Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)

1914-11-21 / 44. szám

2-i'c oldal. SZATMaRi GAZUA november 21. zető igazgatója nézeteinek a következőkben ad kifejezést: A legnagyobb kitüntetés, a mely pénzintézetet ér­het az, hogy állami kölcsön lebonyolításában való köz­reműködésre szólítja fel a pénzügyminiszter. Most ez a kitüntetés érte az Országos Központi Hitelszövetke­zetet. Ez nemcsak annak az elismerésnek kifejezője, hogy ez az aránylag fiatal szövetkezeti intézmény ma már általánosan, mint a kisgazdák széles rétegei hitel- intézete szerepelhet. Ennek jelentősége sokkal nagyobb. Az Országos Központi Hitelszövetkezet szervezetével az állam utat talált kölcsönszükséglete számára a gazda­közönség széles rétegeihez, olyan rétegekhez, a melyek eddig nem számítottak az államháztartás tőkepénzes tá­mogatói között. Ellenségeink a háború előtt azt hitték, tiogy Magyarország gyenge és gyáva. Katonáink vére­sen bizonyitották be nekik az ellenkezőt. Azt hiszi most a világ, hogy Magyarország szegény.. Most be fogja bizonyítani országunk ennek az ellenkezőjét is. Örvendenünk kell, hogy ebben a nagy tanuságtételben most már módja van résztvennie a kisgazdaközönség­nek is, módja van bizonyítania, hogy valóban állam­fenntartó elem nálunk minden tekintetben. Nem is az a lényeges, hogy a kölcsönben százmilliókkal vegye­nek részt a kisgazdák. A lényeges az, hogy bármily kis összeggel részt vegyen benne mentül több kis­gazda. A kisgazdák százezreinek zárt sorokban való fel­vonulása ma, mikor a nemzet létéért küzd, olyan szó­zatként fog hatni nemcsak itthon, hanem messze túl az ország határain is, amelyet meg fognak érteni ba­rátaink és ellenségeink is. BERNÁTH ISTVÁN a Magyar Gazdaszövetség igazgatója vélemé­nyét a következőkben juttatja kifejezésre: Az aláírásra bocsátott nemzeti hadikölcsön meg fogja mutatni a különbséget a múlt és jelen között. Az ötvenes évek rosszul sikerült nemzeti kölcsöne és a je­lenleg önként felajánlandó milliók között az avatott szem nemcsak a megjavult gazdasági helyzetet, hanem a hadba vonult sereg mögött álló nemzeti társadalom erkölcsi erejét is fel fogja fedezni. A magyar föld népe erejéhez képest részt fog venni e kölcsön jegyzésében és ha ezen a réven begyülő milliók nem lesznek olyan impozánsak, mint a melyeket más foglalkozási ágak művelői az állam rendelkezésére bocsátanak, nem sza­bad feledni, hogy a föld népe természeténél fogva nem szokta thesaurálni megtakarított tőkéit. Rendesen bele­fekteti abba a földbe, amelyből nemcsak a sereget tápláló termékek fakadnak, hanem azoknak a százez­reknek is túlnyomó része, melyek most hazánk jobb- létéért harcba szállottak. A magyar föld népe nem di­csekedhetik évtizedekre visszamenő folytonos és meg nem zayart fejlődéssel. A nehéz mnnkával megszerzett jövedelem csak a legutóbbi időkben jutalmazta bőveb­ben a gazda- fáradozását. Így kevesebb a félretett, meg- takaritatt összeg, mint különben lett volna. A jegyzé­sek azonban be fogják bizonyítani, hogy az agrárné­pesség bízik a nemzet jövőjében és a mint lelkesedés­sel és énekszóval bocsátotta harcba fiait, ép úgy kész tehetségéhez képest résztvenni a hadikölcsön jegy­zésében is. A jövő politikusainak lesz feladata ez ala­pon megteremtve az érzelmi és gazdasági harmónia feltételeit, erőssé és egyetértővé tenni a nemzet millióit, hogy azok összeolvadjanak a közös haza iránt érzett áldozatos készségükben. RUBINEK GYULA az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igaz­gatója igy nyilatkozik: Első eset, hogy a magyar társadalom egy állami kölcsön jegyzésében tevékeny részt vesz. Komoly idők­ben élünk, komoly elhatározásokra is van szükség. S ez a komoly elhatározás meg is van népünkben, mert nincs ma olyan egyén, a ki megtakarított filléreit ne örömmel hozná és ajánlaná fel áldozatul a haza oltárán. Áldozatul? Helytelen felfogás-, kitűnő befektetésképpen, a mely a mellett 75 százalékig bármikor mobilizál­ható is. A takarékpénztárak betétje ugyan csökkenni, fog, de ez ne okozzon aggodalmakat, mert az államkölcsön a pénz örökös körforgása révén az állampénztárból a hadi szükségletek fedezésére szükséges vásárlások ut­ján ismét a nép kezébe és innen betétképpen a taka­rékpénztárakba jut vissza. Átmeneti nehézségekről van csak szó s hiszem, hogy pénzügyi kormányunk ezekkel előre számolt. BALOGH ELEMÉR a Hangya vezérigazgatója a következőket mondja: Teljesítse mindenki kötelességét. A katona a harc­mezőn. az itthon maradottak a munka és az áldozatkész­ség oltárán. Hogy katonáink nem homályositották el a magyar nemzet évezredes hírnevét: arról nehéz küzdel­mük ezer és ezer dicső ténye tanúskodik. Jegyezzünk hadikölcsönt minden nélkülözhető pén­zünkön. Könnyű szívvel tehetjük, mert hazafias köte­lességet teljesítünk, a nélkül, hogy áldozatot hoznánk. MESKÓ PÁL a Magyar Gazdaszövetség titkára ezekben fog­lalja össze véleményét: Szükségesnek tartom, hogy földmivelőink a nem­zeti kölcsönnek nagy jelentőségéről alaposan felvilágo- sittassanak, mert ilyen felhívással még sohasem fordult hozzájuk az állam, ilyen kérdés a gazdakörök és sző-

Next

/
Thumbnails
Contents