Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-03-14 / 11. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA március 14. ják meg alkalmazását. A káli trágya főleg a füvek fejlődésére hat nagyon előnyösen, mert ezek sok káliumot igényelnek fejlődésükhöz. A rétek trágyázására legmegfelelőbb, — mint legolcsóbb kálitrágya — a kainit, mely 10—12 %-nyi káliumot tartalmaz. Abenne lévő és a növényzetre káros sók miatt, mindig ősszel, vagy a tél folyamán kell kiszórni, mert igy ezeket az eső viz és hóié a mélyebb rétegekbe mossa s ezzel káros hatásukat kiküszöbölhetjük. A kainit éppen olyan különleges réttrágya, mint a Thomas-salak s rendszerint ezzel egyidejűleg szokták kiszórni és bár akármelyik kü- lön-külön is fokozza és javítja a termést, azonban mégis legbiztosabb eredmény várható az együttes alkalmazás esetén. Kainitbó! Kh-anként 4—5 q-t szokás kiszórni azonban nem egyszer ennél nagyobb mennyiség is kifizeti magát. Mész szegény talajokon célszerű lesz a kainit kiszórásával egyidejűleg meszezni is, mert különben a kainit hatása alig érvényesül. A legrégebben ismert kálitrágya a hamu, melynek igen kedvező hatása, a benne foglalt káliumon kívül, foszforsav és mésztartalmának tulajdonítható. Természetesen a kilúgozott hamunál becsesebb, jobb a kilugo- zatlan, viszont a fahamu is értékesebb, mint a kőszénhamu. Ahol kevés hamut termel a gazdaság, ott legjobb azt a komposzt készítésnél felhasználni, ha azonban olcsón szerezhető be, vagy sokat termel a gazdaság — pl. valamely gyári üzeme, külön, tisztán is alkalmazható s rendszerint a rét, vagy legelő termését növeli. A hamuból ha kilugozatlan 4—5 q-t szokás Kh- anként kiszórni, azonban ennek másfélszerese sem mondható soknak. Kilúgozott hamuból pedig rendszerint két- szerannyit adva sem érjük el a kívánt eredményt. A rétek trágyázásával kapcsolatban, meg kell említenem még a meszezést és földkiszórást is. A mészsze- gény rétek termés átlagait tisztán csak meszezéssel is növelhetjük, különösen fontos meszezni olyan talajokon, hol kálitrágyát is alkalmaztunk, mert annak hatása különben elmarad. Ha Thomassalakot szórtunk a rétünkre úgy a meszezés feleslegessé válik, mert ezen mütrágya- félesgében 40 százalék mész van. A meszezésre égetettmeszet, cukorgyári mészisza- pot és márgát használhatunk, a kívánt mennyiség 5—8 q szokott lenni Kh-anként 4—5—évben egyszer. A. földkiszórás nem szorosan vett trágyázás, de mivel szintén javítja a talajt, nem tartom feleslegesnek itt felemlíteni. Ezen eljárás abban áll, hogy a réten vékony rétegben, jó humuszosföldet szórunk szét, melyen a füvek csakhamar átnőnek és benne uj gyökeret fejlesztenek. Minél silányabb a réttalaja s jobb a kiszórt földminősége annál szembeötlőhb lesz a kedvező hatás. A földkiszórás különösen jó hatású a mohos réteken, mert itt az elteregett földréteg által, a levegőtől és világosságtól elzárt mohok kipusztulnak. Tőzeges réteken a homok, de még inkább agyagosföld, vagy márga kiszórása lesz igen kedvező, mert az ilyen természeténél fogva túl laza talaj ezáltal némi kötöttségre tesz szert. Az elmoudottakban igyekeztem röviden összefoglalni azon különféle eljárásokat melyekkel a rét termésátlagai és a termések minősége javíthatók, s ismertettem azon trágya anyagokat melyek nagyobb figyelmet érdemelnek a trágyázásánál. Sajnos nem haladt még annyira hazánk mezőgazdasága, hogy a rétek rendszeres trágyázásban részesülnének, de nagyon kívánatos lenne, hogy gazdáink szakittsanak azon téves elvükkel, hogy „a rét kimeríthetetlen kincsesbánya“ s nem szorul trágyázásra, mert a rét éppen úgy rá van utalva a tápanyagok visszapótlására, mint a szántóföld s éppen úgy meg is hálálja azt! A „visszapótlás“ szó alatt azonban nem az értendő, hogy annyi tápanyagot kell trágyázással évről-évre visszaadnunk rétünknek, amennyit attól a betakaritett terméssel elvontunk, mert hiszen ez nem járhatna haszonnal s ilyen eljárás mellett alig számíthatnánk jövedelemre hanem : trágyázzunk úgy és akkor, hogy ezzel rétünk termését állandóan egy színvonalon (nívón) tudjuk tartani. Az idei gazdanagygyülés. Junius hó 17-ik napjára hívta össze a Magyar Gazdaszövetség idei nagygyűlését, melynek már magában véve az is elég érdekességet kölcsönöz, hogy a tavalyi gyűléssel ellentétben, amelyet a felvidék metropolisában, Kassán tartott meg, az idei gyűlés a délvidék gócpontjában Temesvárod lesz. Aki emlékezik a kassai gyűlésre, amely népesség dolgában felülmúlt minden eddigi gazdatársadalmi ösz- szejövetelt, már is előlegezheti a temesvári gyűlésnek azt az előrelátható sikert, hogy itt még nagyobb számban fognak találkozót adni egymásnak az ország gazdái. Temesvár székhelye az ország kincseskamrájának, a kenyeret termő bánátnak, középpontja a legvirágzóbb mezőgazdasági kultúrának, életerős gazdasági szervezeteivel valóságos világitó fáklyája a mezőgazdasági előhaladásnak, több mint bizonyos tehát, hogy Temesvárra összehívott gazdagyűlésre nem csak azok fognak eljönni az ország legkülönbözőbb vidékeiről, akik a mezőgazdasági előhaladás legfőbb feltételéül a gazdák összetartozását tekintik, hanem azok is, akik valóban gyönyörködni akarnak egy technikailag kifejlett, bár szintén elég súlyos gondokkal küzdő agrikulturában. Jól értsük meg e kifejezést: technikailag kifejlett, tehát virágzó, de még is súlyos gondokkal küzködő agri- kultura. A délvidéken meg van minden kellék ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlett legyen. A föld termőereje nagyobb, mint a köves zord klimáju hegyvidéken, a földmivelő nép dolgosabb, munkásabb, mint máshol, meit hiszen munkájának évről-évre inkább látja az eredményét s kevésbé keseredik el a mostoha viszo
