Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-03-14 / 11. szám
máreius 14. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. nyokkal való küzdelem miatt. E kedvező körülmények dacára a délvidéki nép sem mondhatja el magáról, hogy Kanaán földjén él, mert azt, amit a természet bőkezűsége, a dolgos kéz munkája megad neki, annak javarészét elviszi az áldatlan gazdaságpolitikai állapot. A délvidék gazdái leginkább érzik azt, hogy ők közel vannak az országnak ahhoz a határszéléhez, a mely felől legtöbb veszedelem szakad a magyar mezőgazdaságra. Állattenyésztésük fejlesztésére milliókat költöttek s ezt az állattenyésztést, a mely alapja a viruló mező- gazdaságnak, állandóan és közvetlenül fenyegeti a balkáni állatok behozatalának veszedelme, amelytől fél különben még a felvidéki gazda is. Ott a délvidéken láthatjuk leginkább mennyire nem elég a gazda boldogulásához az, ha a föld termékeny, ha az éghajlati viszonyok kedvezőek, ha a gazdasági tudás eléggé fejlett, ha megvannak a gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges anyagi erőforrások is; a boldogulásnak mindenkor útját szegheti egy keletről behurcolt állatjárvány. A délvidéki gazdák évről-évre felkeresik Európa legkiválóbb állattenyésztő vidékeit tenyészállatok beszerzése végett, valósággal átnemesi- tették a délvidék állatállományát, de minden e célra történt befektetés illuzoriussá lehet, ha a vámvédelmet és az állatbehozatali tilalmat kelet felől továbbra is fenn nem tartják. Ha mindaz, a mit ma csak rebesgetnek, a keleti államoknak szánt állatbehozatali engedmények valóra válnak, azt elsősorban a délvidék gazdái fogják megsiratni. Reméljük azonban, hogy erre nem fog kerülni a sor. Már a kassai gazdagyűlésen iparkodtak megnyugtatni illetékes helyről a magyar gazdákat, hogy a magyar mezőgazdaságot a keleti állatbehozatal veszedelmének nem fogják kitenni, A kassai gazdagyülés óta is volt több olyan országos értekezlet, amely kifejezést adott a gazdaközönség jogos aggodalmának, itt volt a többek között a pozsonyi gyűlés, amelyen az osztrák és német gazdaközönség kiküldöttjei is résztvettek. Valamennyi gyűlésen megnyugtatták a gazdákat a felől, hogy a külpolitikai érdekek dacára nem fogják a magyar mezőgazdaságot a keleti állatbehozatal veszedelmének kitenni. Ezek a megnyugtató kijelentések azonban nem bírták eloszlatni a gazdaközönség aggodalmait. Ezért lesz szükség egy újabb országos demonstrációra, a mindinkább egységessé váló gazdatábor minden eddiginél hatalmasabb tüntetésére, a mely minden illetékes tényezőnek megmutassa azt, hogy a magyar mezőgazdaságot az egész ország felháborodása nélkül nem lehet kiszolgáltatni idegen, nekünk semmi hasznot nem hajtó érdekeknek. A temesvári gyűlés lesz különben az utolsó na- gyobbszabásu akciója a magyar gazdáknak a legközelebbi választások előtt. Nem szükséges tehát még körülményesebben kifejteni a junius 17-iki gazdagyülés jelentőségét. A szervezett gazdatársadalom nem csinál napi és pártpolitikát, abban az esetben, ha jogos anyagi és erkölcsi érdekeit nem veszik tekintetbe, biztosak lehetünk róla, hogy a Temesvárod összegyűlő sok ezernyi gazda önérzetesen ki fogja jelenteni, hogy ő a föld- mivelés mellett képviselőválasztással is foglalkozik. Különfélék. Felhívjuk egyesületünk azon tagjait, kik tagdíjakkal hátralékban vannak, szíveskedjenek fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni. A budapesti tavaszi országos tenyészállatvásár elmarad. Az O. M. G. E. tenyészállat vásárának rendező bizottsága f. hó 5.-én tartott ülésén elhatározta, hogy az április hó 4. 5. és 6-ára tervezett tenyész állatvásárt a száj- és körömfájás nagymérvű elterjedése miatt 1914. évi szeptember hó első felére halasztja. Az eddig befizetett térés hajtódijat a bejelentők a postatakarékpénztár utján rövid időn belül visszakapják A bank kamatláb ismételt leszállítása. Az osztrák-magyar bank a kamatlábat 4 V2 %-ról leszáll»- tóttá 4 %-ra. Olcsóbb left t^hát a pénz, de mit ér ha a bankok 1000 koronát is csak akkor adnak, ha a kölcsön vevőnek legalább is tízszer annyi tehermentes ingatlana van. Ily körülmények között leszállíthatja az osztrák-magyar bnnk a kamatlábot akár nullára is, a viszonyok jobbra fordulására hatással nem lesz. A bankoknak a múlt tapasztalatain okulva — nem könnyelműen, de mindenesetre megfontoltan kell eljárni, de nem szabad bizonyos mértékig megrendült, de azért hitelképes egyéneket a pusztulásba dobni, mert az nem az a közgazdasági misszió, mely kell hogy minden pénzintézet zászlajára legyen irva. Ennek a magatartásnak nagyon szomorú következménye lehet, ugyanis az, hogy a dúsgazdagok, kik most könnyen kölcsönhöz juthatnak, potom áron összevásárolhatják szegény megszorult polgártársaik birtokait. Különösen figyelemmel kell lenni a bankoknak nemzetiségi vidékeken, a hol idegen pénzintézetek szívesen áldoznak a magyar föld megszerzésére. A körültekintés mellett bankjainktól tehát egy kis hazafiasságot is elvárhatunk, annyival is inkább, mivel ezzel saját érdekeiket is szolgálják, mert az idegen pénz beengedése az ő forgalmuk rovására megy. Nyakunkon az árviz, Szamos, Tisza, erősen árad, Deésről és Máramarosszigetről veszedelmes értesítések jönnek; Tiszabecs és Tiszaujlak már viz alatt, hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk, Erdélyben folytonos az esőzés s igy az áradás növekedése várható. Harmadik esztendeje tehát, hogy gazdáinkat az elemi csapások kérlelhetetlenül sújtják s az időjárás után ítélve meg remény sinics, hogy az idei év legalább tűrhető eredménnyel záródjék. Leírhatatlan kétségbeejtő jövő
