Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-11-21 / 44. szám
november 21. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. vetkezetekben még nem tárgyaltatott, ennélfogva nincs is tiszta fogalmuk a nemzeti kölcsön céljáról. A hírlapokkal elárasztott városi lakosság, ezek buzdító és felvilágosító közleményei révén is könnyebben felismeri a kölcsön rendkívüli fontosságát s jobban is tudja, hogy mi az az állami járadék. Egy helytelen magyarázat, egy tehetősebb, de tájékozatlan zsugori ember véleménye, sok faluban megakadályozhatja a kölcsön sikerét, illetve a földmivelők hozzájárulását. Hogy ilyen esetek elő ne forduljanak s hogy a nagy gazdasági erőpróba — melynek eredményét ellenségeink is érthető kíváncsisággal lesik — ránk nézve fényes sikerrel végződjék, szükséges, hogy a gazdatársadalmi testületek, a melyek gócpontjai földmivelőink társadalmi és gazdasági munkásságának, melyek iránt ma már minden földmi velő — dacára bizalmatlan és tartózkodó természetének — bizalommal viseltetik, felvilágosító, tájékoztató és buzdító előadásokat tartsanak a kölcsön jelentőségéről. Ha a gazdasági egyesületek, gazdakörök és szövetkezetek mondják meg, hogy e nemzeti kölcsönben részt venni, minden földmivelőnek hazafias kötelessége s hogy a kölcsön nem is áldozat, de előnyös befektetés, ahol a pénz jobban kamatozik, mint a betét a takarékpénztárban, akkor azokon a helyeken, ahol a földmivelők jegyzése majd megtörténik, éppen olyan torlódás lesz, mint volt azokban a kaszárnyákban, amelyekbe nyomban a mozgósítási parancs közhírré tétele után a földmivelők seregestől bevonultak. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti kölcsön jegyzése is olyan várakozáson felüli sikerrel járjon, mint a mozgósítás, időt kell adnunk a gazdatársadalmi testületeknek — a földmivelő nép felvilágosításához. Legalább 2—3 vasárnap álljon rendelkezésükre, hogy a földmivelőkkel érintkezhessenek és a kölcsönnek egész állami létünket érintő nagy jelentőségét megismertessék. Ha ez megtörténik, akkor’ mint mindig, most is tényekkel lesz bizonyítva, hogy a föld- mivelés az ország gerince. Akkor nemcsak a harctéren küzdő, megsebesült és elesett hősöknek lesz 70 százaléka földmivelő, hanem azoknak a nem frázisokkal, de tettekkel hazafiaskodó derék polgárságnak is, mely a nemzeti kölcsönt jegyezni fogja. A vármegyei gazdasági egyesületek, a gazdakörök, 2400 hitelszöfötkezet, az 1278 „Hangya“ örök hálára kötelezik az országot, ha befolyásukat a nemzeti kölcsön sikere érdekében érvényesítik. Most alkalmuk nyílik megmutatniok, hogy milyen megbecsülhetetlen intézményei az országnak. Dr. HORVÁTH JÁNOS a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének igazgatója igy nyilatkozik: A hadikölcsön jegyzésénél uj tényező fog előtérbe lépni. Ez alatt nem a kisemberek jegyzését értem, mert egyes egyén lehet önző, de a tömeg, a kisemberek összesége mindig önzetlen. A kisemberek ezen önzetlen gazdasági és pénzügyi ereje az ő szövetkezeti intézményeikben fog kifejezésre jutni. Hiszem, hogy a szövetkezetek aránylag nagy összeget fognak aláírni. Különben én mindig szószólója voltam annak, hogy a szövetkezetek tartalékalapjának egy része, ha az már jelentékenyebb összegre emelkedett, állami járadékkötvényekbe fektetendő volna. Természetes, hogy ezt az elvet előbb a részvénytársaságokra, különösen a biztositó társaságokra kell kiterjeszteni. Intézkedések a hazai lótenyésztés biztosítására. Báró Podmaniczky Gyula miniszteri tanácsos, a földtnivelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztályának vezetője gróf Széchenyi Aladárhoz intézett nyílt levél keretében állapítja meg azokat az intézkedéseket, melyek a háború által nehéz feladatok elé állított hazai lótenyésztés további biztosítására és fejlesztésére fognak alkalmazásba vétetni. A minisztérium által tervbe vett intézkedések előfeltételét első sorban abban látja Podmaniczky, hogy majdan a hadsereg leszerelésekor a lóanyag nagyjában véve oda kerüljön vissza, a honnan kiemeltetett, vagyis, hogy a megmaradt lovak s első sorban a kancák, lehetőleg újból származási helyeiknek birtokába jussanak. Ezen körülményt szem előtt tartva, már szeptember hónapban megindultak illetékes helyen a tárgyalások oly irányban, hogy a leszereléskor a hadsereg részére kiszemelt lóanyag a kiemelés eredeti helyére és pedig a nyerészkedő kereskedelem kizárása mellett, közvetlenül a kisgazdák kezére kerüljön vissza. Az ez iránti tárgyalások jelenlegi állása kellő reményt nyújt arra, hogy az ország lótenyésztésének jövője illetékes helyen is méltánylásban fog részesülni. Tárgyalások folynak oly irányban, hogy a lókórházakban levő oly sérült lovak, melyek hadi célokra alkalmatlanná váltak, azonban a kisgazdák részben gazdasági munkákra, részben tenyésztésre még használhatják, ezeknek juttassanak és a vemhesnek bizonyult kancák a leellési^és szoptatási idő leteltéig, a nyerendő csikó fejében szintén gazdáknak adassanak át. A beálló kancahiány némi pótlásául fognak szolgálni az állami ménesek számfeletti fiatal kancái is, melyek — a gyakorlattól eltérően — a folyó év őszén nem adatnak el, hanem befedeztetnek s a hadsereg leszerelése után a tenyésztők részére fognak árverésen eladatni. A hadseregben kipróbált idősebb kancáknak tenyésztők részére igen méltányos áron, bár korlátolt számban való átengedése biztosítva van s hogy az ország egyes szegényebb gazdái minden nagyobb megterheltetés nélkül fedeztethessék kancáikat, \
