyi ipar r. t. kezdette meg. A Hungária mintájára aztán sok újabb virágzó telep létesült. Nagyobb lendületet a hazai gyárak termelése csak a kilencvenes évek közepétől vett, mely időtől kezdve a termelt és felhasznált szuperfoszfát mennyisége következő volt: Belföldi termés. Behozatal. Ossz. fogyaszt. 100 q-ás waggonokban 1901-ben 2.730 1.676 4.406 1905-ben 3.907 4.560 8.467 1911-ben 17.977 2.551 20.528 1912-ben 21.109 1.642 22.751
