Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)

1914-11-28 / 45. szám

SZATMÁRI GAZDA november 28. szer földréteggel kell beborítani, nehogy az ammóniák elpárologjon. A lovak különösen — ha síkos az ut — élesre legyenek vasalva; nagyon kell ügyelni, hogy átizzadva megállásnál, vagy a hideg istállóban meg ne hülljenek, ez esetekben pokróccal betakarandók. A vemhes kancák takarmányozására különös gond fordítandó. • A csikóknak hámba való taníttatását meg kell kezdeni. Miután több helyen tett tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a tegtöbb tejet azon tehenek adják, melyek szeptembertől januárig ellettek le, melyek tehát decem­bertől márciusig folyatnak, 120—150 literrel is többet, — mint a melyek januártól szeptemberig ellenek le, oda kell törekedni, hogy a tehenek borjazásának zöme lehetőleg ez időre essék, a télen át etetett gumós takar­mány elősegítvén a tejelést s e?t követőleg kora tavasz- szal pedig a zöld takarmány és a legelőn való járás hasonló jó hatással lévén a tejelésre. A borjuk szoptatási időtartamának legalább 6—8 hétig kell tartani s a táplálásukra szükséges tejmeny- nyiségnek lehetőleg életsulyok Vb részét kell kitenni. A hizó marha gondozására s rendes, pontos ta­karmányozására kiváló figyelemmel legyünk. A tinók járomba való tanítását meg kell kezdeni. A sertés ólban is főteendő az állatok etetésére való felügyelet s gondoskodás arról, hogy jó meleg he­lyen legyen éjjelre. A hízók leöléséhez most már mindinkább közeled­vén, a hizlalás vége felé nagy gondot kell fordítani azok etetésére, de vigyázni kell, hogy a hízóknak min­dig legyen tiszta ivó vizük. A baromfiakat a nagy hidegben az ólban kell etetni, különösen a libákat, kacsákat és pulykákat, az ivó vízre itt is nagy súly helyezendő, a baromfi óla­kat hetenkint egyszer ki kell tisztítani s ilyenkor a li­bák és kacsák alá friss szalmát kell tenni, a tyuk ól­ba pedig homokot és hamut kell hinteni. E hónapban a trágya hordás a főteendő. Ha az idő engedi, a tavasziak részére az ugaro­lást folytatni kell. Ha a hó vastagon fekszik a vetésen és megkér- gesedik, meg kell azt a sertésnyájjal járatni, hogy meg- ziyittassék vagy a gulyával kell áttöretni. Ha lágy az idő annyira, hogy dolgozni lehet a mezőn, eleven sövények és faültetések alá árkokat és gödröket kell ásatni. Gyümölcsös kertben száraz fák irtása, bekötözés, hernyófészek szedése folytatandó. Az ősszel ültetett fák töveit dudvával vagy szal­más trágyával kell körül rakni akkor, ha száraz fagyok vannak. Nagy gyökeres fák átültetését meg lehet kezdeni. A fák permetezését karbolin oldattal folytatni kell. Az elrakott zöldségfélék gondosan átvizsgálandók s a mi megromlott azt ki kell dobni. A hiányzó vetemény magvakat már most rendel­jük meg, hogy idejében megkaphassuk. A szőlőben a rigolirozást folytassuk. Trágyahor­dás, karókészités szintén már most megkezdendő. A pincében az uj borok töltögetését végezzük el. Most lehet a múlt évi fehér borok negyedszeri s a vörös borok másodszori lehúzását végezni. Nagy hidegben a pinceablakokat be kell tömni szalmával. Végül december hó 31-én számadásait a gazda pontosan zárja le, igyekezzék minden oly kiadási és bevételi tételt, mely még ez évet illeti beállítani, mert csak igy kaphat hü képet az ez évi eredményről s csak igy lesz a jövő évi számadása is biztos kiindulási alapra fektetve. Különfélék. Kossuth István k.-tótfalusi földbir­tokos, egyesületünk agilis választ­mányi tagja, népfe kelő hadnagy f. hó 23.-án hosszas szenvedés után Szatmáron elhunyt. Temetése f. hó 25.-én d. e. 11 órakor volt Szatmáron, Göbl Alajos dr.-nak, az elhunyt sógorának házától a részvét impo­záns megnyilvánulása mellett. A végtisztességtételen résztvett a helybeli katonai állomásparancsnokság a tisztikarral, valamint a népfelkelők egy szakasza is ki­vonult. Gazdáink közül számosán vettek részt a jó ba­rát, a szeretett gazdatárs temetésén. A ravatal a koszo­rúk halmazával volt borítva, a vármegyei függetlenségi párt, melynek az elhunyt legradikálisabb tagja volt, szintén koszorút helyezett a ravatalra. A gyászháznál történt beszentelés után az elhunytat Komlódtótfaluba szállították, hol temetése a község és környék általá­nos részvétele mellett folyt le. A gyászbaborult család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak a szív legmélyebb fájdalmával, Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy a gyöngéden szerető férj, apa, testvér, keresztapa, nagybácsi és só- ger udvardi és kossuthfalvi Kossuth István k.-tótfalusi lakos, földbirtokos, megyebizottsági tag, magy. kir. népfelkelőhadnagy, a halotti szentségek felvétele után élte 41., példás házasságának 20-ik évében Szatmár­németiben 1914. november 23.-án, este 8 órakor Te­remtőjének visszaadta lelkét. Hült teteme november hó 25.-én, szerőán d. e, 11 órakor fog Szatmárnémetiben a Vörösmarty-utca 10. házszám alatt beszenteltetni s aznap délután 3 órakor K.-Tótfaluban örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat nov. hó 26.-án délelőtt 9 órakor a csengeri róm. kath. templomban fog az Egek Urának bemutattatni. Szat­Gyászhir.

Next

/
Thumbnails
Contents