Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-15 / 20. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZAT MÁR MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetést ára !*V Egy évre .............................'6 korona. Fel évre.............................3 „ Negy ed évre........................l-50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai lagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Cliolnoky Imre Pethö György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szaímár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza Interurbán-telefon 217. sz. Az aratás biztosítása. Minden igaz magyar kebelből két hő óhaj száll fel a magyarok Istenéhez: adj győzelmet fegyvexTiknek, adj jő aratást népünknek. Mindkettő ekzisztenciális kérdés s hogy melyik a fontosabb, arra nehéz megadni a választ, véleményünk szerint a kettő szoros összeköttetésben van egymással annyira, hogy külön még tárgyalni sem lehet; mindenesetre azonban a jó aratás a háború dicsőséges befejezésének előfeltétele, nyomasztó közgazdasági életünkre pedig frissitőleg hatna. A mi szükebb hazánk Szatmárvármegye, melyet három egymásután bekövetkezett csapásteljes gazdasági év után ért a kitört háború az az által közvetlen szenvedett megyéken kívül — határozottan állíthatjuk — legsiralma- I sabb helyzetben van, ha az idei aratás nem sikerül, igen sokan vehetik kezükbe a vándorbotot, ha ugyan lehetséges lesz hova kivándorolni. Bár a tavaszi vetési munkálatokat megzavarta a kedvezőtlen idő, gazdáink — a kik csak tehetik — teljesen átlátva a helyzet komolyságát, megfeszített erővel igyekeznek az elmaradt vetéseket más, még elvethető térni'* ^ nyekkel pótolni, nagy baj azonban, hogy kt iTr az igaerő, a főbaj pedig az, hogy az elvisi hetlen szárazság szikla keménnyé, megmunká hatlanná tette földjeinket s összekulcsolt kezek kel kérjük a Mindenhatót egy áldásos májuT esőért. Bár kilátásaink nem valami vérmesek, mindannak dacára erős a reményünk, hogy a miként dicsőén harcoló katonáink mértföldes léptekkal haladnak előre és tiporják le ádáz ellenségeink százezreit s a jó Isten a harctéren velük van, ‘nem hagyja el a gazdát sem az ő szintén nemzetfenntartó munkájában. Kétségbeesésre nincs semmi ok, sőt a gazda ki jó és bal szerencse között évezred óta műveli e földet, mindig megtudta őrizni higgad- ságát, nyugodságát s meg fogja tudni őrizni ma is. A magyar gazdát érték már ennél nehezebb idők is nem is olyan nagyon régen, a múlt század 60-as és 70-es éveiben igazi mezőgazdasági krach sújtott le s azért reményteljesen vette kezébe az ekeszarvát, dolgozott tovább, bízott önerejében s a jó Isten megsegítette. Nem szabad azonban mindent onnan felülről várni, a mint vitézeink életükkel nem törődve zúzzák össze a félelmetes ellenség erejét, úgy a gazdának is fel kell venni a harcot s a mai munkás viszonyok mellett elszántan s fá- radhatlan kitartással arra kell törekedni, hogy az idei aratási eredmény az egész vonalon emberileg biztosittassék, ezt pedig csak egymást segítve, támogatva, válvetett munkával lehet elérni. Soha az együttérzésre, az együttmunkálko- dásra nagyobb szükség nem volt mint ma. Az itthonmaradottaknak férfinek, nőnek aggnak, gyermeknek ki kell venni osztályrészét e nemzetfenntartó munkából; a gazda kis gyermektől kezdve a vén asszonyig tud munkát
